Part 7

[Footnote 29: Friedrich Engels: Der Ursprung der Familie, usw. VIII. Aufl. Dietz Verl. Stuttgart, 1900. 184. old.]

[Footnote 30: F. Le Dantec: A monizmus elleni ellenvetések című cikkéből idézi Pikler Gyula. (Huszadik Század. VIII. 4.)]

[Footnote 31: V. ö. Szabó Ervin fentidézett sorait a 21. oldalon. Marx is a «Kritik…» előszavában társadalmi öntudatról beszél.]

[Footnote 32: V. ö. Szabó Ervin id. m. 61. old.]

[Footnote 33: Wilhelm Windelband: Einleitung in die Philosophie. Tübingen, 1914. 163. old. V. ö. még: Böhm K.: Az ember és világa. III. kötet, 175. old.]

[Footnote 34: Bernstein is érzi ezt, de sajnálatosan összezavarja a fatalizmus és determinizmus fogalmait. Mint minden marxista, ő sem szereti a tiszta fogalomalkotást: l. «Die Notwendigkeit in Natur und Geschichte». (Zur Theorie u. Geschichte des Sozialismus.)]

[Footnote 35: Az e szakaszban előforduló műkifejezésekre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg: _Ontológia_ a filozófiának az a része, amely a _lét_ problémájával foglalkozik; _monisztikus_, ha egyféle, _dualisztikus_, ha kétféle végső lényegre vezeti vissza a létezést. _Axiológia_ az _értékek_ és az _értékelés_ elmélete. (Értékelésnek nevezzük az ember állásfoglalását a – legtágabb értelemben vett – dolgokkal szemben.) A _szpiritualizmus_ szerint a lét végső lényege a _szellem_, a _materializmus_ szerint az _anyag_. A _determinizmus_ az ember akaratát meghatározottnak, az _indeterminizmus_ szabadnak tekinti. A _mechanizmus_ a _történés_ sorát, a _cél_ fogalmának kiküszöbölésével, a _teleológia_ a célfogalom alapján állítja fel. Az előbbinek képlete a gép mechanizmusa, amely funkcióját benső irányítás nélkül, merev közömbösséggel látja el, az utóbbié az élő szervezet, amely erőit egy bennrejlő cél irányítása alatt fejti ki.]

[Footnote 36: E leveleket lásd Labriolánál «Socialisme et philosophie» című művében. (Bibl. Socialiste Internationale.) Magyar fordítást közöl Földes Béla. (A szocializmus. II. köt. Függelék.)]

[Footnote 37: Die Notwendigkeit in Natur und Geschichte.]

[Footnote 38: V. ö. Mössmer Pál: A német tudományos szocializmus. 253. old.]

[Footnote 39: «Otez (des volontés particulières) les plus et les moins qui s’entre-détruisent, reste pour somme des différences la volonté générale.» Rousseau. Du Contrat Social. Livre II. Chap. III. «Si la volonté générale peut errer.»]

[Footnote 40: Essais de Critique et d’Histoire. Préface de la deuxième édition. (Hachette.)]

[Footnote 41: Igaz, hogy a marxizmus a kereskedelmet illegitim foglalkozásnak tartja, mely feleslegesen ékelődik a termelés és fogyasztás közé, hogy mind a kettőt szipolyozza, azonban azt hihetőleg minden marxista el fogja ismerni, hogy amíg a fantasztikus piactalan társadalom megszervezve nincs és a termelés a fogyasztással közvetlen nexusba nem mindenütt léphet: a kereskedelem aktuális értékeket teremtő, produktiv, tehát _gazdasági_ foglalkozás marad.]

[Footnote 42: Römische Geschichte. IV. Aufl. I. köt. 47–49. old.]

[Footnote 43: Der Usprung, stb. id. kiad. 131. old.]

[Footnote 44: Hippolyte Taine: Essais. («M. Troplong et M. de Montalembert.»)]

[Footnote 45: «… la lutte des classes… remplit l’histoire moderne. L’Europe moderne est née de la lutte des diverses classes de la société.» F. Guizot: Histoire de la Civilisation en Europe. 1829.]

