Part 2

2. Az is megjegyzésre méltó, hogy azon tárgyoknak is, mellyek a’ természet terményeivel rokonak, van valami kelleme és vonzó ereje. Igy midőn kenyeret sütnek felszakadnak némelly részek; ezek ha bár elválnak is, ’s a’ sütőnek akarata ellen támodnak, még is kinálkozók ’s az étvágyat valami különös módon ingerlik. Teljesen meg érvén, a’ fügék is megrepedeznek, ’s a’ jól megérett olajgyümölcsnél még a’ rothatás közelgése is valami szépen mutatkozik. A’ földrehajoló kalászok, az oroszlánynak haragos serénye, a’ vadkan agyaráról lefolyó hab ’s több más tárgyok, magán tekintve távol vannak minden szépségtől, de összeköttetésben a’ természet müveivel, bizonyos ékeségül szolgálnak ’s a’ nézőt elragadják. Azért ha valaki hajlammal egyszersmind a’ világegyetem eseményibe való mély belátást egyesitne, alig találna egy – az okok ’s következmények törvényei szerint történt változást, melly valami kedvességgel nem ajánlkoznék. Akkor nem nézné csekélyebb gyönyörrel az állatok igazi agyarát, mintha azt a’ festő vagy szobrász utánozva mutatja. Müvelt szeme szinte ugy nem fogja a’ léleknek és vénülő asszonynak érettségét és szepségét ellmellőzni, mint az ífjunak kellemeit. Van még sok olly tárgy, melly nem mindeneknek kedves, hanem egyedül, kinek nyilt esze van a’ természethez és annak müveihez.

3. Hippocrates sok betegségeket meggyógyitott, de még is megbetegült maga is és megholt. A’ Chaldeusok sokak halálát előre megjövendelték; de a’ sorsnak napja reájok is följött. Alexander, Pompejus és Cajus Caesar sok városokat egészen földultak ’s a’ csatában sok ezer lovagokat és gyalogokat levertek; de végre ők is elvesztették az életet. Heraclitus sok természeti nyomozásokat tett a’ világ megégése fölött: őt a’ vizkórság lepte meg ’s ebben halt el. Democritust a’ férgek, úgy Socratest is azok emésztették meg. – Mit akarsz mind ezzel? – Te hajóra száltál, eveztél, a’ révbe értél. Szálj ki tehát! – De ha más életbe? Teljes minden az istenekkel, teljes ott is. – Hát ha érzéketlenségbe? – Ugy bajon és örömön fölül emelkedel, és nem fogsz tovább ezen testnek szolgálni, mi annál becstelenebb, minél nemesb a’ szolgáló rész: mert az ész egy istenség, amaz por és hamu.

4. Éltednek többi részét ne töltsd másokon való gondolatokkal, ha csak a’ közjóra valami behatással nincsenek; mert azonban más dolgodat mulasztod el, mig azon gondolkodol, mit és miért cselekszik ez vagy amaz? mit mond? mi ohajtása és szándéka? és hasonlókon, mi önlelked visgálatától el von. Kerülnöd kell tehát minden haszontalant ’s fölöslegest gondolatid sorában, mindenek előtt pedig minden kandiságot és erkölcstelenséget; és szoktatnod magadat, csak olly képzeletekkel foglalkodni, mellyeknél azon kérdésre: mit gondolsz most? tüstént nyiltszivüleg felelhetsz: ezt vagy amazt; miből mindjárt ki kellene tünni, hogy azok mind olly gondolatok, mellyek egy egyszerü, jóakaratu ’s társadalmi lényhez illenek, ki minden olly gondolatot magához méltatlannak tart, melly bujaságra ’s általában testi élvezetre, féltékenységre, irigységre vagy gyanakodásra ’s akármi más ollyasra czéloz, mellynél azon vallomás, hogy az eszedben volt légyen, meg szégyenitne. Valóban az illy ember, ki tovább nem halasztgatja, mintegy a’ legnemesbek egyike lenni, papja és szolgája az isteneknek, ’s a’ benne lakó geniusnak szenteli magát melly őt minden fajtalanságtól megtisztitja, minden fájdalom ellenében sérthetlenné, minden bántalmon felülelmelkedetté, semmi bünre fel nem ingerelhetővé ’s eltántorithatlanná teszi minden gonoszság irányában, őt a’ minden küzdelmek legnemesbikében küzdővé avatván, – hogy semmi szenvedélytől meg ne győzettessék, az igazság szinébe mártja, forro szeretet gerjeszt benne az iránt, mi a sorstól osztályrésze lett, ’s olly lénnyé képzi, melly ritkán ’s csak nagy szükségben és a’ közjóért gondol mások beszéde, tette és eszméivel; egyedül azt teszi munkássága tárgyává, mi önmagát illeti ’s azt fontolja meg szilárd komolysággal, mit az egyetemes természet nékie szánt; amazt az erkölcsi törvény szerint cselekszi; ezt pedig teljes meggyőződéséből tartja jónak Mert a’ mindeneknek ki szabott sors, melly nékie jut, hasznára szolgál nékie is. Emlékezetében tartja mindig azt is, hogy minden okos teremtmények rokonak, ’s hogy az emberi természethez illó, minden emberekről gondoskodni. – Nem kell törekedni mindenek dicsérete után, hanem csak azokénak, kik a’ természet szerint élnek; azért soha sem felejti el, mit mivelnek mások otthon, vagy a’ házon kivűl, mit éjjel és mit nappal, ’s minő emberekkel társalkodnak. Azért tehát azok dicséretét sem becsüli, kik önmagokat sem becsülik.

