Part 7

41. Ha valakinek szemtelenségén meg botránkozol, kérdezd magadtól: lehetséges e, hogy szemtelen a’ világon ne legyen? Nem! – Tehát ne kivánd a’ lehetlent. Mert az is csak azon szemtelenek egyike, minő a’ világon mindig leend. Legyen ez a’ ravasz, a’ csalárd, ’s minden vétkesre nézve szemed előtt. Mert mihelyt arról megemlékszel, hogy lehetetlen, miszerint illy emberek egyáltalában ne létezzenek, úgy mindegyikök iránt engedékenyebb leendsz. Annak is meg van a’ maga nagy haszna, ha mindjárt meg gondoljuk, minő erényt adott a’ természet, valamelly idegen vétek tekintetéből. Igy adta ellenszerül az oktalan ellen a’ szelidséget, más ellen pedig más szert. Minden esetre pedig szabadságodban áll, a’ tévedőt oktatni. Mert minden hibázó elhibázza czélját ’s igy eltéved. De minő kárt vallasz te az által? Hiszen egyetsem találsz azok között a’ kiken megbotránkozol, kinek cselekvésmódja lelkedet roszabbá tehetné; pedig a’ te bajod ’s károsulásod csak ebben áll. Ha a’ müveletlen müveletlenül cselekszik – mi van abban olly különös, olly föltünő? Lásd, ha nem kell e inkább önmagadat vádolnod, hogy illy embernek illy magaviselete neked olly váratlan volt. Hiszen az okosság ád neked alkalmat azon gondolatra, hogy ez épen ebben hibázand, – és te ezt még is elfeleded, ’s csodálkozol fölötte, midőn ezen hibát elkövette! Főkép pedig, midőn valakit hűtlenséggel vagy hálátlansággal vádolsz, forditsd figyelmedet önmagadra. Mert a’ tévedés nyilván részeden van; vagy mivel illy jellemü embertől azt vártad, hogy szavát meg tartandja; vagy mivel a’ jótéteményt, mit iránta mutattál, nem teljesited minden önzési tekintet nélkül, és nem ugy, mintha már a’ cselekvénytől magától megkaptál volna minden gyümölcsöt. Mert mit akarsz többet, midőn valakivel jót tettél? nem elég e ez neked? Olly valamit cselekedtél, mi természeteddel megegyező. Kivánsz e még jutalmat érte? Mintha még a’ szemek is, azért hogy látnak, jutalmat kérnének. Mert valamint ezek bizonyos czélra rendeltetvék, ’s ennek szerkezetökhez képesti teljesitésével a’ magokét is elérték; épen ugy eléri az ember, ki jótékonyságra van rendeltetve, minden jó cselekvény által, ’s mind az által, mi embertársai kűl javát előmozditja, minthogy czéljához vezet, a’ magáét is.

Tizedik könyv.

1. Mikor lész, lelkem, egyszer már jó, mesterkéltség, változás, leplezet nélkül, ’s a’ téged fedező testnél átlátszóbb? Mikor fogod végre a’ szerető ’s gyengéd kedélyességet megizlelni? Mikor jutsz olly teljességhez, mellyben semmi nélkül nem szükölködöl, többé semmire nem vágysz, semmit nem ohajtasz élvezetül, sem lelkest sem lelketlen, – sem időt hogy tovább élvezhess, sem helyet, tájat, vagy levegőt, melly szelidebb volna, sem embereket, kik veled jobban egyeznének, hanem mindenkori állapotoddal megelégedve, a’ jelennek örülsz, ’s meggyőződöl arról, hogy semminek nem vagy hiányával, hogy minden javadra szolgál, hogy minden az istenektől van, ’s hogy mind az hasznodra válik, mi nékiek tetszik ’s mit ők egy tökéletes, jó, igazságos ’s tiszteletre méltó lény üdvére elhatároznak, az mind azt egyesiti, körül veszi, ’s magában foglalja mi hasonló dolgok teremtésénél fölelemződik? – Mikor állsz végre minőségednél fogva olly viszonyban az istenek és emberekkel, hogy soha ne panaszkodjál ellenök, sem te általuk soha ne kárhoztassál.