[Footnote 46: Ed. Bernstein: Dialektik und Entwickelung. (Zur Theorie u. Geschichte des Socialismus.)]

[Footnote 47: V. ö. Mössmer Pál idevágó szellemes és találó fejtegetéseivel, id. m. 221–222. old.]

[Footnote 48: A szocialisták ethikai relativizmusát különösen élére állítva, igen kevéssé tárgyilagos mederben fejti ki _Anton Menger_ «Új erkölcstan» című műve. (Magyar fordítása a Társadalomtudományi Könyvtárban jelent meg.) Hazai irodalmunkban ugyanezt az álláspontot lásd Lánczi Jenő «Szocializmus és ethika» című művében. (Természet és társadalom.)]

[Footnote 49: _Kidd_ (id. m. 174–175.) és _Le Bon_ (Psych. du Soc. 462–63.) meggyőzően mutatnak rá, hogy a francia forradalom győzelmét mily mértékben köszönhette erkölcsi erőknek, az értékelés megváltozásának, aminek következtében a vezető osztályok – mint _Michelet_ mondotta – saját ügyük ellenségeivé lettek.]

[Footnote 50: Új erkölcstan. 4., 34. és 104. old.]

[Footnote 51: Az ethikai megismerés természete. Budapest, Franklin, 1907. 43. old.]

[Footnote 52: F. Oppenheimer: Die soziale Frage und der Sozialismus. 9–11. ezer. Jena, 1919. 145. old.]

[Footnote 53: Oppenheimerrel szemben erre ügyesen mutat rá Mezey Lajos «A marxizmus Achilles-sarkai» című füzetében, 43. old.]

[Footnote 54: Kommunista-kiáltvány. Népszava-kiadás. 37., 38., 39., 43. old. és Előszó.]

[Footnote 55: Friedrich Engels: Utópikus és tudományos szocializmus. Népszava-kiadás. 51. old. és 53. old.]

[Footnote 56: Helyes és használható terminológiában a «forradalom» kifejezés csakis _társadalmi_ harcot jelenthet: társadalmi osztályok _erőszakos_ küzdelmét az államhatalomért, vagy az államhatalomban való részesedésért. A kifejezés értelmének minden kibővítése fogalomzavarra kell hogy vigyen. Az, amit közönségesen _forradalom_nak neveznek: vagy _szabadságharc_ (nemzeti küzdelem), vagy _polgárháború_ (pártküzdelem), vagy pedig valóban _forradalom_ (társadalmi küzdelem). Amit pedig _Karl Kautsky_ és általában a szimbolikus szocializmus (lásd lent: III. rész, I. fejezet, 1. szakasz) forradalomnak nevez, az voltaképpen _társadalmi reform_. (V. ö. lent a 93. oldalon mondottakkal.)]

[Footnote 57: Az erkölcsi értékelés normái kategórikus imperativuszok (Kant), de a társas életben _de facto_ érvényesülő tapasztalati erkölcs hipothetikus imperativuszokra támaszkodik és a maga _valóságában_ történeti fejlemény. Ez a _normativ_ és a _pozitiv_ morál különbsége: az utóbbi az, amely van, az előbbi az, amelynek _lennie kell_. (V. ö. Pauler Ákos idézett nagyértékű munkájával.)]

[Footnote 58: L. F. A. Lange, id. m. 34. old.]

[Footnote 59: Concha Győző: Politika. I. köt. 9. §.]

[Footnote 60: E. Faguet: A kontárság kultusza. (Kultúra és tudomány.) 165. old.]

[Footnote 61: F. H. Giddings: A szociológia elvei. (Társadalomtudományi Könyvtár.) 173. old.]

[Footnote 62: Ez az államszervezet Marx szerint «nem lehet más, mint a proletariátus forradalmi diktaturája». (Gothai programm kritikája. IV.)]

[Footnote 63: A tömegek lélektana. 12. old.]

[Footnote 64: Henry George: Haladás és szegénység. 525. old. (Athenaeum.)]