5. Semmit se cselekedjél kedvetlenül, semmit közhaszon nélkül, semmit meggondolatlanul, semmit indulatosságból. Ne czifrázza semmi szónoki ékesség gondolatidat! se igen nyelves ne légy, se felettébb foglalatoskodó. Hanem a’ benned lévő isten legyen egy élemedett tiszteletes és politicus embernek, egy Rómainak és egy fejedelemnek vezére, ki állapotjárol maga rendelkezett, hasonlón ahhoz, ki örömmel vár a’ szóra, melly az életből ki szóllitsa, nem szorulván sem esküre sem emberi tanubizonyságra. Azon isten pedig vidám legyen és független minden szolgálattól, melly kivülről jön, ’s minden nyugalomtól, mellyet mások adnak. Állnia kell a’ nélkül hogy tartatnék.

6. Ha az emberi életben valami jobbat talász jogszerüség, igazságszeretet, mértékletesség és szilárdságnál, egy szóval olly elménél, melly az ő okosságszerinti cselekvényire nézve magával, – olly eseményekre nézve pedig, mellyek nem önhatalmától függenek, a’ sorssal megelégszik; ha, mondom, ennél valami jobbat találsz ugy teljes lelkedből fordulj hozzá ’s használd ezen föltalált jót. – Ha pedig előtted semmi sem látszik jobbnak, mint a’ benned lakó isten, ki saját vágyait magának alája veti, eszméit gondosan megvizsgálja, és magát, mint Socrates mondja, az érzékek ostromából kiragadja, laz isteneknek hódol, ’s az emberekről gondoskodik; ha ezzel össze hasonlitva, minden egyebet csekélynek és méltatlannak találsz, ne is fogadj el mást; mert mihelyt máshoz fordulsz és hajlasz, többé nem becsülheted olly kizárólag azon sajátlagos jót, melly szoros értelemben a’ te tulajdonod. Mert épen nem szabad ezen jóhoz, mi a gondolkozásra és cselekvésre vonatkozik, valami idegenszerüt, mint a’ sokaság dicséretét, uralkodást, gazdagságot, testi élvezetet hozzá kapcsolni. Minthogy mind ez, ha először némüleg megegyezőnek látszanék is, csak hamar uralkodnék rajtad ’s magával ragadna; de mondom, te a’ jobbat válaszd és szilárdul ragaszkodjál hozzá. A’ jobb, hasznosabb is. Ha az neked mint okos teremtménynek hasznos, tarsd meg; de ha csak mint állati lénynek, adj tul rajta, és igénytelenül őrizd itélő erőd józanságát, hogy szabatosan tehesse visgálatait.