2. Figyelj arra, mit követel természeted, a mennyiben csupa természet törvények alatt áll, – és teljesitsd vagy elégitsd ki ezen követelést, ha állati természeted szerkezete általa roszabbá nem leszen. Aztán arra figyelj, mit követel állati természeted, ’s teljesitsd követelését, ha okos természeted az által roszabbá nem tétetik. De az okos lény mindenkor társadalmi is. Alkalmazd ezen szabályokat és semmi mással ne törődjél.

3. Vagy birsz a’ természettől annyi erővel, hogy képes vagy minden eseményt elviselni, vagy a’ természettől nem vagy képes. Ha tehát olly sors ér, mellyet elviselni elég erővel birsz, ugy ne neheztelj miatta, hanem türd el, természeti erődnél fogva. Ha pedig az esemény természeti erődet tulhaladja, azért ne neheztelj; hiszen mig fölemészt, elveszti erejét. Azonban jusson eszedbe, hogy a’ természettől erőt nyertél mindent elviselni, ’s csak képzelmedtől függ, azon gondolat által türhetővé ’s könnyüvé tenni, hogy illy magaviseletet önjavad vagy kötelességed kiván.

4. Ha ki hibázik, tanitsd jó kedvüleg, ’s mutasd meg neki tévedését. Ha pedig ezt nem tudod, ugy neheztelj önmagadra – vagy még magadra sem.

5. Bár mi érjen, öröktöl, reád van mérve; ’s az okok lánczolata kezdet óta össze kapcsolá létedet és azon eseményt.

6. Nézzék mások a’ világot atomok’ zavarának, vagy egy rendezett egésznek, – ez legyen első elvem: része vagyok azon egésznek, melly természettörvények alatt áll. – Második elvem ez: bizonyos szorosabb összeköttetésben állok a’ velem hasonnemü lényekkel. – Mert az első elvet eszemben tartva, nem fogok semmiért zugolódni, mi reám mint az egész részére hárul: mert semmi sem káros a’ résznek, mi az egésznek hasznos. Az egész pedig nem foglal mit sem magában, mi nékie hasznos nem volna Ez minden természetek közös tulajdona Sőt a’ világtermészetnek még azon elsősége van, hogy kivülről mi által sem kényszeritethetik, önmagának valami karost teremni. Tehát ha csak azt meggondolom, hogy egy illy egésznek része vagyok, nem fogok semmiért zúgolódni mi reám jut. – A’ mennyiben pedig hasonnemü lényekkel szorosabb viszonyban állok, nem fogok semmit a’ közjó ellen kezdeni, sőt inkább tekintettel a’ velem rokon lényekre, minden igyekezetemet oda irányzom, mi a’ közre hasznos, ’s attól mi ezzel ellenkező, magamat tartóztatom. Ezen elvek alkalmazása mellett életem szeliden folyand; olly szeliden, mint tapasztalás szerint a’ polgár élete folydogál, ki polgártársai javára szilárdul dolgozik, ’s mit az ország reá ró örömmel viseli.

