Part 4

Forrongó, ősi, tudós, talentumos testvére neki a zenében Kodály Zoltán. Csupán régi dalok ismeretlen szerzőivel rokon. Közben az egész magyaroskodó zeneszerzőgárdát sikerült neki elfelednie. Tudással vértezi agyát s talentumát a régi, messzi magyar idők talajából érleli. Elmegy a legalsóbb réteghez, a néphez, a dalhoz. Szorgalmasan gyűjti, tanulja, formálja azokat. Beleülteti a mai, modern zeneművészetbe s nagy kortársával, Bartók Bélával egyetemben _megteremti belőlük a legmodernebb, legragyogóbb, valódi, faji, magyar zenei nyelvezetet. Az ő zenéjük nem magyaros zene._ _Az ő zenéjük: magyar zene. A magyarok zenéje._ Nem a formája s a külszíne, hanem a lelke, a húsa, a vére, a szelleme: magyar. Öncéllá lesz művészetük, nem pedig magyaros úri muzsikává, amely a cigány és a híres úri muzsikusok eredeti tehetségéből, a népből felszűrődő hagyományok kicifrázásából és a nyugati elmaradhatatlan hatásokból olvadt össze. Ez nem az Erkel Ferencék zenéje. Ez a mi zenénk, a magyar nép tölgyfaerős rétegéből nőtt orchidea. Nem ismerik, nem szeretik és nem ápolják még elegen ezt a kincsünket. Sivalkodnak még ellene, de letagadni, eltaposni nem lehet. Bartók és Kodály által zenénk az új, a valódi magyar magaslathoz érkezett el.

Krisztus arcú, finom vonású, vöröses-szőke hajú és szakállú ember Kodály. Túlságosan zárkózott. Inkább komor, elgondolkozó és szögletes modorú. 1882-ben, Kecskeméten született. Iskolába Nagyszombaton járt. Gyermekségének emlékei a szintén színmagyar Csallóközhöz, Mátyusföldhöz fűződnek. Budapesti egyetemünk bölcsészeti karát végezte s a Zeneakadémián a Koessler vezetése alatt a zeneszerzési szakot. Olyan feltűnően komoly eredménnyel, hogy 1907-ben kinevezik a Zeneakadémia tanárává. Már ekkor járja a vidéket s gyüjti szorgalmasan Bartók Bélával egyetemben a népzene hamisítatlan kincseit. Ezt a munkát most is folytatják és nagy veszteség, hogy gyüjtésük még jórészt holt anyag. Számtalan értékes tapasztalattal tér meg minden ilyen útjáról a két mester s mert kritikailag is vizsgálva gyüjtenek, tudásuk és ösztönük pozitiv eredményekre vezette őket. Ezeknek egyike például, hogy 1900-ban a negyven éves emberek tisztán a népszínművek zenéjét ismerik. A Blaháné dalait dalolják, tehát jórészt magyaros csinálmányok megtévesztett szellemében élnek. Ugyanakkor a negyven éveseknek szülei még az őseredeti magyar dalokat is ismerik és szeretik, fiai pedig – tehát az 1900-ban húsz éves generáció, alig tudnak valamit a népszínházi zenekulturából. A régi-régi nóták világát szeretik. Mit igazol ez? Kodályt, aki szintén érezte, hogy csillogó hamisítvány-magyarságunk előtt ősi értékeink voltak. A mából kiszakítva magunkat, azok után kell tehát mennünk, hogy a jó utat megtaláljuk. Erkel, Mosonyi, Liszt, Zichy Géza, Hubay s számos eddigi nagynevű magyar zeneszerzőnknek különben tiszteletreméltó munkája nagyot veszít ebből a világításból nézve. Kodály-lyal és Bartók-kal a magyar zenének egy korszaka lezárult, illetőleg velük egy másik kezdődik.

Mikor nagy bálványok omlanak, forradalmároknak nevezik az újítókat. Pedig Kodály nem művészeti forradalmár. Miért volna az? Teljesen újat nem hozott, csupán korrigálni akar vagy egy félszázadot a magyar zeneművészet történelmén. Modern tudással szállott le a néphez, vagy szállott ki az ősmagyarságból s a nyugati nagy zenekulturába csillogóan beillesztette a sajátos, magyar, népi zenét. Ez történelmi szemmel nézve csak természetes következmény, nem újítás. Nem rombol ő, csak a talmit akarja elpusztítani, az igaz útról elseperni.