[Footnote 65: A tömegek lélektana. 23–24. old.]

[Footnote 66: Der Ursprung stb. Id. k. 118. old.]

[Footnote 67: A szociális forradalom. I. Szociális reform és szociális forradalom. Népszava, II. kiadás. 38. old. és 47. old.]

[Footnote 68: Népszava-kiadás. 13. old. és 14. old.]

[Footnote 69: Drei Antworten auf ein Inquisitorium. II. Abweisung von Missdeutungen. (II.) (Zur Theorie und Geschichte d. S.)]

[Footnote 70: L. Ferenczi Imre: A munkások szervezkedése. 39. old.]

[Footnote 71: Le Bon: A tömegek lélektana. 44. old. és 183. old.]

[Footnote 72: Lásd: Psych. du Socialisme. 330. old.]

[Footnote 73: Id. m. 36. old. és 37. old.]

[Footnote 74: 38. old.]

[Footnote 75: Marx és Engels válogatott művei. II. k. 155. old.]

[Footnote 76: Le Bon: Psych. du Soc. 58. old.]

[Footnote 77: H. George id. m. 422. old.]

[Footnote 78: W. Sombart: Sozialismus und soziale Bewegung. VII. Aufl. 218–19. old.]

[Footnote 79: Ferenczi Imre: A munkások szervezkedése. (Grill.) 256. és 258. old. Az amerikai szocialista pártnak ma 17,000 tagja van (l’Humanité, júl. 21.), a szakszervezeti szövetségnek pedig – amely tudvalevőleg kilépett a túl-autoritativnek és túl-radikálisnak talált amsterdami Internacionáléból – 4½ millió! (American Federationist, július.)]

[Footnote 80: L. Psych. du Socialisme. 61. old.]

[Footnote 81: Die Arbeiter und die Wissenschaft.]

[Footnote 82: A tömegek lélektana. 47. old.]

[Footnote 83: Szindikalizmus és szociáldemokrácia. II. szakasz.]

[Footnote 84: A szovjethatalom legközelebbi feladatai: A harc új fázisa.]

[Footnote 85: Soziales aus Russland. Idézi Mössmer, id. m. 300. old.]

[Footnote 86: A proletárság diktaturája. 61. old.]

[Footnote 87: 1905-ben még _Lenin_ is elismerte, hogy a szocialista berendezkedés megvalósításának különböző alanyi és tárgyi feltételei vannak. (Lásd Landau–Aldanov: Lénine. 35. old.) Tudjuk, hogy utóbb gyökeresen szakított e felfogásával, midőn demagóg ösztöne figyelmeztette arra, hogy e feltételek ellentmondanak egymásnak.]

[Footnote 88: Eduard Bernstein: Die Voraussetzungen des Sozialismus und die Aufgaben der Sozialdemokratie. (Bevezetés.)]

[Footnote 89: F. Oppenheimer. Id. m. 152. old. «Wenn die sozialistische Gesellschaftsordnung einer fernen Zukunft nicht mehr als das Resultat einer ehernen kausalen Notwendigkeit, sondern als das Ziel bewusster menschlicher Zwecksetzungen hingestellt wird, so ist eben damit die wissenschaftliche Basis geopfert.»]

[Footnote 90: Figyelemreméltó, hogy e fogalmazásban a «csökkenő bérjutalék» _Rodbertus_-féle törvényére ismerünk rá.]

[Footnote 91: A szociális forradalom. II. 5.]

[Footnote 92: Ami a mezőgazdasági koncentráció kérdését illeti, azt, úgy véljük, Kautsky maga sem vette soha túlságos komolyan. Már az «Agrarfrage»-ban elismerte, hogy «a szociáldemokrácia csalatkozott a mezőgazdasági fejlődéshez fűzött várakozásaiban, mert kénytelen volt belátni, hogy a mezőgazdaságban a kisüzem koránt sincs a gyors elpusztulás útján és hogy a nagy mezőgazdasági üzemek csak lassan nyernek tért, sőt helyenkint visszaesnek». Ugyanígy ír «A proletárság diktaturája» című füzetében (65. old.). Kautsky agrárelméletének kimerítő bírálatát lásd egyébként Oppenheimernél, id. m. VIII. fejezet. (Kautsky als Agrartheoretiker.)]