7. Az egész minden részének, az az minden dolgoknak, mellyek a’ világban léteznek, szükségkép el kell romlani, vagy bélyegzőbb kifejezéssel, elváltozni. – Ha ez a’ dolgokra nézve valami rosz, és egyszersmind szükséges volna, valóban úgy a’ világ, az ő részeinek folytonos átmenete mellett a’ változásba, ’s azoknak ezerféle szétromlására való rendeltetésében, nem igen jeles szerkezetet nyert volna! Valjon az egyetemes természet maga intézkedett e ugy, hogy saját részeire rosszat háritson, ’s azokat ugy alkotta e, hogy reájok nézve ne csak lehető legyen ezen rosz, hanam szükségképeni? Vagy talán működésök eredménye önmaga előtt esméretlen vólt? Mindenik hihetlen. – Ha pedig valaki ezen átváltozást, minden tekintet nélkül az egyetem-természetre, csupán a’ dolgok eredeti hajlamábol akarná szármoztatni, mi nevetséges volna akkor is egy részről azt állitni, hogy a’ dolgoknak eredeti hajlamuknál fogva szükségkép el kell változniok, ’s más részről ugyan akkor a’ vaksors fölött, melly nem vezettetik munkás erő által, csodálkozást vagy neheztelést nyilvánitni! Egyébkint is ezen átváltozás csak feloszlása a’ dolgoknak abba, a’ miből szármoztak, legyen az bár az elemi részek szétszóratása, mikből szerkesztvék, vagy pedig átmenete, például a’ kemény részeknek földbe, a’ szellemieknek levegőbe, úgy hogy ezek következőleg a’ világegyetem elemeibe fölvétetnek, találja ez bár tüz által pusztulását, avagy örök változat által ujuljon meg. De ne is gondold, hogy lényed azon tömör és szellemi részei születésed óta léteznek. Mind ezeket tegnap ’s tegnapelőttöl vetted föl az élelem szerekből ’s a’ beszivott légből. Az változik tehát el, mit természeted ugy vett föl, nem pedig az, mit az anyatermészet keletkezésedkor teremtett. Sőt föltéve, hogy téged ezen neked sajátszerüvel még olly szoros összeköltetésbe tett is, azért ezen ellenvetést a’ mondottak irányában igen csekélynek tartom.

8. Ha egyszer ezen czimeket: becsületes, szerény, igaz, józan, kedélyes, nagylelkü, magadnak megszerzéd, vigyázz, nehogy máskép neveztessél, ’s ha valaha ezen czimeket eljátszanád, térj vissza gyorsan hozzájok. És emlékezzél meg, hogy a’ józanságnak annyit kell jelentenie neked, miszerint az minden tárgynak észlelő figyelmes szemlélete; – a’ kedélyességnek annyit, mint önkénytes fogadása mind annak, mit az egyetemes természet reád mér; nagylelküségnek annyit, mint gondolkodó részed fölülemelkedése minden gyengéd és gyengédtelen testi érzelmeken, dicsőségen, halálon és minden hasonlón. Ha tehát ezen czimek birtokában magadat megtartod, a’ nélkül azonban, hogy törekednél mások által azok szerint neveztetni, úgy egészen más ember lész, ’s egészen más életet kezdesz. Mert még mindig ollyan maradni minő eddig voltál ’s magadat illyen életben huzni vonni hagynod, félreismerhetlen jele volna olly embernek, ki, minden érzékei elhalván, az élettel fösvénykednék, mint azon félig szétmarczangolt állatvivók, kik sebekkel és fekélyekkel elboritva, még más napra fenhagyatni könyörögnek, noha ugyan azon körmök ’s mardosásoknak lesznek kivetendők. Törekedjél tehát ezen czimek után, és ha lehetséges, tartsd fen nálok magadat, mintha az üdvezültek szigeteire volnál helyezve. Ha pedig talán észre veszed, hogy nincs elég erőd nálok magadat fentartani, úgy vonulj vissza bátran egy zugba, hol őket meg őrizheted, avagy lépj ki az életből, de harag nélkül, egyenes, szabad, és szerény lélekkel, mint ha illy kilépted az életből lett volna abban egyedüli kitünő tetted. Hogy ezen czimeknél fentarthasd magadat, igen segitend, ha sokszor megemlékszel az istenekre, és hogy ezek, minden okos lényektől nem hizelgést várnak, hanem hasonlatosságot; és hogy, valamint az figefa, mi a’ figefa rendeltetését teljesiti, az kutya vagy méh, mi a’ kutya vagy méh rendeltetését teljesiti, épen ugy, csak az ember, ki az embernek rendeltetését teljesiti.

