Part 4

Olympia. Meg akar ölni engem? Mert most aztán már nincs más hátra.

Kovács _halkan, szerényen_. Hercegnő, most egy kis kellemetlen meglepetés következik. _Szünet_. Én nem vagyok Mejrovszky, a szélhámos.

Ettingenné. Hát?

Kovács. Kovács András kapitány.

Ettingenné _egy székhez támaszkodik, aztán lezökken rá_.

Olympia _felkapott fejjel, vadul bámul Kovácsra_.

_Szünet._

Kovács _egyszerűen, közvetlenül_. Kovács András kapitány a császári és királyi huszonhatodik huszárezredtől. Egy kis tréfa. Tulajdonképpen tényleg csaló vagyok, de csak azért, mert kiadtam magamat csalónak. Ritka eset a logika történetében, hogy valaki azzal, hogy kiadja magát valaminek, automatice azzá is válik.

Olympia. Én ezt önnek nem hiszem el.

Kovács. Meg fog róla győződni, idővel.

Ettingenné. Ön oly vakmerő, hogy képes most valami újabb csavarintással… _Nézi_. Magyarázza meg, amit mondott!

Kovács. Mondtam már: kis tréfa volt. _Olympiához_. A parasztnak a tréfája. Egy kis büntetés. Meg méltóztatott engem sérteni. Nem a becsületemben. De valahol egész mélyen, ott valahol a becsület körül, hercegnő. Mikor kimentem… «erős italokat inni»… és… «szép nőket szeretni»… elhatároztam, hogy… _Abbahagyja_.

_Szünet._

Olympia. Mit határozott el?

Kovács. Bementem a kávéházban a telefonfülkébe. Ennél egyszerűbb dolog nincs is a világon. Felhívtam a csendőrt és azt mondtam neki, hogy a bécsi rendőrség beszél. Én mondtam neki, hogy Kovács, az Mejrovszky. Ez volt az egész. A többit méltóztatik tudni.

Olympia. Hazudik.

Kovács. Dehogy. – A kávéházból telefonáltam a hotelbe. Máskor április elsején szoktam ilyent csinálni. Most nem tartottam magamat a dátumhoz. Telefontréfa. Telefonáltam neki, aztán letettem a kagylót és visszaültem a barba erős italokat inni. És várni, hogy mi lesz ebből. Aztán értem jött a boy. Aztán én… bejöttem ide főméltóságtokhoz.

Ettingenné. És miért csinálta ezt? Mit akart?

Kovács. Mondtam már. Büntetni. Ha szégyenlik a parasztot, jó, kapnak egy gazembert. Tudtam én, hogy avval szóbaállnak. Csak a paraszttal nem.

Ettingenné. Mindennek az az ostoba csendőr az oka.

Kovács. Miért? Nem volt az ostoba. Még olyan csendőr nem született a világra, aki az ilyenbe be nem esik. Mit csinált volna szegény?

Ettingenné _nagy beszédbe kezd_. Én most a leghatározottabban kikérem magamnak, hogy ön…

_Tábornok a terrasz felől jön._

Tábornok _Ettingennéhez_. Ő esküszik, hogy csak gépiesen ismételte.

Ettingenné. Mit? Kicsoda?

Tábornok. Lina. Azt, hogy «a kocsiban».

Ettingenné. Miféle kocsiban?

Tábornok. Hagyjuk. Nem ezért jöttem vissza. Csak azt akartam mondani, hogy ne várjatok, rögtön kaptam kabint. De a fürdővel eltelik egy óra is. Hát hol találkozunk?

Ettingenné. Ahol parancsolod, Fülöp.

Tábornok. Én majd megparancsolom, de előbb te tégy egy propozíciót.

Ettingenné. Proponálom, hogy mi felsétálunk előre a Kurhausba és te gyere oda.

Tábornok. Jó. Kitünő. Hát egy óra mulva. _Olympiához_. Tudja már a titkot?

Olympia. Még nem.

Tábornok. Miért kínozod? Mamádnak van egy nagyon okos mondása: férfit megölni, de nem kínozni.

Ettingenné _nagyon idegesen_. Mit akartál az előbb… valami kocsival?

Tábornok _mosolyogva_. Semmit. Hisz ismered Linát.

Ettingenné. Mi az, megint mondott valamit?

Tábornok. Hagyjuk ezt. _Kovácshoz_. Te ma délután revanche-ot fogsz adni nekem. Kihasználom a pechedet. Kártyázni fogsz velem. _Ettingennéhez_. Az apja is kitűnő kártyás volt. De ebből a fiúból nem nézett ki ez. Olyan csendes, komoly fiatal tiszt volt.

