Part 11

János most már még biztosabb volt a maga dolgában. Felülről fogja végighasitani ezt a gyerekábrázatot.

Rózsa sápadtan állt a helyén. A feje zugott még az előbbi ütéstől és félt ettől a megvadult embertől.

A második rajtára János mint egy mészároslegény kapta magasra a kardot és szökött ellenfele felé.

Rózsa nem mert moccanni. Rémülettől kitágult szemmel tartotta mereven előre a kardját. János egyenesen beleugrott.

Az acél furcsa szisszenéssel futott be. És a háton jött ki.

Rózsa még mindig mereven tartotta a karját, de egy pillanat mulva érezte, hogyan sulyosodik el a kardja. Kiengedte a kezéből a markolatot. János hasmánt vágódott el a gyantás padlón. A kard elől kiálló vége letörött, ahogy a test a padlóra zuhant.

Segédek, orvosok, vivómester falfehéren állták körül a holttestet.

*

A nyomdában, ahol a hivatalos lapot szedik, ugyanekkor egy szedő előtt, aki hosszu kék kabátban és papucscsal a lábán ült a szedőgép klaviaturájánál s éppen cigarettát sodort, a kézirat-csiptetőben egy királyi kézirat gépelt másolata feküdt. A szedő már beigazitotta, hogy lekopogja, de még egy cigarettát akart elszini közben. S mig a cigarettát sodorta, szórakozottan olvasta a kéziratot:

„… előterjesztésére báró Frideczky Jánost a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumban államtitkárrá kinevezem…“

– Szaktárs! – fordult a szedő a szomszéd szedőhöz, aki dolgozott.

– Na? – nézett fel a szomszéd.

– Államtitkár lett ebből a báró Frideczkyből.

– Mi van azon, szaktárs? Maga nem lehet az.

– De ez a báró Frideczky, ez az a sovány nimand, aki volontőr volt a Függetlenségnél, mikor én még a Glóbusban éjjeli szedő voltam.

– Volontőr? – csodálkozott el a másik és az ujját rajtafeledte egyik betün.

– Az.

A másik szedő csóválta a fejét. És tovább dolgozott.

Emez megnyálazta a cigarettapapirt, beragasztotta a cigarettát, letépte a végéről a kusza dohányt, rágyujtott és a füsttel együtt, amit kibocsátott a száján, ezt mondta:

– Nahát! Egy ilyen hólyag!

És elkezdte lekopogtatni a kinevezést.

VÉGE.