_Ahogyan_ aztán teszi ezt, vagyis _a módszerben_ lehet újító, határjelző, új művészeti bálvány, mint ahogy az is. Kodály álmodozva rajongó, tudós, meggondolt, tanáros s ezért egyszerű is. Zenei formái tiszták és világosak. Szerkezetei, ritmikája, melódikája és harmónizációja természetesen adódó. Nagy vidámságokat, eszeveszett duhajságot nem ír kottapapirra, inkább borus, melancholiára hajlamos szív, mely alatt hősi erő és tűz lappang. Zenei nyelvezete tisztult, érthető s ez munkájának és jelentőségének legnagyobb értéke.

Kodály nem bő termelő. Csak akkor szólal meg, amikor érett mondanivalója van. Még a legnagyobb zseni is pongyolaságba esik, ha folyton ontja magából a kottafejeket. Kodálynak minden sora gondos, választékos. Minden szerzeménye ész és szívügye s minden egyesben megtalálhatók összes jellegzetességei. _Műveit általában egyéni következetesség és hangulatosság jellemzi._ Dolgozási módszerét pedig: a formákban inkább a szabályosság; harmóniában modernség, az egyidejűleg való megszólaltatással érdekesen zavaros hatású akkordok, melyek különben egymásra következve, megszokottak volnának; ritmikában üdeség, merész változatosság, szakadozottság és végül pompás érzék a jól hangzás iránt. Művei ezek: Adagio hegedűrezongorakísérettel, Op. 2. Vonósnégyes, Op. 3. Zongoramuzsika (tíz zongoradarab), aztán Berzsenyi, Csokonai, Kölcsey és Balázs Béla szövegekre írott dalok, szonáta gordonkára és zongorára, egy hegedűre és gordonkára írott duó, gordonkaszóló szonáta, második vonósnégyes, vonóshármas, a «Nyári est» című zenekari mű és 20–25 drb népi szövegekre írott dal. Mindezekből csak a három első jelent meg Rózsavölgyinél, a többi kézirat. Egy ilyen értékes mesternek nincs állandó kiadója. Mégha a háborús nehézségekre is gondolunk, szégyelhetjük érte magunkat. Hiszen ha nem akadályozná a fegyverzaj, rég elkapkodta volna tőlünk a külföld, amely sokkal jobban értékelte őt eddig is, mint mi.

Műveiből csupán a népi szövegekre írott dalokat nem hallottuk még nyilvánosan. A többinek két szerzői est keretében tapsoltunk. Az egyik vagy nyolc év előtt volt, a másik, a jelentősebb, 1918 május 7-én. Ezt a hangversenyt a szerző szíve vére árán megérzett művészetnek szent vallomásai beírták a magyar zenetörténetbe. A vonósduett klasszikus hangon valóságos történéseket regél. Adagiója: a nyári est homályában végtelenül elömlő Alföld békéje. Nemes, színmagyar. Első vonósnégyese: a négy vonóshangszer játszókedvén épített magyar palota. Második vonósnégyese: a magyar zenének búzavirága, pipacsa, kökörcsinje és árvalányhaja egybekötve. Gordonkaszóló szonátája: magyar emlékekkel telesírt varrottas-kendő. Zongoramuzsikája: a legzongorább zongoramuzsika, melynek minden hangja a zongora eszméjének bölcsőjében ringott. Dalai: a tősgyökeres magyar beszédnek legszebb zenei fordításai. Népdalai: a magyar népkedélynek művészi echója. Gyönyörű gordonka–zongora szonátája örök magyar kincs, melynek adagiója mintha az Attila király pompázatos temetésének zenei megfestése volna.

TARTALOM.

Bevezető sorok 5 Lhevinne József 7 Korngold Erik 13 Burmester Vilmos 17 Debussy 22 Huberman 27 Strauss Richárd 34 Tango Egisto 39 Dohnányi Ernő 44 Bartók Béla 53 Dr. Molnár Géza 62 Kerner István 70 Vecsey Ferenc 77 Telmányi Emil 82 Koncz János 83 Kerékjártó Gyula 84 Pártos István 85 Kodály Zoltán 88