Part 5

Ezt pedig nem lehet, kurzus kiváló csatabárdosai! Itt közbelépek és a történt hibát igyekezem jóvátenni. Anatole France destruktiv, sőt szocialista. Majdnem zsidó. Anatole France megirta a Pinguinek szigetét és a Thaist. Anatole Francera tehát rá kell fogni, hogy nemzetét és a keresztény vallást gyalázta, meg kell róla állapitani, hogy nem is iró, csak egy tehetségtelen kontárja az irodalomnak. A dijat másnak, ha már nem Kádárnak vagy Szabó Dezsőnek adták, legalább Frederic Massonnak vagy Bérardnak, a francia Pekárnak kellett volna odaitélni. A svédek, ugy a svéd akadémia, mint maga a svéd kormány, sőt a svéd hercegek és a király is, akik nem átallottak résztvenni Anatole France ünneplésében, nyilván destruktivok, sőt zsidók. Nem is lehetnek azok, kérem, igazi uriemberek. A svéd hercegek és a svéd kormány s az akadémikusok, kérem, zsidók, azaz másodrendü svédek. Anatole France maga is zsidó. A közönség, melynek világhirét köszöni, szintén zsidó. Még azok a kutya pinguinek is, amikről irt, még azok is zsidók voltak. Zsidó volt például Paphnucius és Sylvester Bonnard nem is abbé, hanem rabbé. A Nobel-dij botránya, azaz, hogy Anatole Francenak itélték, a nemzetközi zsidó szolidaritás egyik vérlázitó ténye. A zsidók világuralmi törekvéseiből fakadt. Titkos szövetkezés a svéd, francia, és német zsidók közt, a világ valamennyi többi fajtája ellen. Anatole France, fuj, kezet fogott egy némettel, Nernsttel! Hát ez a hazafiság? Ez a fajszeretet? Nyilván az a Nernst is zsidó, hogy Anatole France kézszoritását elfogadta. Anatole France megtagadta mindazokat az eszméket, amelyekért Szabó Dezső, Kádár Lehel és Lendvai-Lehner küzdenek. Anatole France nem keresztény és nem nemzeti, csupán emberi, Anatole France tehát ellensége mindannak, amit Szabó, Kádár és Lendvai István tudnak és akarnak s amit az ő gondolataik és akarásaik végrehajtói meg is próbáltak és megpróbálnak. Anatole France ellensége a kurzusnak. Anatole Francet kurzuslapnak, kurzusszellemü ujságirónak, irónak dicsérni nem szabad, csupán támadni, kicsiteni, tagadni, zsidóvá megtenni.

A svédekről, a svéd akadémiáról, a svéd hercegekről és a svéd királyról pedig ki kell mutatni, hogy zsidók, szocialisták, kommunisták, mint ilyenek, csupán másodrendü svédek, ők okozták Svédország megcsonkitását s tulajdonképen néger eredetüek.

Novella

Lupus et agnus

A farkasok az erdőszélen csörtettek. Szomjuság gyötörte őket, káromkodtak, valamiféle zsivány népséget is szidtak, amikor az egyik megpillantotta a fürge patakot. Oda rohantak a patakhoz, fölébe hajoltak és elkezdtek mohón inni. Ki bádogedénnyel, ki meg csak a tenyerével meritgette a tiszta vizet. Egyszer csak felüti fejét az egyik farkas, a szeme kidülled, az orrcimpája karikásra tágul, mint amikor a farkas bárányszagot érez, mert észrevette, hogy nem messzire tőlük valami jámbor birka iszik a patakból. Az észlelő figyelmeztette közeli társait s nyomban jelentést tett Farkasnak is. Mindnyájan fölegyenesedtek, a birka felé irányitották tekintetüket, az arcuk fölragyogott. Az egyik farkas elkiáltotta magát:

– Héj!

Mint a nyil süvitése, zugott el hangja a birka füle mellett. A nyavalyás birka megremegett. Értette a szót, de nem mozdult, ugy tett, mintha nem hallotta volna, vagy mintha nem venné magára. Nem is volt nehéz mozdulatlanul maradnia, mert a hirtelen ijedtségtől egy percre megdermedt.

