Part 7

– Jahahahaha! – hahotázott az asszony. Ő céloz! Mit csinál ő? Ő céloz! Mert ő egy olyan vadász, aki egész életét pagonyban töltötte és nem lőhet a karikával, ha előbb egy óráig nem célzott. Te! te! Te boldogtalan! Mér’ nem állitsz a hátad mögé két fővadászmestert, mint a király őfelsége Gödöllőn? Az is kell egy ilyen Nimrojdnak. Ő céloz! Hisz ez hihetetlen! Ahelyett, hogy odavetné a két karikát, ami már ugyis a kutyáké, még itt az idegeimet feszegeti.

A férfi hallgatott. A gácsér már ott volt előtte, feléje dobta a karikát.

– Hühü! – szólt az asszony. – Nem nézek oda. Nem nézem, mikor egy ilyen tinó kacsára vadászik.

A karika pontosan a gácsér nyakába esett és lecsuszott a bögyéig. Az asszony igy beszélt:

– Na! vége? vége már a hatosnak? Elpazaltad már a karikákat, te pehhes. Én nem nézek oda.

– Nem. Még csak az egyiket dobtam rá.

– Melléje? Mi? Egy kilométerrel odébb? Átdobtad az Ártézi-fürdőbe, ugy-i?

– Nem. A nyakába esett. Már hozzák is a kacsát.

– Micsoda kacsát?

– Amit nyertem.

Az asszony egy pillanatra elhallgatott. A kacsát hozták, valóban hozták. A gácsérról pedig levették a karikát s a gácsér ujra ott bukdácsolt a fordulónál. A férfi megint célzott a karikával.

– Hallod-e? – csikorgott az asszony. – Hallod-e, te isten báránykája, csak nem képzeled avval a meghőbörödött eszeddel, hogy a kacsa megint beleszalad a karikába? Annak a bádogrécének csak egyszer volt kevesebb sütnivalója, mint neked. Ne kisértsd az istent, erigy onnan és szégyeld magad, hogy az ilyen bambaság neked még sikerül is.

A férfi dobta a karikát, a karika talált, a gácsér ismét megkarikázva uszott tovább. Hozták a másik kacsát is.

– Parancsoljon, nagyságos asszony, – mondta a kacsa-mamzell. – Itt vannak a kacsák.

Az asszony felhördült:

– Na ne! Te árvizi hajós, te! Itt a két kacsa. Akasszam fel őket fülbevalóknak a fülembe?

– Be lehet váltani – makogta a férfi. – Három korona készpénzt adnak értük.

– Mihihi? – mondta az asszony. – Hát megőrültem én? Hát két kacsa három koronát ér? Te persze azt hiszed! Mer’ amig én hajnalba a piacra vánszorgok, addig te hortyogsz az ágyban! Mit tudsz te a világról! Mit tudsz te arról, hogy egy kacsa négy korona, ha valamirevaló! Majd én most kettőt elajándékozok három koronáér’?! Talán loptam én ezt a két kacsát!?

– Nem loptad, doptad – mondta a férfi.

– Hát akkor már bitang jószág, Csáky almája? Mer’ nekem kézügyességem van és el tudok venni egy perc alatt két kacsát ettül a zsidótól, mingyárt boldogitsam is, hogy még holnap is rajtam röhögjön!?

– Hazavisszük…

– Hogyne! majd világcsufjára végigkorzózok Pesten két kacsával?

– Én viszem…

– Irtózat egy ilyen ember! – mondta az asszony és megindult. Ő ment elül, a férje utána, jobb- és balkezében egy-egy kacsával. Mikor a kijárathoz értek, az asszony intett egy fiakkernek.

A férfi arca felragyogott az örömtől: fiakkeron viszik haza a kacsákat! Az asszony pedig ezt mondta:

– Én most hazamegyek ezen a kocsin, mer’ ezekkel a kacsákkal két napi konyhapénzt megspóroltunk. Te meg hazahozod szépen a kacsákat, de nehogy valami bajuk legyen, mert kitekerem a nyakadat.

És már beült a fiakkerbe s ezt mondta a kocsisnak:

– Viziváros, Donáti-utca 9.

A kocsiból, amely már gördült, még hátrakiabált:

– Nehogy az alaguton gyere át! Az egész életed nem éri meg azt a két krajcárt!

Aztán a kocsi eltünt.