9. Szinészek, háboru, bámulat, lustasag, szolgaság, naponkint elfogják nálad homályositni azon szent elveket, mellyeket mint természetbúvár valóknak találtál, a’ nélkül hogy őket eléggé méltányoltad volna. De szükség hogy mindent olly figyelemmel szemlélj és cselekedjél, hogy egyszerre mind gyakorlati itélőtehetséged tökéletesedjék, mind elméleti értelmed munkálkodhassék, és hogy azon titkos de nem észrevehetlen önérzetre juss, melly a’ teljes fölfogásból származik. Mert akkor örülni fogsz egyeneslelküségeden, méltóságodon és minden tárgyróli tudományodon; mi legyen az lényegében, minő helyet foglal az el a’ világban, hajlamánál fogva meddig tarthat, miből áll, kit illethet, ’s kiadhatja vagy ragadhatja el.

10. A’ pók büszke reá, ha egy legyet fogott; az, ha egy nyulacskát, ez, ha hálójában egy kis halacskát, egy másik, ha vadkant, vagy medvét, ’s ismét egy másik, ha – Sarmatákat fog. De valjon ezek, ha az indokokat visgálod, nem mind rablók e?

11. Szerezd meg magadnak azon ügyességet, hogy azon módot, mikép változnak által minden dolgok egymásba, rendszeresen megvisgálhasd, légy erre mindig figyelmes és gyakorold magad e’ tekintetben! A’ léleknagyságot mi sem segiti jobban elő. Testét, mint egy ruhát levetkezi, ’s azonban hogy el esméri, miszerint nékie – ki tudja mi hamar? – mind ezt az emberektől megváltában el kell hagynia, átadja magát arra nézve mit cselekednie kell, egészen az igazságnak, sorsára nézve pedig az egyetemtermészetnek. Mit mondanak vagy gondolnak pedig róla mások, vagy mint viselik iránta magokat, azzal nem törődik. Ezen két dologgal kielégitetvén, tudnillik azt cselekedve, mit jelenleg cselekednie kell, ’s azt szeretve, mi mostan reáméretik, minden egyéb törekvésekkel ’s vágyakkal fölhagy, kivévén azon igyekezetet, törvényszerüen haladni az egyenes uton czéljához ’s igy az istenséget követni, melly egyenesen közelg a’ czél felé.

12. Mi haszna a’ gyanunak? Hiszen hatalmadban áll megvisgálni, mit kiván kötelességed? és midőn ennek esméretéhez jutsz, nyugott, szilárd lépéssel ezen uton haladni; ha pedig nem látsz világosan, meg állani, és a’ legjobb tanácsadókat venni segédül. Sőt ha más nehézségek lennének is utban, azért meggondolás és szilárd ragaszkodás mellett ahhoz, mit jónak tartasz, mindenkor a’ körülményekhez képest haladhatsz. És pedig a’ legdicsőbb ezen czélt elérni; valamint elhibázni, meghasonlás az emberiséggel Nyugott és még is nyughatatlan, vidám és még is komoly – illyen a’ férfi, ki mindenekben okosságát követi.

13. Kérdezd magadtól, mihelyt fölébredtél: valjon azon jó és nemes cselekvények, miket más visz véghez, nekem javamra lesznek e? Soha. – Talán elfelejtéd, hogy azok, kik mások iránti dicséretök vagy korholásukra olly büszkék, minők tanyájakon ’s asztaluknál? mit tesznek, mit kerülnek, miután törekszenek, mit lopnak és rabolnak nem kezeik és lábaikkal, hanem legnemesb részőkkel, melly által, ha akarnák, magokat a’ becsületesség, szerénység, igazság, törvény ’s jó szellem birtokába tehetnék.