[Footnote 93: A szociális forradalom. I. 46.]

[Footnote 94: Bernstein: Das realistische und das ideologische Moment im Socialismus. II. (Zur Th. u. G. d. Socialismus.)]

[Footnote 95: _Praesumptio boni viri:_ A «jóság» vélelme.]

[Footnote 96: A szociális forradalom. I. 93. old. és 14. old.]

[Footnote 97: Hogy a marxista-irodalomban mennyire csak szó a forradalom, azt jellemző módon bizonyítja a következő: A francia Parti Socialiste 1919-ben tartott kongresszusán ily határozatot hozott: «A P. S. a szörnyű tanulságok hatása alatt megszilárdult meggyőződéssel határozottabban, mint valaha, kijelenti, hogy törekvéseinek végső célja a szociális forradalom. A szociális forradalom sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint a termelés, csere és fogyasztás kollektivista rendszerének megvalósítását, a tőkés magántulajdonra alapított jelenlegi gazdasági rendszer helyébe, amely a történelem immár lezajlott korszakának felel meg. Csak a jövő fogja megmutatni, hogy miként megy végbe ez az átalakulás, amely maga a forradalom: a törvényes hatalmak átszármazása útján-e, az általános választójog nyomása alatt, vagy pedig a szervezett proletariátus erőszakos fellépése révén.» (Programme d’Action du Parti Socialiste.) _Léon Blum_ így kommentálja e dodonai igéket: «Ha e hipothézisek közül, amelyeket mérlegelnünk kellett, az _első_ válik valóra – bár az a kevésbbé valószínű – ha tehát a proletariátus legális utódlás útján jut hatalomra, úgy hogy a szocialisták bizonyos körülmények között országuk parlamentjében a mandátumok többségét meghódítják és akkor módkjuban lesz megvalósítani azt, ami voltaképpen a forradalom, vagyis az állam és a tulajdonjog gyökeres transzformációját, – nos, törvényes származása, törvényes jellege dacára mégis csak forradalom lesz ez a transzformáció!» (Commentaires sur le Programme d’Action du Parti Socialiste.) Ad analogiam: azt is lehetne mondani, hogy ha egy király «legális utódlás útján jut hatalomra» és ezt a hatalmat ama jogkörben érvényesíti, amelyet neki az alkotmány biztosít: cselekménye forradalom. Ha vasárnap után hétfő következik, az nyilván forradalmi jelenség, valamint az is, ha valaki elfogyaszt egy almát, melyet megvásárol: hiszen az előbbi gazdája nem fogyasztotta el. (V. ö. az 52. old. jegyzetével.)]

[Footnote 98: Georges Sorel, akit alig lehetne «polgári előítéletekkel vádolni, egy helyt így ír: «Azok, akik forradalmi beszédeket intéznek a néphez, szigorú őszinteségi öncenzurának vessék alá a magukat, mert a munkások minden szót betű szerint értelmeznek és nem érik fel ésszel a szimbolikus fordulatokat». (Réflexions sur la Violence. 483. old.) Vajjon Kautsky tisztában van-e ezzel? Hisszük, hogy nem, mert nagyon elítéli azt az erőszakot, melynek előidézésében pedig nem egészen ártatlan.]

[Footnote 99: A szociális forradalom. I. 82. old.]

[Footnote 100: V. ö. Kautsky: A proletárság diktaturája. 48. old. és E. Lederer: Die Gewerkschaftsbewegung 1918/19. stb. (Archiv für Sozialwissenschaft u. Sozialpolitik. Bd. 47. Heft 1.) 242., 246., 250., 251., 253. és 266. old.]

[Footnote 101: Ed. Bernstein: Drei Antworten auf ein Inquisitorium. I. Allgemeine Zurückweisung. (Zur Theorie u. Gesch. d. S.)]

[Footnote 102: Farkas Geiza: Munkakerülő görcs. (Huszadik század. 1919. 1–2. szám, 44. old.)]