Kovács. Szerénységem tiltotta a főméltóságú hölgyeknek azzal büszkélkedni, hogy főméltóságod tanítványa voltam.

Tábornok. Hogyne, hogyne. A hadiiskolában. Hogyne. Nem mondom, hogy a legjobb tanítványom volt…

Kovács _nevetve_. Nem!

Tábornok. De határozottan a tanítványom volt. Egyike volt a legközepesebbeknek. Ha az apja nem lett volna régi bajtársam… hát… Igaz! Édesapád hol van most?

Kovács. Nyugdíjban. Visszament parasztnak a falujába.

Tábornok. Jól van az öreg úr? _Karon fogja._

Kovács. Hála Istennek jó egészségben van.

Tábornok _melegen_. Ha írsz neki, nagyon szépen tiszteltetem.

_Krehl megjelenik a terraszon._

_Mindenki odanéz._

Krehl _nagyot bámul_.

Tábornok. Na, mi az, fiam?

Krehl. Főméltóságú uram, Krehl János Farkas császári királyi csendőralezredes alázatosan jelentkezik, mint a kilencedik csendőrkerület parancsnoka.

Tábornok. Köszönöm. Akar valamit?

Krehl. _Ettingennére néz._

Ettingenné. Miért néz ön rám? Tőlem akar valamit?

Krehl. Főméltóságodnak…

Ettingenné. Nos? _Tekintetével belefojtja a szót._

Krehl. Mély tisztelettel meg akarom köszönni…

Ettingenné. Hja úgy. Fülöp, én voltam olyan merész és kilátásba helyeztem a te pártfogásodat az ő fia számára. Neki van egy tizennégyéves, derék, csinos, rendkívül tehetséges fia, aki tábornok akar lenni.

Tábornok. Bravó.

Ettingenné. Nem most rögtön. Idővel. Hálás szeretnék lenni az alezredes úrnak. Ő olyan önfeláldozóan őrzött bennünket… engem és Olympiát… hogy mind a ketten nagyon kérünk…

Tábornok. Nagyon szívesen, angyalom. Gratulálok, hogy ilyen kitünő protekciót szerzett, mint a feleségem és a lányom. Jelentkezzék nálam a fiúval szeptember elsején. És elismerésemet fejezem ki önnek, amiért őrizte az asszonyaimat.

Krehl _némán szalutál_.

Tábornok. Bár őket nem kell őrizni. Ők határozottan kitünően tudják őrizni magukat.

Krehl _Ettingennére néz_.

Ettingenné. Ön ismét értelmetlenül néz. Ez többször előfordult. De nem von le az ön értékéből. Ön kitünő közeg és kitünő ember.

Kovács. Én ki is próbáltam az éjjel. Felhívtam telefonon, mintha Bécs beszélt volna és azt mondtam neki, hogy figyelje Kovács kapitányt, mert az csak kiadja magát huszártisztnek, pedig nem huszár, hanem valami híres szélhámos.

Tábornok _nevetve_. Kitünő! Az egyetlen ember, aki engem meg tud nevettetni. És figyelt téged?

Kovács. Egy ideig figyelt. Aztán abbahagyta. _Nézik egymást Krehllel._ Igaza van a főméltóságú asszonynak: néha értelmetlenül néz.

Tábornok _harsogva_. Általában, nekünk olyan kitünő csendőrségünk van, hogy igazán keresni kell a párját az egész világon. Komoly, tapintatos, lelkiismeretes csendőrség. Nagyon örültem alezredes úr. Nagyon örültem.

Krehl _szalutál, indul_.

Kovács. Szervusz!

Krehl _megáll, zavartan_. Szervusz. _Elsiet_.

Kovács _Ettingennéhez_. Most szeretett volna megint értelmetlenül nézni, de nem mert.

Tábornok _Ettingennéhez_. Úgy látszik, tőled fél. _Órájára néz._ Tehát féltizenkettőkor a Kurhausban. Igen?

Ettingenné. Úgy parancsoltad.

Tábornok. Úgyvan. _Elmegy_.

_Szünet._

_Olympia mereven, a távolba nézve áll a balszélen. Kovács jobbról áll. Ettingenné, aki az urát két lépésnyire a terraszig kísérte, most visszajön és Kovács elé lép. Kovács szerényen lehajtja a fejét._

Ettingenné. Gyilkos.

Kovács. Nem vagyok az. A látszat csal.

Még az se mindig gyilkos, aki pénzért szúr kést másnak a testébe.

Ettingenné. Hát mi?

Kovács. Sebész.