– Héj! – süvitett ujra az éles hang.

– Héj, te jó madár!

A birka most gépies engedelmességgel, ahogy életében megszokta, fölegyenesedett és a farkasok felé nézett.

– Hozd csak közelebb az irhád!

– Zu mir!

A birka nem igen akart mozdulni. Bizony, jobb lenne szépen befordulnia a patak vizébe és többé föl sem buknia. A szive nagyon nehéz volt.

Most Farkas szólt feléje, finoman, szinte barátsággal:

– No, jöjjön csak ide!

A birka most már elindult. Valami enyhe remény ömlött el mellében, hiszen csaknem jóindulatu volt a hivó szó. Elindult és lassan ment a farkasok felé. A farkasok szeme szikrázott és nyelték a nyálukat.

Farkas, ahogy a birka elébe érkezett és illedelmesen, kalaplevéve megállt, mosolyogva kérdezte:

– Miért zavarja ön a vizet, amikor mi iszunk?

A birka bajról feledkezve, csaknem bátran felelt:

– Én zavartam a vizet? Nem is zavarhattam, hisz önök állnak fölül, én pedig alul.

– Áh, igen! »Superior stabat lupus.« Nagyon helyes.

És Farkas elnevette magát. Nevetését rekedt, röhögő kórus kisérte.

– No, de ön tavaly rágalmazott bennünket!

A birka szaporán védekezett:

– Ó, dehogy. Isten ments! Hogy is rágalmaztam volna önöket, hisz önök tavaly még nem is léteztek.

Farkas ujra nevetett, csengő, irgalmatlan nevetéssel:

– Helyes. Tavaly még csakugyan valahol a fenében voltunk. De hát… üsse kő, ha nem tavaly rágalmaztál, akkor az idén! Az idé-énn! Ha pedig te nem, akkor az apád. Vagy az anyád, vagy a testvéred, vagy akármelyik pereputtyod. Te, vagy ti, a cinkostársaid, mindegy!

Farkas arca már sápadt volt, szemei villogtak, csengő szabályos hangja már eltorzult. A birka, aki sok történetet hallott a farkasokról, szeretett volna most fölsikoltani és térdre rogyva, zokogva és jajveszékelve könyörögni. De tehetetlen volt. Csák állt és hallgatott. A farkasok közelebb huzódtak hozzá, egészen körülvették, némelyik felhördült vágyainak ostorcsapásai alatt, izmaik meg-megrándultak, egyik a fogait csattogtatta, valamennyinek száján és orrán zöldfényü, kéngőzös lehelet lobbant ki.

A birka dermedten hallgatott. Az egyik farkas rábődült:

– Talán beragadt a szád? Majd mindjárt kinyitjuk!

»Majd mindjárt kinyitjuk« – kopogtatta a birka agyát s a könnyei megeredtek és sürün potyogtak. Sirástól meg-megszakitva mekegte:

– Nincs is nekem ap-á-m. Á-árva gyermek vagyok. Az anyá-ám ré-égen meghalt. Egy testvérem volt, az elesett a há-áboru-uban.

– Elesett? – ismételte valaki vérfagyasztó gunnyal.

– Szóval: te nem zavartad a vizet, neked nincs apád, anyád sincsen, testvéred sincsen, neked semmid sincsen, te semmit nem csináltál, te olyan vagy, mint a ma született bárány.

– Igenis, kezét csókolom – mekegte a birka, föltámadó reménységgel.

– Hm. Nincs. Te nem és neked nincs. Te tagadsz. Tehát… én hazudok!!

A birka megdöbbent. Ekkor az egyik farkas iszonyu csapással sujtott az arcába. A birka balszeme rögtön kifordult. A farkas felüvöltött a gyönyörtől.

– Hát ugy-e hazudik a nagyságos ur? Az anyád keserves…

– Hazudik vagy nem hazudik?