[Footnote 103: Haladás és szegénység. 154. old.]

[Footnote 104: «A social life passed in war is positively demoralising.» The Principles of Sociology. §. 575. ut. bek.]

[Footnote 105: Nem így volt ott, ahol nem lévén háború, a társadalom vagyona meg nem semmisült. A marxizmus magyar orgánumában, a Népszavában olvashattuk nemrég, hogy Hollandiában, amely «klasszikus példája a béke áldásos voltának», «a munkabérek arányosan emelkedtek a drágulással, sőt azt néhány foglalkozási ágban meg is haladták». (1920 október 28.)]

[Footnote 106: Fejtegetéseink teljes tárgyilagosságát megóvandó, egyes személyeket nem kívánunk itt megnevezni. Ám ez álláspontunk meg kell hogy engedjen egy kivételt, mellyel egy vértanu emlékének tartozunk. _Tisza István_ nem tartozott a fenti államférfiak közé. Ő, aki a nehéz szívvel vállalt háború rettenetes felelősségét megrendítő önfeláldozással viselte, becsülettel végig akarta azt küzdeni és honszerelme roppant fanatizmusával bízott a győzelemben. _Ő benne magában_ nem is hiányoztak e győzelem feltételei. Volt benne annyi hit és annyi erély, amennyit nehéz feladata megkívánt. Nem is ingadozott egy pillanatig sem a maga útján. Ám a sors kivette kezéből a hatalmat és hogy kivehette, ez annak a jele volt, hogy nemzete immár a mások kétségeire kezdett hallgatni és nem az ő hitére.]

[Footnote 107: A szociális forradalom. I. 84.]

[Footnote 108: Psych. du Soc. 52. old.]

[Footnote 109: Vom Wesen des Socialismus. (Zur Theorie u. Geschichte des Socialismus.)]

[Footnote 110: «Quack-ridden: in that one word lies all misery whatsoever!» Chartism. Chapt. V. (Historical and Political Essays.) Természetesen akadtak az orosz és a magyar munkásmozgalom vezetői között is feddhetetlen és meggondolt férfiak, aminthogy a német vezetők között is akadt fantaszta és demagóg. De mind ezeknek, mind amazoknak _a döntő pillanatokban_ semmivé lett a szavuk, mert vagy egyedül vagy törpe kisebbségben kellett maradniok. Példákra mindenki emlékezhetik.]

[Footnote 111: Jászi Oszkár: Szociológia és politika. (Huszadik Század. 1919. 3. szám, 132. old.)]

[Footnote 112: Lásd Landau-Aldanov: Lénine (Povolovzky ed. Paris). 34. old.]

[Footnote 113: K. Radek: A szocializmus fejlődése a tudománytól a valóságig. «A kapitalizmus érettségi foka és a szocialista forradalom.»]

[Footnote 114: Zur Kritik der politischen Ökonomie. Előszó.]

[Footnote 115: Id. hely.]

[Footnote 116: Kommunista kiáltvány. 37. old.]

[Footnote 117: A. Bucharin: A kommunisták programmja. II. A rablóháború, a munkásosztály elnyomása, a tőkés társadalmi rend vereségének kezdete.]

[Footnote 118: «A mi végcélunk… megszüntetése minden szervezett és rendszeres erőszaknak, az emberek minden leigázásának általában.» Lenin: Állam és forradalom. IV. 6.]

[Footnote 119: E kérdésről egy orosz szocialista író új keletű munkájában a következőket olvassuk: «Az orosz forradalom katonák mozgalmának a győzelme volt… A katonai lázadás jellegét máig is megőrizte… Egy másik tényezője… a paraszt… Az orosz forradalom nemcsak katonai lázadás, hanem agrárforradalom is, amelynek az volt a tendenciája, hogy a nemesség földjét felossza a parasztok között… Ma van már földje a parasztnak… Azé a paraszté lett a föld, akinek elég ereje volt arra, hogy megnyerje magának a biztosok és komiték kegyét… A bolsevizmus elkerülhetetlen bukása világosan be fogja bizonyítani, hogy az utóbbi időben már nem volt semmi komoly szociális alapja, mint ahogyan a cárizmusnak sem volt, csak az ő rendőrei, az ő biztosai és az ő vörös gárdistái.» M. A. Landau–Aldanov: Lénine. (Povolovzky, Paris.) 118–120.]

