Chapter 5 of 5 · 330 words · ~2 min read

Part 5

Borzi, a kis semmittevő a verandán ül. A veranda gardéniái hallgatózva tartják magasba fejecskéjüket. A rezedák mámort lehelnek. A leányka izzó arcát gyengéden cirógatja a holdfény, haja homlokába hull, mint a bronzfátyol.

Lódobogás. Most jött meg Szabédy. Imént hazament, ruhát cserélni. Lassan jön fel a lépcsőkön a verandára.

– Borzi… szól gyengéden, mikor a leánykát megpillantja.

Borzi kicsit fölemeli a karját. Szabédy hozzáhajol.

– Nos… meg van elégedve a mai nappal?

– Meg. Nagyon szép volt.

– És még nincs vége. Még jöhet egy csodás fordulat benne. Bár maga szerint ma már nincsenek csodás fordulatok.

– Hát vannak?

– Például nagy csoda lenne az, ha maga… ma este egy caterpillart kapna ajándékba?

– És vele együtt… leheli a lányka.

– Vele együtt… ezer holdat.

Borzi fölveti nagy, drága szemét.

– Oh nem… hanem… téged!

Karja átkapcsolja a fiatalember erős nyakát.

– Vacsorálni! Nem illik mindig elkésni az asztaltól, pláne mikor őméltósága itt van; szól föl egy csipős hang az udvarról. Rózsa kisasszonyé.

Borziék az ebédlő felé mennek.

– No gróf, most már nem félek tőled!

Szabédy fölemelt fejjel lép az ebédlőbe.

A társalgás a vadászat körül forog. Mindenki nyert valamit benne. Anna egy zsák kikiricset hozott haza. Rózsa kisasszony a borzprémet ajándékul kapta a gróftól a sok jó teasüteményért. Bardócz másfél liter borzzsirt remél a nyergeinek. A gróf… na, ő meglőtte a borzot, egy vadásznál ez a főnyereség. Hát Szabédy? Rajta mindenki nevet, hogy a maga borzát elszalasztotta.

– Ki tudja? szól Szabédy titokzatosan. Hátha megfogtam… elevenen?

És szeme beleragyog Borziéba, és megszoritja az asztal alatt a leányka meleg kacsóját.

Kimondhatatlan boldog. Sejtelme sincs, hogy a gróf maga is vőlegény, Erdély legszebb főuri kisasszonyának jövendőbelije. Ha sejtette volna, nem gondolt volna ma oly képtelenségekre, nem lett volna oly ostobául féltékeny; és ha nem lett volna féltékeny, nem bolondult volna bele halálosan Borziba, és nem is lenne most a világ legboldogabb embere. Lám, lám, a balgaság néha a mennyország kapujába vezérel.

TARTALOM.

A tükör 3 Szegény kicsi Jula 33 Borzhistória 69