Rettentő csapás; a birka kifordult szeme szétpattant. A farkasok kórusban üvöltöttek.

– Nem hazudik – lihegte a birka.

– Nem hazudik? Hiszen akkor _igazat_ mond! – üvöltött egy másik farkas és hévvel ütött a birka fejére. A birka koponyacsontja megrepedt.

– Igazat mond.

– Akkor hát _te_ hazudsz!

Ütés. Reped a koponya.

– Hazudsz, vagy nem hazudsz?

Ütés. Szakad a bőr, törik a csont.

– _Én_ hazudok.

– U-ugy? Hazudsz, kutya? Hazudni _mersz?_

Vágás. Csurog a vér.

– Hát hazudtál, griffmadár? Ugy-e, hogy van apád is?

Szurás.

– Van apám is.

– Ugy-e két apád is van?

Rugás.

– Jaj, két apám van.

Törés.

– Ugy-e három apád is van?

Égetés.

– Jaj, három apám van.

Ütés.

– Ugy-e annyi apád van, ahányat akarunk?

Reszelés

– Jajjaj, száz apám van!

Ütés.

– Ugy-e, gyilkoltál?

– Igen, gyilkoltam.

Rugás.

– Ugy-e, raboltál?

Sok, sok ütés, törés.

– Igen, raboltam.

Szurás

– No, ugy-e, hogy rágalmaztál bennünket?

Égetés.

– Igen.

Törés.

– No, ugy-e, hogy zavartad a vizet, amikor ittunk?

Zuhogó ütések.

– Zavartam.

Ütés, vágás, szurás, égetés. A birka már mozdulatlanul fekszik, gyöngén piheg. A farkasok kórusban üvöltenek. Farkas áll és komor. Cigarettára gyujt, a keze fehér, a körmei ragyognak. Gamasnija tündöklik a napfényben. A farkasok körülállják és türelmetlen várakozásukban keservesen vonyitanak. Int nekik.

A farkasok elvitték a birkát az erdőbe.

A szél zugott, zugatta, nyögette a fákat és lóbálta erős ágaik sok, sok terhét.

Grimász

A zsidó

(Képtelen természetrajzi tanulmány)

A zsidó, miként azt egy Darwin nevü angolzsidó kimutatta, a majomtól származik. Ezért van az, hogy a zsidó utánozza a keresztényt s ezáltal a gyanutlan embert, faját s erkölcsét illetőleg gyakran megtéveszti.

A zsidó termete hosszukás és kerek, magassága egy méter és ötven centi és egy méter kilencven centi közt váltakozik, már aszerint, amint a kis Kohnról, vagy a dromedár Jakabról van szó. Szélessége néha ennél is több. A zsidó válla csapott, fülei elágazók, lábai karikásak, amelyiké nem, az csal. Mivel pedig a zsidónak kedvenc faji szokása a csalás, manapság már több egyenes lábu és szabályos fülü zsidót látunk, mint görbelábut. Törvényhozási intézkedésre van e tekintetben is szükség.

A zsidó a föld minden táján található, részint szabadon, tehát vad állapotban az utcán és a kávéházakban, részint az ember által megszeliditve: internáló táborokban. Hazánkban fordul elő legsürübben, nyilván azért, mert az itteni éghajlati viszonyok a legkedvezőbbek fejlődésére. A botbüntetésről szóló nemzeti törvényünk éppen az éghajlati viszonyok megváltoztatását célozza, amennyiben a természetes csapadék pótlására még mesterséges csapadékról is gondoskodik a zsidók számára.

A zsidó libahussal, sólettal és retekkel táplálkozik, tehát hust is, növényi eledelt is fogyaszt, azaz vegyestáplálkozásu. Kártékony volta már ebben is megnyilvánul, mert táplálkozása által elvonja az ember elől a libát, a babot és a retket. Tisztességes zsidó csakis füvet és kvarcot eszik. Ezért nem igaz az, amit Friedrich István és más »keresztény« vallásu előkelőségek mondanak, hogy vannak _tisztességes_ zsidók is.