[Footnote 120: Bucharin: A kommunisták programmja. X. fejezet.]

[Footnote 121: U. o. XI. fejezet.]

[Footnote 122: Lenin: Állam és forradalom. III. 2. és VI. 2.]

[Footnote 123: Lenin: Állam és forradalom. V. 4.]

[Footnote 124: U. o.]

[Footnote 125: «Nemcsak a termelés továbbfolytatása lesz egyik sürgős feladata a szociális forradalomnak, hanem _fokozása_ is. A győztes proletariátusnak gyorsan ki kell fejlesztenie a termelést, hogy kielégíthesse azokat a nagy igényeket, amelyeket az új kormányzattal szemben támasztanak.» Kautsky: A szociális forradalom. II. 27. old.]

[Footnote 126: A magyarországi bolsevizmus félhivatalos lapja, a Népszava, annak idején szolgált néhány adattal a kollektivista üzem produktivitásáról: «Egy dohánygyárban egy munkás óránként átlag 400 cigarettát készített. Most több, mint 100%-os fizetésemelés mellett, ugyanaz a munkás óránként átlag 280-at készít… Egy katonai egyenruhaszabóságnál egy munkás, amikor még a kizsákmányoló militaristahadsereg számára dolgozott, naponta 9 zubbonyt varrt. Most jóval nagyobb bér mellett csak 6-ot készít. Pedig tudhatná jól, hogy ez a zubbony a proletárhadsereg számára készül.» (Lásd A. Fraccaroli: Magyarország a bolsevizmus alatt. 110. old.) Úgy látszik, még elég messze van az idő, amikor – Marx jóslata szerint – a munka elsőrendű életszükségletté lesz. (Gothai programm. I. 3.)]

[Footnote 127: Lásd: Sombart id. m. 171. old.]

[Footnote 128: A kommunisták programmja. X. fejezet.]