7. Ne tarts soha semmit hasznosnak, mi téged egykor hited megszegésére, a’ szemérem megsértésére, valamelly ember gyülölése, gyanusitása ’s elátkozására, iránta képmutatásra kényszerithetne, vagy valami olly vágyat kelthetne, a’ mellyhez falak és függönyek szükségesek. Mert ki saját eszét és keble istenét ’s ennek erényei szent szolgálatát mindennek elébe teszi, nem fog az szomorujátékra tárgyat adni, nem zúgolódni, és sem magányra sem lármás társaságra nem szorul. És mi mindennél több, úgy fog élni, hogy a’ halált sem nem keresi sem nem rettegi. Ha lelkét hosszabb vagy rövidebb időre tartja e’ zárva a’ test, azzal ő nem törődik. Sőt ha már most kellene is az életet elhagynia, olly vidáman válnék meg, mintha akarmi más munkára menne, mit illedelem és méltósággal végezhetne. Csak attól őrizkedjél teljes életedben, hogy lelked semmit el ne hanyagoljon, mi egy okos ’s társadalmi lény kötelessége.

8. Egy megtisztult ’s higgadt ember elméjében semmi eves, semmi mocskos, vagy lappangó ártalmu nem találtatik; sem életét soha bevégezetlenül nem ragadja el a’ sors, mint azt talán valamelly szinjátszóról lehetne mondani, hogy a’ drámának bevégzése előtt lépett légyen le a’ szinpadról. Rajta sem szolgaiság, sem büszkeség, sem másokhoz ragaszkodás, sem azoktól való idegenkedés nincsen, megrovástól nem fél, a’ napfényt nen kerüli.

9. Itélő tehetségedet szorgalmasan kimüveld: mert leginkább ettől függ, hogy lelked semmi olly képzelettől el ne foglaltassék, melly a’ természettel, vagy egy okos lény tulajdonival ellenkeznék. Ez pedig azt kivánja, hogy meggondolatlan kedvezéstől tartozkodjunk, az embereket bizodalmasan szeressük, ’s az istenek iránt engedelmesek legyünk.

10. Félre tevén mindent, egyedül ezen kevéshez (mi eddig mondatott) ragaszkodjál; és gondold meg egyszersmind, hogy minden csak a’ jelenben, egy pillanatban él; mert a’ többi időt vagy elélte már, vagy még homályban rejlik. – Csekély tehát az idő mit mindenki él, ’s csekély zuga az a’ földnek, mellyben él. Csekély a’ leg messzebbi hir név is, mit a’ hamar elhaló emberfiak terjesztenek, kik magokat sem ösmerik, annál kevésbé egy régen elhunytat.

11. Az előadott üdvös intésekhez még ezen egyet add: szerezz magadnak minden tárgyról pontos és bizonyos fogalmat, hogy lényege minőségét leplezetlenül ’s az egészet minden oldalról megesmérd, ’s mind magát mind a’ részeket, mellyekből szerkesztve van, ’s mellyekre viszont felbomlik, tulajdon nevén nevezhesd. Mert semmi sem szül olly magasztos gondolkozást, mint azon ügyesség, miszerint az életnek minden tárgyait az igazi uton módon megvisgáljuk, ’s mindig úgy vesszük tekintetbe, hogy mindjárt eszünkbe jusson, mellyik világgal van összeköttetésben, mi hasznot hajt, mi becse van az egészre ’s mi az emberre nézve, a’ mennyiben ez ama felsőbb állodalom polgára, mellynek a’ többiek csak mintegy családait képezik? – mi az, mi most képzeletemre hat? miből van összetéve? ’s természete szerint meddig tarthat még? minő erényre van szükségem reá nézve? talán szelidség, állhatatosság, igazságszeretet, becsületesség, nemes egyszerüség vagy megelégedettségre ’s a’ t.? Minden egyesnél igy kell szólni: ez az istentől jön, az pedig a’ dolgoknak szoros összeköttetéséből és szövetségéből, avagy azoknak véletlen de szükséges összefolyásából, amaz végre valamelly honfi, rokon vagy társtól van, ki nem tudja, mi természete szerint való. De én tudom; azért a társaság természetes törvényei szerint bánom velök, jótékonyan, igazságosan; ’s egyszersmind még is tekintetbe veszem a’ közönyös dolgok aránylagos becsét.