14. A’ mivelt és szerény ember igy szól a’ mindent adó ’s vevő természethez: adj mit akarsz, és vegyed el a’ mit akarsz. De ezt dacz nélkül, iránta való engedelem ’s kegyeletből mondja.

15. Kevés az mi hátra van életedből. Ugy töltsd azt el, mintha egy hegyen élnél! Mit sem érdekel, itt vagy ott él e valaki, ha csak mindenütt a’ világon ugy él, mint szülő városában. Ha csak az emberek benned egy valódi, az az természetszerün élő embert szemlélnek és esmérnek! Ha mint illyet nem türhetnek el – ugy öljenek meg! Mert ez jobb, mint ugy élni.

16. Ne álj meg a’ becsületes ember tulajdonai vísgálatánál; hanem inkább légy magad is az.

17. Képzeld sokszor magadnak az egész örökévalóságot, az egész világtömeget, ’s hogy minden egyes lény, ányagjára nézve egy fige maghoz, tartósságára nézve a’ pillanathoz hasonlitható, melly alatt egy furó megforditatik.

18. Minden érzéki tárgy szemléleténél képzeld azt magadnak szétbomlott, átváltozott, és mintegy elrothadt vagy szétdult állapotjában, vagy azon oldalrul, mikép a’ természettől míntegy halálra van rendelve.

19. Mik az emberek, midőn esznek, alszanak, nőszülnek, üritnek ’s a’ t? És mik, midőn férfi erőt, büszkeséget, haragot mutatnak, vagy magas helyzetökből másokat leszidnak? Még kevéssel előbb mennyit élveztek, és minő árón? ’S mi lesz belőlök rövid időn?

20. Mindenkinek hasznos, mit az egyetemtermészet mindenkinek hoz, és épen akkor hasznos, midőn az hozza.

21. Az esőt szereti a’ föld; és szereti a’ felséges lég. A’ világ szereti azt csinálni, minek történni kell. Azért mondom én a’ világnak: szeretem én, mit te szeretsz. Épen azért használjuk e’ kifejezést: ez vagy amaz szeret történni.

22. Vagy élsz itt – és ehhez már hozzá szoktál; vagy kiléptél – ’s ez ohajtásod volt; vagy meghalsz – ’s ekkor kiszolgáltál. Negyedik eset nincs. Tehát csak jó kedvü légy.

23. Az mindig világos legyen előtted, hogy ezen darab föld szinte egy darab föld, és hogy te itt épen azt fölleled, mit mások valamelly hegy ormán vagy máshol keresnek. Mert megerősitve találandod Plato azon nyilatkozatát: a’ város falai közt, ugy mond, mint egy magányos pásztorkunyhóban.

24. Mi nekem most az én eszem? Vagy mivé teszem? Mire használom most? Talán nincs belátása, vagy a’ társaságtól elvált és elszakadt? vagy a’ testtel ugy összeragadt és vegyült, hogy annak minden mozgalmiban részt kell vennie?

25. Ki urát elhagyja az szökevény. De ur a’ törvény is. Tehát a’ törvényszegő szökevény. Ugy az is, ki kicsinylelküséget, boszut, vagy félelmet muat: mert nem akarja, hogy az történjék, az történt légyen, vagy jövendőben történendjék, mit a’ mindenség kormányzója a’ törvény rendelt, melly mindenkinek meghatározza, mi illeti. Tehát a’ félénk, kicsinylelkü ’s boszús ember is szökevény.