[Footnote 129: E sorokat 1920 tavaszán írtuk le. Azóta jelentős események mentek végbe, melyek azonban nem teszik szükségessé fenti fejtegetéseink revizióját, mert épen minden tekintetben megerősítik és igazolják azokat. Ama beszédében, amellyel az orosz kommunista-párt tizedik kongresszusát vezette be, _Lenin_ többek között a következőket mondta: «Legkimagaslóbb politikai problémánk e pillanatban a munkások viszonya a parasztokhoz, akik Oroszország lakosságának többségét teszik. A paraszt, aki úgy érzi, hogy a cárista tábornokoktól már nincs mit tartania, úgy véli, hogy túlságosan kevés iparcikket kap és ezért az a véleménye, hogy a jelen állapot túlságosan sok áldozatába kerül. Szükséges, hogy segítségére legyünk a parasztnak. Gabonában és élelmiszerekben beszolgáltatandó _természetbeni adókat fogunk intézményesíteni. (!)_ Ezek az adók az egyes parasztnak anyagi erőihez lesznek mérve és nem fogják sérteni egyéni érdekeit. A termésnek csak egy részét fogja az állam természetbeni adókkal igénybe venni, a többi megmarad a parasztnak, akinek _joga lesz feleslegét eladni szabad forgalomban. (!!)_… A természetbeni adó egyike a szovjetpolitika legfontosabb problémáinak. Gyakorlati megvalósítása a párt abszolut egységét követeli, úgyszintén világos felismerését _a nehézségeknek, amelyekkel a proletariátus diktaturájának egy kisbourgeois államban küzdenie kell_». («l’Humanité», 1921. márc. 12.) _Adók, szabad forgalom, kisbourgeois állam!_ A kommunista tanácsköztársaság immár saját programmjának a karrikaturája. Hol vagyunk a termelés és forgalom társadalmi monopóliumától, hol a «rengeteg többség mozgalmától a rengeteg többség érdekében!» (Kommunista Kiáltvány, 42. oldal.) Érdekesen fűzi tovább Lenin e vallomásokat a természetbeni adókról értekező újabb írásában: «Az adott pillanatban két dolog között kell választanunk_: vagy megtiltunk minden nem állami forgalmat, vagy pedig nem akasztjuk meg a kapitalizmua fejlődését, hanem azon vagyunk, hogy állami kapitalizmust csináljunk belőle._ _Az első methodus_ (ez volt az eredeti programm, mint láttuk) _ostobaság volna_, ama párt részéről, mely azt megkísérlené, mert 1. ez a politika ma gazdaságilag meg nem valósítható és mert 2. feltétlenül megbuktatná ama pártot. A másik út azonban gazdaságilag járható és nincs benne semmi, ami a proletariátus diktaturájával ne volna összeegyeztethető. Ellenkezőleg, az állami kapitalizmus egy lépés előre, a kispolgári ideológia teljes megsemmisítése felé.» (A brünni «Volksfreund» május 12. számából.) Az angol szocialisták szovjetbarát napilapja azonban nevén nevezi e gyermeket: «Lenin maga az – írja a «Daily Herald» május 10-én – aki bejelenti, hogy Oroszország ezentúl kapitalista állam… Oroszország ma már kapitalista-állam, amelyet a kommunista-párt diktaturája kormányoz… Világos, hogy az élelem szabad forgalma le kell, hogy rombolja a kommunista-politika alapjait». Joggal mondja tehát az európai szociáldemokrácia legszélső balszárnyának egyik markáns képviselője, _Friedrich Adler_, hogy «öntudatlan vagy talán épen tudatos megtévesztés, ha azt mondják nekünk, hogy Oroszországban meg van valósítva az, ami a mi célunk… Oroszországban parasztforradalom ment végbe, amely típusa a tiszta polgári forradalomnak». (Arbeiter-Zeitung, 1921 márc. 22. V. ö. Kautsky: A proletárság diktaturája, 66. old.) Mindezt frappánsan tetőzik le Leninnek a «Krasznaja Nov» c. folyóiratban megjelent fejtegetései «az államkapitalizmus» formáiról. «Az államkapitalizmus első formája a _koncesszió_. A munkás és parasztkormány külföldi kapitalistákat bocsát be iparunkba és fenntartja magának az ellenőrzést. A második forma a _szövetkezet_. _Ostobaság és bűn volna szemet hunyni az előtt, hogy a szövetkezetek szabadsága és jogosítása magában foglalja a kapitalizmus szabadságát és jogosítását._» A harmadik forma szerinte a _bizomány_, a negyedik állami üzemek, erdők stb. _bérbeadása_. Mindezt a következő lendületes indokolás kíséri: «Mi vagyunk a proletariátus elővédje. De ne feledjük el, hogy ez az elővéd csak kis része a proletariátusnak és ez is csak kis része az egész népességnek.» Már pedig «Nézzetek a térképre – úgymond –: Vologda, a donmenti Rosztov, Szeratov és Omszk között beláthatatlan területek terpeszkednek, amelyeken civilizált államok tucatjai férnének el. De ott mindenütt ugyanazok a patriarchális barbár vagy félbarbár állapotok uralkodnak. Gondoljatok az orosz földnek elkallódott darabjaira, amelyek a vasúttól messze, útak nélkül húzódnak meg a végtelenben, tökéletesen elszakadva a civilizációtól, a nagyvárosi kapitalizmustól. Lehetséges-e ebből az állapotból Oroszországot közvetlenül átvinni a szocializmusba?» Lenin igéri, hogy _igen_: elektrilizással, tíz év alatt! Az idei orosz éhinség jó foglalót ad e tíz évre! Ám hiszen Lenin maga sem hisz ebben. «A kapitalizmus nyomorúság a szocializmushoz képest – így fűzi tovább. De a kapitalizmus is haladás a középkorhoz, a kisüzemhez, a bürokratizmushoz képest. _Amennyiben nem lehetséges közvetlenül a szocializmusba átmenni, a kapitalizmus a termelésnek és forgalomnak nélkülözhetetlen fejlődési szakasza._» (Brünni Volksfreund, jún. 2.) Ime a «nevetséges egér»! Hiszen «a szocializmus árulói» ezzel az olcsó bölcseséggel már elég régen kínálgatják Lenint és láttuk már, hogy Lenin maga is jól tudta ezt, mielőtt felcsapott Messiásnak. Most már megint tudja. Lehet, hogy még egyéb is eszébe fog jutni. Például talán az is, hogy 2×2=4,]