12. Ha jelen foglalatosságodat a’ józan ész szerint, serényen, állhatatosan ’s jókedvvel teszed, semmi mellék tárgyra nem figyelsz, hanem egyedül arra törekszel, hogy a’ benned lévő istent olly tisztán megtartsd, mintha minden pillanatban vissza kellene adnod; ha mindenkor ezt cselekszed ’s a’ nélkül hogy valamit reménylenél vagy félnél, természetes működéseddel és bajnoki igazság – szereteteddel minden nyilatkozatodban, mindenkor meg elégszel, úgy boldogul fogsz élni. És nincs senki a’ ki ebben akadályozhatna.

13. Valamint az orvosok eszközeiket és késeiket a váratlan mütételre kéznél tartják; ugy kell neked is, mindenkor készen tartani elveidet, hogy az isteni és emberi dolgokban beláthass, és, meggondolva egymás közti viszonyos összeköttetésöket, végezz el mindent még a’ legcsekélyebbet is. Mert sem valami emberit nem fogsz az isteninek elmellőztével szerencsésen véghez vinni, sem megforditva.

14. Tovább ne tévelegj; különben sem a’ te elmélkedésedet nem fogod olvasni, sem a régi Rómaiak ’s Görögök tetteit, sem a’ könyvekböl irt kivonatokat, miket öregséged számára készitettél. Siess tehát a’ czélhoz és a hiú reményekkel hagyj föl! mentsd meg magadat, ha valóban gondolsz magaddal, a’ meddig lehet.

15. Nem tudják mi sokféle értelme van e’ kifejezéseknek: lopni, magot vetni, nyugodni, és mi végre szükséges látni, nem ugyan a’ szemekkel, hanem valami más látás által.

16. Test, lélek, ész! – a’ testé az érzékek a’ léleké a’ vágyak, az észé áz elvek. Hogy a’ képzelettel a tárgyok képét fölfogjuk, az nekünk az állatokkal közös. Vágyak által vezettetni, tulajdona az állatoknak, az elpuhultnak, egy Phalarisnak és egy Neronak is. Magát az ész által arra vezettetni, mit az illedelem kivánni látszik, azt még amaz istentagadók, hazaárulók és gonoszak is teszik zárt ajtók mögött. Mivel a’ többi velünk ’s a’ nevezettekkel közös, csak ez marad hátra mint a’ jó embernek sajáta: örömmel ’s mintegy kitárt karokkal fogadni minden eseményt és viszontagságot; a’ keblünkben lakó nemtőt be nem mocskolni, sem képzelmek árjával meg nem zavarni, hanem derültségben megtartani, őt mintegy istent illedelmesen követni, a’ nélkül hogy valótlant szóljon ’s az igazság ellen cselekedjék. Ha bár senki sem hinné is nékie, hogy ő becsületes, tiszteletes és megelégedett életet él; azért senkire sem haragszik, és nem tér el azon utról, melly az élet czéljához vezet, mellyhez ő csak tiszta szivvel, nyugodt elmével, elszántsággal, és sorsáhozi vidám maga alkalmazással juthat el.

Negyedik könyv.

1. Ha az uralkodó rész bennünk az ő természetes állapotjában van, – olly viszonyban áll az eseményekhez, hogy könnyen alkalmazza magát mindenkor a’ lehetséghez és föladatához. Mert ez munkálódásának nem kiván semmi különös tárgyat, hanem csak ohajtja azt is, kivételileg, a’ mi czéljaival megegyező; azt pedig mi czéljával ellenkezik, anyagul veszi, mellyen magát gyakorolja, hasonlón az erősb tüzhöz, midőn hatalmat vesz azon mi bele esik ’s a’ mitől egy kis mécs elaludnék; de a’ lángoló tüz legott magához hasonlóvá teszi mi bele esett, megemészti és tőle még magasbra lobog.