A férfi vitte a két kacsát, végig a ligeten, az Andrássy-uton, a Fürdő-utcán. Mikor a Lánchid közepére ért, lenézett a vizbe, eloldozta a kacsák összekötött lábait és beugrott. Azért oldozta el a kacsák lábait, hogy a kacsák uszni tudjanak. Nagyon-nagyon jó ember volt szegény. A vizből háromszor merült föl, mindannyiszor a kacsákat nézte, akik békén és boldogan usztak mellette.

– Éljetek, éljetek, – mondta a kacsáknak, aztán egy nagyot ivott még a szőke Duna ronda vizéből s többé soha elő nem került.

A GÁZEMBER

Tisztelt lakosság! Ez költözködési téma, tehát minden fertály körül három napig a népek millióit érdekli. Budapesten van a ház, a házban van a lakás, a lakásban van a fürdőszoba, a fürdőszobában van a gázkályha, a gázkályhában van az örökláng. Forditsuk meg a sorozatot: az örökláng nincs a gázkályhában, a gázkályha nincs a fürdőszobában, a fürdőszoba nincs a lakásban, a lakás nincs a házban, a ház nincs Budapesten. Ezen tehát segiteni kell. Az örökláng megszerkesztendő. Itt lép be elbeszélésünk kereteibe a gázember. Neki kell megcsinálni az öröklángot, én nem csinálhatom meg, mert én nem vagyok gázember. Jön tehát a gázember. Midőn történetünk kezdetét veszi, a gázember éppen azzal van elfoglalva, hogy nem jön. Nem ér rá, vagy nincs ideje, mert angol vadászkastélyában tartózkodik, mindegy: nem jön. Csütörtök. A házmester szól a gázembernek, hogy jöjjön. Péntek. A gázember megüzeni, hogy azonnal jön. Szombat. Munkaszünet van az egész világon. Vasárnap. Égszinkék dolgok következnek. Magyarul blaunak hivják. Hétfő. A gázember megizeni, hogy szombaton nem jöhetett. Kedd. De csütörtökön jönni foghat. Szerda. Jövök már kérem, ne tessék türelmetlenkedni. Csütörtök. A gázember valóban belép elbeszélésünk keretébe, jön. Péntek.

– Hm, – mondja – itt nincs gázszag. Elmegy. Szombat. Munkaszünet van az egész világon, még az Antillákon is. Vasárnap. Buzavirágkék dolgok következnek. Blau. Hétfő. A gázember eljön, körülszaglálódik az előszobában.

– Hm, – mondja – itt gázszag van. Veszi a kalapját és elmegy. Kedd.

– Az istenteket – mondom én. A gázember ujra fellép, immáron hozzányul a gázórához és igy szól:

– Hát uram – mondja – ezt meg kell csinálni. És nyul a kalapjához. Szerda. Lebontja a gázórát. Csütörtök, péntek, szombat. A vasárnapot és a hétfőt már voltam bátor emliteni. A lebontott gázórát visszarakják. Kedd. Nem itt van a hiba, hanem a kályhában. Szerda. Délután hat óra előtt öt perccel nagyobb munkáskülönitmény érkezik. Mindent lebontanak. A téglát kiveszik a falból, a falat kiveszik a házból. Megkérnek, hogy addig távozzam a lakásból. Hat órakor leteszik a kanalat, a furót, a vésőt, a rézfuvókat és a cintányérokat. Fajeramt. Csütörtök, majd holnap, hat óra előtt öt perccel folytatják. Addig nem lakom a lakásban. Hol lakom? Á, hát a Ritzben. Semmi az, kérem. Nem kerül az többe naponként ötven koronánál. Van neki, van neki, van neki van. Karika-gyürője, barna szeretője? Hol is tartottunk? Csütörtök. Pénteken nem jönnek a gyerekek, valami kis mozgalom van; szombaton nem érdemes nekik eljönni, mert ugyis vasárnap meg hétfő lesz. Kedden pontosan megérkeznek. Azt mondják, hogy vigyem ki a gangra a fürdőkádat. Kiviszem, miért ne? Miért ne vinném ki, ha ilyen derék emberek kérik? Kiviszem a kádat a gangra és a gangot kiviszem a ligetbe. A ligetet odébbtolom két kilométerrel. A gázgyerekek átépitették a lakást, rájöttek a hibára, de nem hoztak magukkal forrasztót. Majd hoznak. Május. Nem hoznak. Junius. Hoznak. Julius. Forrasztanak a forrasztóval. Augusztus, szeptember. Rendbehozták a fürdőszobát. Október, november, december. Az előszobát is rendezik. 1914., tessék kiszállni. El kell küldeni a központba, hogy a plombát vegyék le az óráról, hogy az óra megkezdhesse a gázszolgáltatást 1915.