_Szünet._

Ettingenné. Önt én ma nagyobb bűnösnek tartom, mint tegnap éjjel. Egy pillanatig kedvem lett volna az uramnak elmondani mindent. _Olympiára néz._ Már amit tudok. Ön agyonlőhette volna magát.

Kovács. Úgyvan.

Ettingenné. Még most is kedvem volna.

Olympia _felsikolt_.

Ettingenné. Na végre, hogy feleltél az anyád kérdésére! _A terraszon át mérgesen elsiet._

_Szünet._

Olympia. Maga…

Kovács. Pardon, hogy már az első szónál megállítom. Ki az a «maga»?

Olympia _csodálkozva néz rá_.

Kovács. Ki az a «maga», akihez beszél? Mejrovszky vagy Kovács?

Olympia. Hogyan?

Kovács. Csak válasszuk külön. A boldog Mejrovszky, a nincs. A boldogtalan kapitánnyal pedig tegnap este végzett. Kihez beszél most?

Olympia. Ahhoz az emberhez, aki egy hazugsággal csempészte magát a bizalmamba…

Kovács. Bizalmába?

Olympia. Illetve egy olyan helyzetbe… _Zavarban_. Mindegy. A hangsúly a «hazugság» szón van.

Kovács. Tehát?

Olympia. Tehát érvénytelen nemcsak az a…

Kovács. Érvénytelen.

Olympia. Nem is tudja, mit akartam mondani.

Kovács. Minden érvénytelen.

_Kis szünet._

Olympia. Úgy látom, nem akarja, hogy most közöljük egymással a gondolatainkat.

Kovács. Jobb szeretnék most… hallgatni.

Olympia _halkan_. Boldogtalan?

Kovács. Nem.

Olympia. Boldog?

Kovács. Kicsit. Megnyertem egy előkelő szellemet a demokratikus gondolat számára.

Olympia _idegesen_. A boldogsága tehát… tisztán… szociálpolitikai jellegű.

Kovács. Igen.

Olympia. Hazudik.

Kovács. Az nagyon valószínű.

_Kis szünet._

Olympia. És most mi a terve?

Kovács. Elutazom.

Olympia. Hova?

Kovács. Messzire. Nem tudom. Mindenesetre hamarosan beváltom Mejrovszkynak azt az ígéretét, hogy ezt a ruhát nem viselem többé.

Olympia _felkapja a fejét, meglepetten bámul rá_.

Kovács. Én egy kicsit játszottam az emberi méltóságommal. Én megsértettem ezt az egyenruhát. Nem vagyok korlátolt ember, se szentimentális, de… _Mellére teszi a kezét…_ ebben hinni kell, vagy nem kell viselni. Minden tréfáért meg kell fizetni. És… tanítsa más lovagolni a kis főhercegnőt.

_Szünet._

Olympia. Most egy különös és váratlan kérdést fogok intézni önhöz.

Kovács. Tessék.

Olympia. Szeret?

Kovács. Igen.

Olympia. Köszönöm.

Kovács. Szívesen.

Olympia _lehajtja a fejét_. Mit tett velem.

Kovács. Megsértett. Elégtételt vettem. Ezzel tartoztam magamnak és minden parasztnak ezen a világon.

Olympia _lehúnyt szemmel gépiesen ismétli, halkan_. Mit tett…

Kovács. Büntettem.

Olympia. Ez… büntetés volt?

Kovács. Igen.

_Szünet._

Olympia _alig hallhatóan_. Szeretlek. Te kedves gazember.

_Szünet._

Kovács _nagyon szerényen_. Megengedi hercegnő, hogy legalázatosabban búcsút vegyek.

Olympia. Elmegy?

Kovács. Elmegyek.

Olympia. Látom… ősszel… Bécsben?

Kovács. Nem, édes. Sehol és soha többé. _Összevágja a sarkantyúját és a terraszon át elmegy._

_Olympia lehúnyt szemmel áll a helyén._

FÜGGÖNY.

MOLNÁR FERENC SZÍNMŰVEI:

=Az ördög.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

=Józsi.= Bohózat 3 felvonásban.

=A doktor úr.= Bohózat 3 felvonásban.

=A testőr.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.

=Farsang.= Színmű 3 felvonásban.

=Úri divat.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A farkas.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.

=Színház.= Három egyfelvonásos.

=A hattyú.= Vígjáték 3 felvonásban.

=A vörös malom.= Színjáték két részben, 26 képben.

=Az üvegcipő.= Vígjáték 3 felvonásban.

=Riviera.= Vígjáték 2 felvonásban.

=Játék a kastélyban.= Anekdota 3 felvonásban.