[Footnote 130: Ez az igazság nyilvánul meg a bolsevik elmélkedők ama teljesen végig nem gondolt érveléseiben is, melyeket a másodelőző szakaszban idéztünk. És ugyancsak ez rémlett fel Marxnak is egy világos pillanatában, mikor a francia proletárforradalom eshetőségére (1871-ben) azt mondotta, hogy az «kétségbeesett ostobaság volna». (A polgárháború Franciaországban. Népszava-kiadás. 33. oldal.)]

[Footnote 131: Ppsych. du Socialisme. 1898. 171. oldal.]

[Footnote 132: V. ö. Földes Béla: A szocializmus. Bp., 1910. (Tud. Akadémia.) II. köt. 185. old.]

[Footnote 133: Vannak marxisták is, akik tisztában vannak ezzel az igazsággal. Így Szabó Ervin egy helyt elismeri, hogy «oly társadalmi állapot, amelyben egy tiszta gazdasági típus úgy determinál, hogy benne a társadalmi és politikai felülépítmény és a gazdasági alap között tökéletes a harmónia: mintegy a fejlődés vége, avagy kezdete – contradictio in adiecto, minthogy a fejlődésnek kezdete vagy vége nem képzelhető». (Szindikalizmus és szociáldemokrácia. I.) Vandervelde pedig így vélekedik: «Valóban, nincs okunk arra, hogy el ne képzeljünk egy olyan szocialista-társadalmat, amelyben az egyéni tulajdon és munka egyidőben és egymás mellett él a kollektiv tulajdonnal és munkával.» (A kollektivizmus és az ipar evoluciója. Bpest, Grill, 1908. 37. old.)]

[Footnote 134: B. Kidd: A társadalmi evolució. Akadémia, Bpest, 1905. 62. old.]

[Footnote 135: Somló Bódog: Állami beavatkozás. 146. old.]

[Footnote 136: «Universal History, the history of what man has accomplished in this world, is at bottom the History of the Great Men who have worked here.» Th. Carlyle: On Heroes, & c. Lecture I.]

TARTALOMJEGYZÉK.

Első rész: AZ ELMÉLET 5 I. fejezet: Siker és kritika 5 II. fejezet: A «tudományos» jóslat 11 1. Jóslat és tudomány 11 2. Az emberi természet 16 III. fejezet: A történelmi materializmus 22 1. Az eredeti képlet és származása 22 2. Műszó és fogalomzavar 28 3. A módosított képlet 33 Második rész: AZ IGAZSÁG 44 I. fejezet: Általános elemzés 44 1. A jóslat elemei 44 2. A jóslat szerkezete 48 II. fejezet: A forradalom útja 52 1. Társas élet és forradalom 52 2. Ábránd és valóság 59 III. fejezet: Gazdagság és nyomor 71 1. Növekvő gazdagság 71 2. Növekvő nyomor 77 Harmadik rész: AZ ÉLET 84 I. fejezet: A neomarxizmus «ideológiái» 84 1. Az opportunizmus álarcai: realizmus és szimbolizmus 84 2. Forradalmi árnyalatok: romanticizmus és politicizmus 96 II. fejezet: Háború és forradalom 103 1. Az összeomlás pragmatikája 103 2. Az összeomlás után 112 III. fejezet: A proletariátus diktaturája 117 1. «A tudománytól a valóságig» 117 2. Programm és praxis 120 3. A tapasztalat jelentősége 127 Összefoglalás és befejezés 131