És most minden készen van, boldogan görögök be a fürdőszobába, hogy egy fürdőt csináljak magamnak. Már éppen megeresztem a csapot, mikor egy kis kövér ember a vállamra teszi a kezét. A háziur. És így szól:

– Mit csinál fiam?

– Fördőt, atyám – mondom én.

– Ugyan, – mondja ő – minek az? Tegnap lejárt a szerződése. Csak nem akar egy idegen lakásba fürödni? Menjen a gőzbe fiam, ha fürödni akar.

EGY SZEGÉNY SOFFŐR HUSZONNÉGY ÓRÁJA

1. Ébredés.

A szegény soffőr reggel hat órakor ébred, de akkor még átfordul a másik oldalára, mert mi a manót keresne reggel hatkor a szegény soffőr az uccán a masinájával, ha ez a masina autotaxi névre hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi? Hat órakor kik járnak az uccán? Munkások, akik munkába mennek. És pedig vagy gyalog teszik ezt, vagy villamoson. Autón ritkán, autotaxin soha. Tejesek és zsemlések. Ezek a kosaruk és a kannájuk miatt föl sem szállhatnának az autóra. Szemetesek. Ezeknek rendelkezésükre áll egy igen kényelmes jármü, a szemeteskocsi. Azonfelül be is piszkolnák az autót a ruhájukkal. Van ugyan még néhány ujságiró, aki reggel jár haza. De van azoknak pénzük? Van?

2. Kivonulás.

A szegény soffőr nyolc órakor mégis fölkel, mert nem illik egy nem-latejner embernek nyolc órán tul ágyban maradni, s a soffőr, ha a modern tehnikának bármennyire uj vivmánya, mégsem latejner s nem tartozik a honorácior osztályhoz. Kötelezőnek érzi tehát a reggel nyolc órakor való fölkelést, fölkel és kitekint, semmitse hall, se lát – épugy mint Gyulay Pál ama balladájának ama közismert alakja. Kimegy az istállóba, megvakargatja a benzint, megfényesiti, hogy a napsugár is hanyattessék, ha rátéved, aztán befogja a kocsiba. Azért cselekszi ezt igy, mert azelőtt fiakkeres volt s már megszokta, hogy azzal, ami a kocsit huzza, igy bánjon el. Tehát a benzinnel is csak ugyanezt cselekszi. Befogja, mondom, és kikocog vele a standra. Ja igaz. Majd elfelejtettem. Fölteszi a simléderes sapkát, ami a soffőrt a többi emberektől oly előnyösen megkülönbözteti. Mert nehogy azt higyje valaki, hogy a soffőr az autóban rejlik, vagy a benzinben, vagy a gépüzemüségben. Nem. A soffőr a sapkában van eltemetve. Hogy milyen a soffőri sapka, azt én meg sem tudnám mondani, de egészen másmilyen, mint a többi simléderes sapka. Ezer simléder közül megismerem a soffőrt. S ha egy olyan szigeten kötnék ki, amely az automobil lehetőségétől negyvenezer mérföldnyire fekszik, s szembejönne velem egy ember, anyaszült mezitlenen, dárdával a kezében, de ezzel a bizonyos simléderes sapkával a fején, akkor tudnám, hogy ez az ember nem indiánfőnök, nem néger kacika, nem ez és nem az, hanem soffőr. Annyira a sapka teszi a soffőrt. S ha valakinek nincs ez a sapka a fején, akkor az amerikai soffőr-egyetemen tanulhatta a soffságot, én akkor sem merek mögéje ülni a kocsiba. Nem soffőr az, aminek nincs »olyan« sapkája.

3. A délelőtt.

Tehát a sajátságos sapkával saját fején s teste alatt a benzinüzte kocsival, a soffőr kinéz a standra. Mikor odaér, igy szól:

– Hopphó, megálljunk!

És megállitja a kocsit s a közeli kávéházból reggelit hozat magának, amit a kocsin ülve fogyaszt el. Bemehetne ugyan a kávéházba, de nem teszi, mert hátha mégis. Lehet. Nincs egészen kizárva, ámbár egészen ki van zárva. Odahozatja a reggeli lapokat is és végigböngészgeti őket. A vezércikket nem igen olvassa, mert a vezércikk régi műfaj. Bizony a vezércikk még abból a korból való, amikor a kéziratokat delizsáncon vitték a nyomdába. Hol van egy soffőr ettől az időtől? Böngészgetés közben néha igy mormol magában:

– Hm. A tarifa. Hát az nem olcsó, ebben igazuk van a szerkesztő uraknak. De várjunk. Azér’ meg kell próbálni evvel a tarifával is.