A zsidó kedvenc szokása a kereskedés. De kereskedésen felül majomtermészete folytán az ember valamennyi ténykedését elleste és utánozza. Igy tudománnyal is foglalkozik (Ehrlich, Einstein, Pikler, Goldziher), költ (Heine), ir (Zangwill), zenét szerez (Bizet, Goldmark), föltalál (Nobel), utazik (Stein) stb. stb. De ezek csak a fölületes szemlélőt téveszthetik meg, aki azonban az igazat a hamistól meg tudja különböztetni, az látja a nagy különbséget a fölsoroltak és például: Csarada, Timon, Kajuch, Kmetty, Vozáry, Bellaaghné és Kmoskó között.

A zsidó, ha a majomtól származik is, azért tulajdonképpen báránybőrbe bujt farkas, sőt ereiben tigris- és hiénavér is csörgedez, ami, tekintve e faj erkölcstelenségét, éppen nem csodálatos.

A zsidónak erényei nincsenek, mert ha gyógyit, ezt a honoráriumért teszi, ha tanit, ez a fizetésért van, ha ingyen gyógyit, akkor látszatot akar kelteni, ha elment a háboruba, ezt azért tette, mert muszáj volt neki, különben bezárták volna, ha elesett, ezt biztosan nem szándékosan tette, hanem elszámitotta magát. Csakis bünei vannak a zsidónak. A zsidó idézte elő a világháborut, ő okozta annak az egyik fél által való elvesztését és a másik fél által való megnyerését, különben egészen biztos, hogy a háboru remis-vel végződött volna, azaz egyenlő hadállásban abbahagyták volna a küzdő felek s a dijon osztozkodtak volna. A zsidó csinálta a forradalmakat és a bolsevizmust, ő vezette félre és mételyezte meg az orosz nemzeti keresztény Lenint, a zsidó csinálta a drágaságot, a nagy hideget, a szénhiányt, a nyári negyvenfokos meleget, az éhinséget és a spanyol-járványt. Szerintem helyesen nem spanyol-, hanem zsidó járvány ennek a neve. Az a zsidó pedig, aki spanyol-járványban meghalt, csupán a keresztény spanyol-halottakat utánozta, nem tudván ellenállni letagadhatatlan és fönt már méltatott majomtermészetének.

Egy kis nemzetvédelem

A m kir. bölcsvári csendőrkerületi parancsnok leirata. Nem igen iktatandó. Szolgálati jegy és szabad jegy. Titkos, azaz zsidók ingyen nem láthatják. Bölcsvár, az Urnak 1921-ik, a keresztény és nemzeti kurzusnak 3-ik évében, hazánk fénykorában. A nemzeti és keresztény irányzat megrontásának főtényezője a destruktiv sajtó és irodalom. Ennek mérgező hatása az egyes emberekre és igy magára a társadalomra elvitázhatatlan. Ki mint veti ágyát, ugy alussza álmát, illetve: Ki mint vet ugy arat, vagyis: Ha rövid a fütykösöd, toldd meg egy pár ballépéssel, azaz: Többet ésszel, mint erővel; szóval: Ki mint olvas, olyan az ő gondolkodásmódja. A m. kir. csendőrség pedig, már mint a bölcsvári csendőrkerületi parancsnok legalább is, hivatva van arra, hogy ugy az egyes emberek, valamint az egész társadalom gondolkodásmódját befolyásolja, irányitsa, ellenszegülés esetén pedig ellenszegülő gondolkodásmódot letartóztassa. A Budapesten megjelenő sajtó, továbbá a Budapesten és a világ bármely más bünös városában megjelenő irodalom a bölcsvári csendőrkerületi parancsnok, mint arra hivatott szerv által, dacára annak (trotzdem), hogy tetik, tatik, a magyar nyelvben nem használtatik, mégis jellemeztetik és osztályoztatik.

