XIII.

A _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségében, a szerkesztő szobájában. Jelen vannak: Szinger, Kovács és a Kis Sakál. Szinger frakkban van, mivel a miniszterelnök ebédjére készül, – az esti lapokat böngészi, mialatt Kovács beszél a Kis Sakállal.

Kovács _(egy óriási könyvvel a kezében)_. Megjelent a Corpus Juris kommentált kiadása. Erről tárcát kellene írni – de Isten tudja, hol kódorog a sok jogászunk…

A kis sakál. Én megírhatom!

Kovács. Ért maga az ilyenhez?

A kis sakál _(sértődve)_. Annyit talán csak értek hozzá, mint az a kommentáló állat!

Szinger _(fölpillant a lapból)_. Ki cikkezik holnap a lódzi esetről?

Kovács. Senki!… Holnap csak lapszemlét és polemikus rovatot adunk. Holnapután, ha lezajlott a nagy tüntető népgyülés, újra kezdhetjük a cikkezést. _(Valaki kopogtat az ajtón)_ Bujj be!

Egy lengyel zsidó _(belép és megáll a szobában, kalappal a fején. Az idegen óriás termetü, lengő szakállu ember. A külseje olyan, mint az ó-testámentumbeli patriarkáké. Suhogó selyemkaftánt visel, finom új kalapot, a nyakán selyemkendőt. Az egész viselkedése egyébként oly önérzetes, fölényes és gőgös, mintha maga Heródes király volna)_. Gitn Tóg!

Kovács _(meghökkenve)_. Mit akar itt?

A lengyel _(mindig német-zsidó nyelven)_. Melyik itt a lapcsináló?

Kovács _(megdöbbenve)_. Én! Maga kicsoda?

A lengyel. Hát ki volnék? Reb Khájim Kárpelesz vagyok Beregszászról.

Kovács és Szinger _(rémülten)_. Maga –? A lódzi rabbi –?

A kis sakál. Hát magát nem deportálták Szibériába?

A lengyel _(méltóságán alulinak találja, hogy a Kis Sakálról egyáltalában tudomást vegyen)_.

Kovács. Hogy szabadult ki Szibériából?

A lengyel. Hogy szabadultam volna ki Szibériából, mikor nem is jártam Szibériában? Miért jártam volna Szibériában, mikor semmi dolgom Szibériában?

Szinger _(krétafehér arccal)_. No ez – szép dolog!

Kovács _(haragosan)_. De hiszen a lódzi rendőrfőnök magát elfogatta!

A lengyel _(fölényesen)_. Ki a lódzi rendőrfőnök? Ha ezer rubelt veszek a jobb kezembe, akkor a jobb lábára áll; ha ezer rubelt veszek a bal kezembe, akkor a bal lábára áll; ha kétezer rubelt veszek mind a két kezembe, akkor a feje tetejére áll. Ez a lódzi rendőrfőnök!

Kovács _(kétségbeesetten)_. De valami baja csak volt a lódzi rendőrséggel?

A lengyel _(gőgösen)_. Mi az: baj? Ha baj volt, hát neki volt baj. Ha Khájim Kárpeleszt megrúgja a szamár, akkor nem a lábára üt, hanem a fejére.

Szinger. No – ez szép dolog! _(Kárpeleszhez:)_ De hogy lehet akkor, hogy a lapok mind azt írták magáról –

A lengyel _(a szavába vág)_. Én csinálom a lapokat vagy maguk? Ha maguk csinálják, akkor mit kérdik tőlem, hogy mi van bennük? _(Kezébe veszi az asztalon levő ujságot.)_ Ez a maguk lapja? _(Hátul az apróhirdetéseknél keresi a fejét – meglepetten.)_ Hiszen ez nincs zsidóbetükkel nyomatva –?

Kovács _(hazafias komolysággal)_. Mi nem zsidó, hanem magyar lapot csinálunk.

A lengyel _(igen határozottan)_. Nekem mindenki azt mondta, hogy zsidó lapot csinálnak.

Kovács _(aki már nagyon ideges)_. Tulajdonképpen mért jött maga ide?

