Part 8
… A fogházban töltött idejét Bódi nem pazarolta el lelketölő buslakodásra. Elővette jogi könyveit és tanult. Mohó szorgalommal, tudományvágygyal. Három hónap alatt teljesen elkészült a másodévi tananyaggal, de nem állott meg itt: neki feküdt a harmadik éven kötelező tantárgyaknak. További három hónap alatt bevette ezt az anyagot is. A börtön magányában rengeteget lehet tanulni: elzáratásának évfordulóján bevégezte összes jogi tanulmányait. És a végzett munkával való megelégedésének végtelen gyönyörüsége elfelejtette vele a fogház gyötrelmeit. Csak az lebegett szeme előtt, hogy most már, ha majdan kiszabadul, nem kell tudatlanul kilépnie az élet küzdterére, szolgálni fog a hazának nemcsak öklével, a fejével is.
Nem sokáig váratott magára az alkalom… Megjött a várva várt nagy hir s végigzugott az egész országon, reményt fakasztva, jogot követelőn: szétverte a porosz az osztrák ármádiát…
És jól spekulált Filax. A _császár_ kijelentette: adassék meg a magyarnak, a mit kiván. Valamelyik okos hazafi fogalmazza meg, hogy mi légyen ez a kivánság. Ha készen lesz vele, terjeszsze elő.
És kilépett a porondra a tekintetes urak legnagyobbika, Deák Ferenc, s klasszikus paragrafusokban törvénybeszedte a magyarok kivánságait… És megkezdődött a nagy tárgyalás nemzet és uralkodó között…
… A többit tudjuk. A többi történelem. Még az is történelem, hogy a königgräci nagy vereség után bőséggel áradt a magyarra a fölfüggesztett fejedelmi kegy… Ez a kegy nyitotta föl a Bódi börtönének ajtaját is, tiz hónappal büntetésének lejárta előtt…
Bódi természetesen azonnal utazott Fenesre, hogy keblére ölelje szüleit. Ám nem ment az utazása akadályok nélkül. A redivivus, jogaiba visszahelyezett megye elfogta a székhelyen való átutaztában és rendezett mellette egy olyan tüntetést, hogy diszévé vált volna egy diadalmas hadvezérnek is. A fölszabadulás kitörő öröme lángot szitott volna akkor a kihaló szikrából is…
… Bódi rövid ideig pihent a szülei házban a szeretet ölén. Sarkalta a tettvágy és kötelességérzés. Beállott a megyéhez. A főispán kinevezte tiszteletbeli főjegyzőnek. A tisztujitó közgyülésen pedig „a haza körül szerzett érdemei révén“ központi szolgabirónak kiáltotta ki a megye közönsége.
Innen már csak egy lépés az alispánságig. És megtette Bódi ezt a lépést rövid négy év alatt. Csak huszonhat éves volt még akkor, de mit törődött azzal a megye. Bódi verekedett, ült a hazáért a keserves időkben, azonkivül négyezer hold föld nézett reá s kitünő erőnek bizonyult mint szolgabiró: hát mit teketóriázzanak a kora miatt. Ur a megye, mutassa meg, hogy meg tudja jutalmazni az érdemet.
*
… Igy teljesedett be a büszke Fenessy-nemzetség vágya, reménysége. Győzelemre segitették a kor mai szelleme, a viszonyok játéka.
De az már tisztán a Bódi egyéni érdeme volt, hogy hiven és méltósággal töltötte be azt a kiváltságos állást, a melyre őt nem egyéni rátermettsége, de a hazafiui enthuziazmus emelte föl. Nem követelt semmi fölösleges cafrangot, de a kiszabott kereten belül vasmarokkal vezette az adminisztrációt. És volt rend a megyén… És a megye büszke volt hires fiatal alispánjára.
[Illustration]
Kár, hogy az öreg Boldizsár fia dicsőségének nem tudott igazában, szive szerint örülni.
– Mit ér a’ fiam, – mondogatta a makacs tuhudun, – a mikor nem az igazi megye ez a mostani. A haza sem az, a mi volt…
És hiába beszélt neki Bódi korszellemről, jogfejlődésről, haladásról: makacsul megmaradt az ő antikveretü dogmáinál.
– Hajahaj, fiam, a régi virtus teszi a magyart s a régi virtus kihalt…
Holta napjáig igy borongott öreg Fenessy. Hovatovább mit sem törődött a közügyekkel, a végén már nem igen érdekelte a fia szereplése sem. Örök bánat rágta a vén mohikán szivét…
… Elfogódott szivvel gondolunk a kivesző állatóriásra: a bölényre is, hogyne siratnánk hát meg a Fenessy Boldizsárok klasszikusan merev, tömör tipusának kipusztulását a nemzet testéből?!
Sirassuk meg, de ne irigyeljük, ne utánozzuk őt. Erővesztő a bánat, holott dolgoznunk kell.
Dolgozzunk, dolgozzunk!…
*
Filax professzor D....ben. De most már nem sovány, kövér, mint a duda. És pompásan szolgálja a hazát. Hat kemény fia van. Szakasztott olyanok, mint az apjuk. Pedig, hej, az anyjuk valamikor!… Nevezetesen Csigolyáné az anyjuk…
TARTALOM.
Filax, Boldizsár úr és Bódi. 5 Béka a kontyban. A rákok. A második konjugáció. Borongás. A mókus. 13 Filax mint levéltáros és jogász. Eperjesi virágok. Bódi kicsapatik. 23 Filax elbujdosik. Riadalom Fenesen. Bacsák, a pap és a zsákja. Mit mond a geográffia? 31 A csuhás úrfi és a sarkantyus barát. Böngérfi, a bonviván. Bódi, a barát és a menyecske. 43 A familia. A Bódi-lex. Filax és a kályhalyuk. 54 Utazás Pestre. Bódi fölvétele. A sógor. 63 Filax degradáltatik. A mauzi és a cica. A kutyusok és a pávián. 71 Bódi kedvtelései. A pincsi mennybemenetele. Jiritsek, a ravasz műevő. 83 Bódi a kutyaszoritóban. A leleményes Filax. A szemérmetes Csigolyáné és a diván. 98 Filax a zavarosban halászik és megfogja a nagy halat. Bódi, mint nevelő és Filax, mint tanítvány. 113 Filax diszkötésben. Az alapvizsgálat. A hitelezők. Bacsák pénzt hoz. 119 Takarodó. Filax letöretése. Bódi fordulása. 132 Gyászban a fenesi kuria. Mégis pap a pap. Bódinak szárnya nő. 146 Bódi csatája. A vitéz kapitány. 157 Bódi reflexiói. Magyar és lengyel. Filax megkerül. Bódi letartóztatása. 166 Az öreg Fenessey Budapesten Bódi alispán lesz. 176