És megpróbálja. Ül-üldögél, nézegeti az uccai életet. Kocsik is jönnek. Reves konflisok. Mindegyikben ül valaki. Persze mindenkinek nem telik autóra: de majd csak akad. A horgász is sokszor órák hosszat silbakol a botja nyele mellett, amig egy halacska horogra kerül. Az élet olyan, mint a tenger és a tenger olyan, mint az élet. Nemcsak egyik hasonlit a másikhoz, hanem mindakettő nagyon hasonlit egymáshoz. Nincs ez máskép.

Az első délelőtti lap megjelentét a soffőr kitörő örömmel fogadja. Ugyanugy fogadja a másodikét is. A harmadikét szintén. Hála istennek elegen vannak, nem kell, hogy az ember elunja magát, még akkor sem, ha az ember soffőr egy gépen, amely autotaxi névre hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi.

4. Ebéd.

Ez már nem a gépen lesz elfogyasztva, mert ördög bujjék abba a vendégbe, ha már egész délelőtt nem jött, mért jönne pont ebéd-időben? No, nem is jön. A soffőr nyugodtan falatozik s elfoglalja őrhelyét a kocsi bakján.

5. Délután.

O idő, futós idő, mint Csokonai Vitéz Mihály mondotta. Az idő valóban telik-mulik, s az aszfalton felpirkad az első délutáni lap. Majd a második, harmadik és igy tovább; nincsenek ők kevesen s ugy komoly tartalmukkal, valamint kedvre-deritő közleményeikkel enyhe szender méla mézét mázolják a soffőr szemének héjára. Hogy Homérosz is? Igen A soffőr szintén. Szundit egyet, mint akinek rendben a szénája. S az övé rendben van, mert neki nincs szénája. Szundit és álmot lát. Ezt látja:

… és ime a folyóvizből jőnek vala ki hét szép és kövér gépkocsik, melyek esznek vala a mocsáros helyen…

… ismét azok után más hét bérkocsik jönek vala ki a folyóvizből, rutak és ösztövérek, melyek állanak vala ama gépkocsik mellett a folyóviz partjain…

… és elnyelék a rut és ösztövér bérkocsik ama hét szép és kövér gépkocsikat… és felserkene fáráó…

Azaz: nem! Nem a fáráó, hanem a sofáráó, a soffőr, serkenne fel. Este van. Visszavonhatatlanul este lett. Megdörzsöli a szemét és nem kérdi, hogy hogy »hol vagyok?« Minek kérdezné? Tudja, hol van. A standon van, egy gépen, amely autótaxi névre hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi.

– Gyi te! – mondja a soffőr és csendesen hazaporoszkál. Otthon leteszi a sapkát és kétszer pofoncserditi a feleségét. Egyszer jobbról és mégegyszer jobbról.

– A tarifa miatt! – mondja neki szeliden.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Azt hiszem, jól emlékszem a cégre. Velence, Szent-Márk-tér 2.]

[Footnote 2: V. ö. Ollendorf, Grammatik der franz. Sprache I. rész.]

[Footnote 3: Lásd: L’abbé Hochma Quelques Aperçus concernants la Toilette des Hommes.]

[Footnote 4: Voltaire (François Marie Arouet): Erigy a gőzbe!]

[Footnote 5: Carlyle: Heroworship, IX. fejezet: A jinglikről.]

[Footnote 6: Pascal: Sur la pensée, qui n’existe pas.]

[Footnote 7: V. ö. Charcot: Confusion anatomique.]

[Footnote 8: Tissot: La Bunda des Magyars et autres tissotises.]

TARTALOMJEGYZÉK.

Tetszik a blúzom, Mucuka? 3 A reklám ereje 8 Elsején 12 A gőzben 17 Palizander 22 A fehér néger 28 Vasárnap 35 A lapda-éposz 39 Nyugalom 44 Madárhangok 49 Petúr meg a dinnye 54 A böjtről 62 Aki már hazajött 66 Lesülni! 72 Tavaszi kalapvásár 77 A közönyös ember 82 Férfi-dekoltázs 90 A derék iparos 95 A józan kutya és a részeg ember 101 Szeptemberi könyvpiac 104 Párbaj a ligetben 109 A kém 114 Mikor Asta ittjárt 118 Fürdés 123 Diszkrét ügyem 128 Mit tudok meg a villamoson? 133 Ügyvédipar 137 Az én borbélyom 141 A kacsavadász 145 A gázember 152 Egy szegény soffőr huszonnégy órája 155