III.

A komondor megdicsőülése. – Akarja tudni, mit rejt méhében a jövő? Megmondom. A jövő kutyája a magyar komondor és a puli. Kérem, ne mosolyogjon kicsinylően, belőlem nem a nemzeti sovinizmus beszél, én minden magyar emberrel sem vagyok szolidáris, magyar kutyával meg éppenséggel nem. A hazai fajkutyáknak azonban olyan nagyszerű tulajdonságaik vannak, amelyeket nem lehet tovább véka alá rejteni. Ott volt a kiállításon? Ahány idegen kutya volt, mind tépte a láncát, üvöltött, ugatott, kaparászott és idegeskedett. Csak a komondor-gárda hevert összegöngyölődve a homokban, mozdulatlanul, mint egy rejtelmes szfinx-csapat és olyan jóizűen aludt, ahogyan csak a komondor tud aludni. Ők nem türelmetlenek, ők ráérnek, ezer esztendő óta várnak már, hogy fölvirradjon az ő napjuk és egypár esztendő már meg se kottyan.

Szép és imponáló állat. Olyan módos, mint a százholdas kisgazda. Ha gondozzák a subáját, akkor hófehér, mint a tibeti jaké. Neki is természetes hajválasztéka van, mely az orránál kezdődik és a faránál végződik. Tűzes vérű és mégis megfontolt. Nem verekedő, de ha igazságot kell tennie, akkor két farkaskutyával is könnyen elbánik. Gazdájához hű, idegenekkel szóba nem áll. A magántulajdonról igen preciz fogalmai vannak, őt ugyan nem lehetne beszervezni kommunista sejtbe és ha ön a villája kertjét őrizteti vele, akkor a gyümölcstolvaj bemászhatik a kerítésen, de ki már csak az önkéntes mentők autóján mehet.