2. Semmi tetted se legyen czél nélkül, ’s egyet se vigy véghez máskép, mint a’ müvészet tökélyetes elvei szerint.

3. Falusi jószágokon, vizpartokon, ’s hegyeken keresnek pihenést és magányt. Te magad is az után szokol sohajtozni. De mind ez egy müveletlen gondolkozásra mutat; mert szabadságodban áll mindenkor, midőn akarsz magadba vonulni ’s kipihenni. Pedig sehol sincsen az ember sem nyugalmasabb sem csendesebb magányban, mint saját lelkében, főkép ha benne ollyan tulajdonai vannak, mellyek szemlélete igen könnyen megnyugtatja. A’ nyugalom alatt pedig nem értek egyebet, mint a kedélynek öszhangzatát. Engedd magadnak sokszor ezen visszavonulást a’ magányba, ’s ujitsd meg magadat. De szükséges, hogy rövidek és egyszerüek legyenek az elvek, hogy azok legott, mihelyt reájok gondolsz, a’ lelket egészen megtisztitsák ’s téged azon állapotba helyeztessenek, miszerint neheztelés nélkül vissza térj ahhoz, a mit elhagytál. – Mert mi fölött zúgolódol? talán az emberek rosszaságán? Emlékezzél meg azon elvre, hogy az okos lények egymásért teremtvék; hogy a’ türelem az igazságnak egy része; hogy ők akaratjok ellen vétkeznek; és hogy minden ellenségeskedés, gyanu, gyülölség és czivakodás után már hányan haltak ’s hamvadtak el, – és szünjél meg egyszer zugolódni! – De te azon sorson zúgolódol, melly részedül az egésztől jutott? Ujitsd meg csak magadnak azon elvet; vagy gondviselés van, vagy vakeset, ’s azon bizonyitványokat, mellyekben kimutattatott, hogy a’ világ egy állodalomhoz hasonlit, – De testi állopotod rendit meg? Gondold csak meg, hogy eszed, midőn egyszer magába vonult ’s önerejét megesmérte, semmi közösködésben nem áll a’ gyengén vagy erősen fölindult érzékiséggel; egyébkint vedd fontolóra még azt, mit egykor a’ fájdalomra és örömre nézve igaznak lenni elfogadtál. – De a’ hirvágy epeszt? Tekints csak azon gyorsaságra, a’ mint minden feledésbe sülyed; a’ mind két felöl határtalan idő végtelenségére; a’ dicsőség zajának hiuságára; a’ rólunk szóló változékony ’s itélet nélküli véleményekre; ’s azon szük körre melly hirünknek nevünknek határt tüz. Mert az egész föld egy pont és mi kis zuga ennek a’ te lakhelyed; ’s hányan vannak azok, kik téged dicsőitenek, és minők. Egyébiránt a’ magadba vonulást el ne felejtsd; kiváltkép ne tétovázzál és ne erőködjél, hanem légy szabad ’s ugy szemléld a’ dolgokat mint férfi, mint ember, mint polgár, mint halandó. Azon igazságok között pedig mellyeket mindig szemed előtt tartasz, különösen ezen kettő legyen: először, hogy a’ dolgok lelkedet meg nem érintik, hanem kivüle maradnak mozdulatlanul, a’ nyugtalanságok pedig egyedül belső képzeletedből szármoznak. Másodszor, hogy mind az, a’ mit látsz, hamar el fog változni és mulni, ’s magad is már mennyi változásnak voltál tanuja. Gondold meg, hogy a’ világ – változandóság; az élet – képzelet.

4. Ha emlékező tehetségünk egymással közös, ugy eszünk is az, a’ melly által okosak vagyunk; ha ez közös, úgy az okosság is az, melly előnkbe irja, mit kelljen cselekedni ’s mit nem; ha ez közös, úgy a’ törvény is az; ha ez, ugy polgárok; ha ez, ugy egy közös álladalom részesei vagyunk; ha ez igy van, úgy a’ világ szinte egy álladalom: mert mi más álladalmat nevezhetne akárki mellyben az egész emberi nem részt venne? Innét tehát, ezen közös álladalomtól van ugyanazon eszünk, okosságunk ’s törvényeink, avagy mi mástól? mert valamint földi részem egy bizonyos földből vált ki, a’ hig rész egy más anyagból, a’ szellemi, a’ meleg és a’ tüz mindenik saját eleme forrásából ered; (mert semmiből semmi sem lesz, valamint a’ semmi a’ semmiségbe viszsza szál) szükségkép az okosságnak is valahonnét kell szármoznia.