A lengyel. Ha beszélhetek a fejével, akkor mért beszéljek a lábával? _(Szingerhez:)_ Én most Budapesten akarok letelepedni és szeretném, hogy ezt írják ki a lapjukba, hogy a jámbor zsidók tudják, hol keressenek.

Szinger. No ez szép dolog! _(Karpeleszhez:)_ Nem fogjuk kiírni!

A lengyel _(a zsebébe nyul)_. Hát azt hiszi, hogy ingyen kivánom?

Szinger _(haragosan)_. Tartsa meg a pénzét! Telepedjék le Budapesten, vagy ahol akar, de engem hagyjon békében!

Kovács. Arra pedig figyelmeztetem: ha itt is kuruzslással akar megélni, akkor el fogja toloncolni a rendőrség! _(Szivarra gyujt.)_

A lengyel _(Szingerhez)_. Zsidó ezen férfi?

Szinger _(bólint a fejével)_.

A lengyel _(a fölháborodástól egész testében reszketve az asztalhoz lép – Kovácshoz)_. Tudja, hogy ma szombat van?

Kovács. Tudom hát!

A lengyel. És maga szivarozik? Pi! _(Kovács felé pök.)_

Kovács _(meredten néz rá)_. He –?

A lengyel _(az ajtóig retirál, ott visszafordul)_.

A kis sakál _(a Corpus Juris kommentált kiadását hozzávágja a lengyelhez)_.

A lengyel _(fölemeli a kezét s elmondja a sodomai és gomorhai nagy átkot a redakcióra, aztán gyorsan távozik. Lenn a lépcsőházban öt-hat kaftános alak várja.)_

Egy kaftános _(Karpeleszhez)_. Nos, rabbi?

A lengyel _(baljóslatuan)_. Elmondtam rájuk a sodomai és gomorhai nagy átkot!

A kaftánosok _(vad rémülettel)_. Siessünk! Szaladjunk! Ha fog az átok, akkor minden pillanatban ránk szakadhat a ház!

A lengyel _(fölséges nyugalommal)_. Mit rettegtek, ti kishitüek? Vagy nem vagyok-e veletek! Különben nyugodjatok meg: nem a házbontó, hanem a csődbejuttató átkot mondtam rájuk! _(Kilép az utcára, nyomában vannak a kaftánosok, akik e pillanatban szilasi Szingert már fizetésképtelennek tekintik.)_

Kovács _(a lengyel távozása után)_. Ilyen szemtelenség!

Szinger. Most szépen vagyunk! Ha kisül, hogy a gazember Budapesten van, akkor a lapok meg fogják rohanni és kitudódik, hogy sohasem volt Szibériában!

Kovács. Ilyen szemtelenség!

A kis sakál _(Kovácshoz)_. Nagyságos úr! kérem –

Szinger _(kezét tördelve)_. Blamáltam magamat! Örökké nevetségessé tettem magamat!

A kis sakál _(Szingerhez)_. Nagyságos úr, kérem –

Szinger. Nem értem az orosz rendőrséget! Annyit dicsérik az erélyét s most kisül, hogy azok is csak málészáju mamlaszok! Hogy ki tudták ereszteni ezt a zsiványt!

A kis sakál. Nagyságos úr, kérem? Majd utána lopódzom Kárpelesznek s kilesem, hol lakik, aztán elmegyek a rendőrségre és följelentem, mint kuruzslót és szédelgőt… A mult héten is kiutasítottak egy csodarabbit, Kárpeleszszel se fognak sokat teketóriázni…

Szinger. Lássa, ez okos ötlet! Maga ügyes ember! Siessen hát!

A kis sakál. Igenis kérem! _(Kárpelesz után rohan.)_

Szinger. Majd én is szólok a belügyminiszternek… Az ilyen veszedelmes piócákat le kell szedni a szegény nép testéről… _(Dörgő hangon.)_ Az egész dolognak különben az a haszontalan Gombos Andor az oka! _(A kalapja után nyul.)_ Ezért a mocskos lengyelért még meg fogok késni a miniszterelnök ebédjéről! _(El.)_