IV.

Mi a különbség a puli és a pumi között? – Ha ön kis kutyát akar, akkor tiszta szívvel a magyar pulit ajánlom. Egészben véve olyan, mint egy zsebkiadású, fekete kis komondor. Bátor, eleven, kemény, eszes és kötelességtudó szőrpamacs. Tömörkény szinte tisztelettel szól az intelligenciájáról; egyébként pedig azt állítja, hogy a nép a pulit nem is tartja kutyának. A puli nem kutya, hanem puli. Ha ön, tisztelt nagysád, pótgyereknek adoptálja, akkor sok öröme lesz benne. Képzeljen el egy négylábú gyereket, akit nem kell félteni sem a villamostól, sem a szomszéd harapós buldogjától, mert sokkal furfangosabb, semhogy kifoghatnának rajta; egy gyereket, aki a harmadik határból is visszatalál önhöz; aki olyan egészséges, hogy nem kell neki doktor és a marha velőscsontját úgy ropogtatja szét, mint a sósperecet.

Azonban a pulinál is kedvesebb a pumi. Nem tudja, mi a pumi? Nos, jegyezze meg jól a nevét, mert a jövőben hallani fog róla. A pumi a puli dunántúli atyafia, annyiban különbözik tőle, hogy valamivel talán szikrázóbb kedvű, nagy füle pedig föláll, mint a csacsié.

Tehát komondort vagy pumit! Ezek a kutyák csak azért nem vonták eddig magukra az ön megtisztelő figyelmét, mert idevalósiak. Ha majd mint Himalája-juhászkutyák vagy tibeti ebek fognak megjelenni az ön életében, akkor úgy el lesz tőlük ragadtatva, mint a Kőrösi lány nótájától, mikor azt az amerikai bárban shimmynek játszotta a néger jazz-band.