5. A’ meghalás úgy mint a’ születés természet titka: ez összetétele, az pedig felbomlása az anyagoknak. Egy általában semmi ollyas, mit szégyenelni kellene: mert a’ halál sem méltóságával nem ellenkezik egy okos lénynek, sem rendeltetésünk módjával.

6. Illyen embereknek természetesen igy kell cselekedni; a’ ki ezt nem akarja, az azt sem akarja hogy a’ figének nedve legyen. Mindenekelőtt pedig arról emlékezzél meg, hogy mind te mind az, hamar el fogtok halni; sőt kevés napok múlva még nevetök sem leend.

7. Félre a’ képzelettel, megszünik akkor panaszod is. Félre a’ panasszal, ’s vége leszen minden bajnak.

8. Mi az embert magánál rosszabbá nem teszi, az annak életét sem teszi rosszabbá, az sem belsőkép sem külsőleg nem árt nékie.

9. A’ hasznosnak természete szükségkép megkivánja az illy cselekvés módot.

10. Minden események igazságosan történnek! Gondosan megvisgálván, ugy fogod találni; mondom, nem csak a’ szükséges természeti renddel, hanem még az igazsággal is megegyezőknek, és mintha valami olly lénytől volnának, ki mind érdem szerint osztaná el. Továbbá is figyelmezz erre, és bár mit tész, a’ szerint tedd, hogy jó légy, jó a’ szónak tulajdon értelmében. Ez minden tettednél szemed előtt legyen.

11. Ne annak tartsd a’ dolgokat, minek a’ megbántó tartja; hanem nézd meg közelről, minők valóban.

12. Ezen kettőre mindig kész légy: az egyik, hogy csak azt tedd mit az uralkodó és törvényadó okosság az emberek hasznára nézve parancsol; a’ másik, hogy véleményedet megváltoztasd, mihelyt azt valaki megigazitja, vagy hamisnak lenni kimutatja. Véleményed ezen változtatásának pedig mindig igazságos vagy közhasznu voltáróli meggyőződéseden kell nyugodni ’s nem azon, hogy gyönyörrel vagy dicsőséggel kecsegtet.

13. Nincsen e okosságod? De van. – Miért nem használod? mert ha ez megteszi a’ magáét, úgy mit akarsz többbet.

14. Mint rész benne voltál, és ismét elveszel a’ te alkotódban, vagy inkább az elváltózás által ismét a’ maganyagok közé fölvétetel.

15. Sok tömjén esik ugyanazon oltárra, ez előbb az utóbb; de ez különbséget nem tesz.

16. Tiz nap mulva, ugyanazoknak, kik most majom forma állatnak néznek, istennek fogsz látszani, ha az okosság elveihez ’s az ő tiszteletéhez hajolsz.

17. Nem mintha ezer esztendeig fognál élni. Közel a’ halál. A’ meddig élsz, a’ meddig engedtetik légy jó

18. Mi sok üres időt nyer az, ki nem törődik embertársa beszédei, tettei és gondolatival, hanem egyedül azzal, mit maga tesz, hogy az legyen igazságos és fedhetetlen, – vagy mint Agathon mondja: fekete erkölcsök után ne nézz, egyenes vonalban fusd meg a’ pályát ’s azon ki ne csapongj.

19. Ki útóhiréről aggódik, nem gondolja meg, hogy az, ki róla megemlékezik, maga is csak hamar el fog halni; ugy tovább, ki ez után következik, mig végre halandó csodálóktól terjesztett emléke teljesen ki alszik. Feltévén pedig, hogy hirlőid halhatatlanok ’s emléked hervadhatlan, mit nyersz vele? nem mondom halálodban, hanem életedben? Mi egyéb a’ dicsőség, mint valamelly kiváltság dija? Azért ne idején kivül hagyj fel azzal, mit a’ természet hatalmadba adott, azonban hogy te folyvást mások beszéditől teszed függővé magadat.