Az Est zsidó, mert Zsilinszky Endre nem védi benne az atrocitásokat és nem magyarázza benne lélektani alapon a népitéleteket. Magyarország, zsidó, ugyanaz okból, az Az Estnek vérrokona. Pesti Napló, zsidó, veszedelmes, ugyanaz okból, a Magyarországnak unokatestvére. Világ, duplazsidó, támadni merészeli az atrocitásokat, jogrendet követel, hogyisne! Nemzeti Ujság, félzsidó, azelőtt keresztény és nemzeti volt, de most már nem ir bele Lendvai-Léhner és abba maradt a Pesti Kis Fürész is. Uj Nemzedék, szintén félzsidó, azelőtt keresztény és nemzeti volt, de most már nem ir bele Kádár Lehel és abba maradt a Pardon is. Pesti Hirlap, zsidó, Az Ujság, zsidó, 8 Órai Ujság az is zsidó, róka-bóka az is zsidó, farkas-barkas nemzeti és keresztény. Zsidó Szemle, Egyenlőség, Mult és Jövő zsidó, zsidó, zsidó, nem esznek disznóhust, Nyugat, zsidó, destruktiv, szabódezsőellenes Szabó Dezsőt kivégezte benne Nagy Lajos, Szabó Dezső, nemzeti és keresztény, minden nap egy-egy zsidót reggelizik, legalább is szeretne, de sajnos még ott nem tartunk. Anatole France (Csakis Szabó Dezső után) zsidó, röpiratot irt Thaisz ellen, aki pedig Tisza Kálmán idejében budapesti rendőrfőkapitány volt; előállitandó. Flaubert, meghalt, nem számit; egy regényében megmérgezte Bovaryné, szül. Rouault Emmát, lehet róla beszélni. Patacsi Dénes, keresztény, nemzeti, számit, Barbusse, Wells, Shaw, Gorkij, zsidók, kommunisták, szocialisták, anarchisták, bárhol találhatók, endők, andók, letartóztatandók. Shaw azonfelül, hogy letartóztatandó, még zsidó is, mert a keresztneve Bernhard, ami magyarul azt jelenti, hogy Bernát. Tolsztoj, zsidó, paraszt, saját kezüleg szántott, gróf létére nem szégyelte magát; szidta a háborut a »Háboru és Béke« cimü ujságcikkében, sürgősen letartóztatandó, amennyiben pedig már meghalt volna, holtteste elfogandó s hivatalos eljárás céljából Bölcsvárra szállitandó. Dosztojevszkij, görögkeleti keresztény és orosz nemzeti, szerette az atrocitásokat (Raszkolnyikov), nemzeti és keresztény, háborus versei a legénységnek könyv nélkül betanitandók. Népszava kommunista, szocialista, nihilista és zsidó, Somogyi Béla szerkesztőjének eltávolittatását nem helyeselte; hamis gondolatai, bárhol találtatnak, a helyszinén erélyesen megcáfolandók, nem keresztény, számit. Petőfi Sándor, csavargás miatt előállitandó. Képes Krónika, keresztény, nemzeti, papok arcképét hozza, nem számit. Összes külföldi lapok zsidók, irhatnak, amit akarnak, nem számitanak. Shakespeare, Dante, Madách, Goethe zsidók, elfogatandók, igazolványaik elkobzandók. Shakespeare azonfelül gyors hajtás miatt is megbüntetendő. A Szózaton, Szabó Dezsőn, Zsilinszky Endrén, Kádár Lehelen és Lendvai-Léhneren kivül minden és mindenki zsidó, megfigyelendők, letartóztatandók, internálásra előterjesztendők, olvasásukban mindenki karhatalommal megakadályozandó, destruktiv gondolataik a tiszt urak és a legénység által megcáfolandók, müveik, igazolványaik, nézeteik, destruktiv képességeik, tolluk, kéziratpapirosaik, ugynevezett kutyanyelveik és mindenféle bünös eszközeik, mérgeik elkobzandók és részint hivatalos eljárás azaz elégettetés céljából Bölcsvárra, részint pedig a bünügyi muzeum számára, Budapestre, szegény, szerencsétlen, a zsidók által tönkretett hazánk bünös fővárosába beszállitandók.