20. Minden szép, bár mi féle legyen, magában szép és magától határoztatik meg, a’ nélkül hogy tökélyéhez a’ dicséret szükséges volna; azért nem is lesz a’ dicséret által sem rosszabb sem jobb. Ezt állitom még a’ felől is, mit közönségesen szépnek neveznek, a’ természet és müvészet munkáiban. Mi valóban szép, az tovább nem szorul semmire, épen ugy mint az észtörvény, az igazság, a’ jóakarat ’s a’ szerénység. Mi lesz mind ezek közül széppé; dicséret által, vagy, ócsárlás által rosszá? avagy a’ smaragd magánál rosszabb lesz e’, ha nem dicsértetik, ugy az arany, az elefantcsont, a’ bibor, a’ lant, a’ kés, a’ virágocska vagy a’ fácska.

21. Ha a’ lelkek maradandók, mint foglalhatja kezdettől fogva azokat a’ lég magában? – Hát a’ föld mint zárhatja mind azoknak testét, kik olly nagy idő óta bele temettettek? Mert valamint itt a’ bizonyos idő mulva történni szokott változás és fölbomlás más halottaknak helyt készit; épen ugy fognak a’ levegőbe átvitt lelkek egy idő mulva elváltozni, szétömleni, ’s a’ maganyagok rendszerébe fölvételök után megtisztulni, ’s illy módon csinálnak helyet a’ felveendő uj jövevényeknek. Ezt lehetne felelni, a’ lelkek maradandóságát előre feltévén. De itt nem csak a’ testek sokaságára kell gondolni, mellyek igy eltemettetnek, hanem azon temérdek állatokra is, mellyek naponkint általunk ’s más állatoktól megemésztetnek. Mert mi nagy szám emésztetik meg, ’s igy mintegy az állatok testébe temettetik el, mellyek belőlök táplálkoznak, és még is mindnyájokat úgyan azon hely zárja, mivel elváltoznak vérré, léggé, és tüzi anyagokká! – Innen tehát minő igazság megjegyzendő? Az anyag és alak felbomlása.

22. Ne csapongj szét; hanem minden vágyaidban az után törekedjél a’ mi igazságos ’s ragaszkodjál minden képzetidnél a’ fölfoghatóhoz.

23. Oh világ! mind az megegyező velem a’ mi veled megegyezik. Nekem mi sem jön korán, mi sem későn, a’ mi neked jókor van Mind gyümölcs az nekem, oh természet, mit a’ te Horáid hoznak. Minden tőled, minden benned van, és minden beléd tér vissza. Az, (Aristophanes) azt mondja: o te kedves Cecrops városa, és te nem mondanád: o te kedves isten városa.

24. Keveset foglalkozzál, mondja ama, (Democritus), ha jó kedvü akarsz lenni. Azonban nem volna e’ jobb csak a’ szükségest tenni, t. i. azt, mit egy természeténél fogva társadalmi lénynek az okosság parancsol, és olly módon, mikép az azt parancsolja – Illy magaviselet nem csak olly jó kedvet szerez, melly a’ jó cselekvényből ered, hanem ollyant is, minő a’ kevés munkából, Mert ha nagyobb részét annak mit beszélünk vagy teszünk mint szükségtelent elhagynók, – úgy több üres időnk és kevesbb nyúgtalanságunk lenne. Kérdezd meg azért magadat minden foglalatosságnál: talán ez is a’ szükségtelenekhez tartozik? De nem csak a’ szükségtelen tetteket, hanem a’ szükségtelen gondolatokat is kerülni kell; mert ugy nem fognak fölesleges tettek következni

25. Kisértsd meg, mint folynék neked egy becsületes ember élete, ki azzal megelégszik, miben a’ természet részesiti; és saját igazságos tetteiben, ’s jó akaratu érzelmiben megnyugszik.

26. Azt tehát láttad? Úgy jegyezd meg ezt is: Ne nyugtalanitsd magadat. Tágitsd ki lelkedet! – Hibázik valaki? Ő maga kárára hibázik. – Történik veled valamí? Jól van; a’ dolgok mindenségéből kezdettől neked rendeltetett az. Általában pedig: rövid az élet, használd a’ jelent ildomosan ’s igazságosan Légy mértékletes és semmit se üzz tulságig.

27. Vagy egy jól rendezett világ, vagy egy óssze szórt vegyület, de még is egy világ? – Avagy lehetne e’ benned rend, a’ világban pedig rendetlenség? Ez ís pedig olly megegyező összehatásánál illy különböző ’s elszórt dolgoknak?

28. A’ fekete jellem, az asszonyos jellem, a’ makacs jellem, baromi és állati, gyermekes, gondatlan és ravasz, alávaló, álnok és zsarnoki.

29. Ha a’ világban idegen az, ki a’ dolgokat benne nem esméri: úgy az is egy idegen, ki azt nem tudja mi abban történik; szökevény ki a’ társasági rendet kerüli; vak, ki lelki szemeit bezárja; koldus ki másra szorul ’s maga nem bir mind azzal, mi az élethez szükséges; különcz, ki a’ közös természetnek rendét elhagyja, ’s abból magát kivonja mert az abban előforduló események nékie nem tetszenek: mert azokat is ugyan azon természet hozza elő, melly téged; felségsértő, ki saját lelkét az egyetlen egy ’s minden okos teremtményekkel közös lélektől elszakasztja.

30. Amott philosophus egy, ruha nélkül ís, itt egy másik, bár könyve nincs, ’s ott megint egy másik csak félig öltözködve. Kenyerem nincs, úgy mond, és az okossághoz még is hű maradok. Én pedig, noha nem a’ tudományokból élek, még is nálok maradok.

31. Azon müvészetet, mellyet tanultál, szeresd, elégedjél meg vele. Hátra lévő éltedet úgy töltsd el, hogy minden egyéb ügyeidet teljes bizalommal az istenekre hagyd, ’s magadat senkinek zsarnoka vagy szolgájává ne tedd.

32. Gondolj például Vespasianus idejére, ’s ezeket fogod találni mind: házosulókat és gyermekeiket nevelőket, nyavalásokat és haldoklókat, hadakozókat és ünneplőket, kereskedőket és földmüvelőket, hizelgőket és büszkéket, gyanakodókat és ravaszokat, azokat kik másoknak halált ohajtanak, a’ jelenvalóra zugólódnak, szerelmesek, kincseket gyűjtenek, consulságra ’s királyságra vágynak. És az ő eletök sincs többé sehol. – Menj át most Trajanus korára, ismét csak ugyan az; halállal cserélték fel ezek is az életet. Hasonlókép tekints meg más időszakokat ’s egész nemzeteket ’s lásd, mi sokan haltak el nagy erőködés után csak hamar ’s anyagokká föloszlottak. De főleg azokra függeszd figyelmedet, kiket magad is ollyanoknak esmértél, mínt kik a’ hiú dolgokra törekvés mellett azt elmulaszták cselekedni, mi sajátlagos rendeltetésökkel megegyező volt, ahhoz ragaszkodni ’s azzal megelégedni. Itt arra is szükséges emlékeztetni, hogy azon gond, mit valami ügyre forditasz, ennek sajátlagos értékétől vegye meghatárzott mértékét. Ekképen nem fogsz kellemetlenséget érezni, csekélységekkel kelletén tul nem foglalkozván.

33. Hajdan divatos szavak most elavultak; ugy szinte az egykor felmagasztalt emberek nevei is, Camillus, Ceso, Volesus, Leonnatus, és csak hamar e’ nevek is Scipio és Cato; aztán Augustus maga is, Adrianus ’s Antoninus. Mert hamar eltűnik minden hasonlón egy regéhez ’s hamar eltemettetik teljes feledékenységbe. ’S ez még azokról is áll, kik egykor az emberek bámulatára ragyogtak Mert mások, mihelyt lelköket ki lehelték: eltünnek esméretlenül, sem láttatva sem hallatva. – Sőt mi volna maga a’ halhatatlan hir? Üres semmi! Mi az tehát, a’ mi után kellene törekednünk? Ezen egy: igaz gondolkozásmód, közhasznu tettek, minden hazugságtól tiszta beszéd ’s olly kedély, melly minden eseményt örömmel fogad, mint valami szükségest és esméretest, mint egy elvből, hasonló kutfőböl eredőt.