26. Ki az anyaméhébe ereszté a’ magot eltávozik; aztán egy más működő erő veszi által, földolgozza ’s bevégzi a’ csecsemő képletét. – Illy anyagból minő lény! – Ez ismét nyeldeklőjén magához veszi az ételt, ezt fölveszi egy más működő erő, ’s belőle készit érzelmet, indulatot ’s általában életet és erőt, ’s ki tudja mi sok és nagy dolgokat még Visgáld ezen olly rejtelmes működéseit a’ természetnek ’s tanuld az okot, melly szüli, épen olly helyesen esmérni, mint azon erőt, melly által a’ testek magokat lefelé vagy fölfelé mozgatják, nem szemmel ugyan, hanem azért nem kevésbé világosan.

27. Gondold meg sokszor magadban, hogy mind az, mi most van, már előbb épen ugy vólt ’s jövendőben épen ugy leszen; álitsd szemeid elé, azon egészen hasonnemü szinjátékokat ’s jeleneteket, miket saját tapasztalásodból vagy a’ történetekből esmérsz, Hadriannak egész udvarát, Antoninusét, Philippét, Alexanderét, és Krősusét! Mindig ugyan azon szinmü, csak más személyektől adva.

28. Ugy képzeld magadnak azon embert, ki valamik fölött szomorkodik vagy boszús, mint a’ malaczot, melly az áldozó oltáron rugdalódzik, és ordit. Az is hasonló, ki magános ágyán csendesen sohajtozik az ember korlátoltsága fölött! Gondold meg; Csak az okos lénynek jutott azon sors, önkényt eltűrni az eseményeket; mert kényszerülve engedni, a’ szükség mindennek parancsol.

Minden egyes tárgy szemléleténél, mellyel dolgod van, kérdezd magadtól: kell e a’ haláltól azért félned, mert ettől megfoszt?

30. Midőn valakinek hibáján megbotránkozol, térj vissza magadba és gondold meg, minő hasonló hibát követsz te el, ha te, például a’ gazdagságot, vagy a’ gyönyört, vagy a’ hirt jónak tartod? Mert ha csak ezt meggondolod, ugy hamar elfeleded a’ haragot, főkép ha eszedbe jut, hogy az kényszeritetik ugy cselekedni. Mert valjon mit tegyen? – De ha te képes vagy, mentsd ki őt azon erőszakból.

31. Ha talán a’ Socraticus Satyriont látod, képzeld magadnak Eutychest vagy Hymenest; ha Euphratest látod, emlékezzél meg Eutichion vagy Silvanra; hasonlókép jusson eszedbe Alciphron szemléleténél Tropeophorus, Xenophonénál Kriton vagy Severus; épen ugy gondolj egy más császárra, midőn magadat látod, és mindeniknél viszont a’ hozzá hasonlóra. Aztán jusson eszedbe ezen kérdés: Valjon hol vannak ők? Sehol! Vagy ki tudja hol? – Mert illy módon minden emberi, mint füst és üres semmi fog megjelenni előtted, különösen, ha egyszersmind megemlékszel, hogy mind az mi egyszer átváltozott, örök időkön tartani nem fog. Hát te meddig? – Miért nem elégszel meg tehát ezen rövid időt illendőn tölteni el? A’ cselekvésnek mi szép anyagját és alkalmát hagyod használatlanul? Mert mi egyéb minden, mint az észnek gyakorlata melly az életnek minden eseményeit, mintegy gondos természetvisgáló, úgy szemléli? Késsél tehát, mig ezt mind sajátoddá tetted, mint egy erős gyomor, melly minden ételeket sajátává lesz, mint a’ lobogó tüz, melly mindent mit bele vetnek, lánggá és szikrává változtat által.

32. Senkinek se szabadjon rólad igazsággal azt mondani, hogy te egyeneslelkü, becsületes nem vagy! Hazugnak kelljen annak lennie, ki rólad ezt gondolná? Mind ez csak tőled függ! Mert ki gátoland, hogy egyeneslelkü és becsületes ne légy? Csak azt határozd el, hogy tovább nem élsz, ha illyen nem lehetsz. Hiszen az ész sem helyesel mást, mint ki illyen.

33. Mit lehet ez alkalommal leghelyesebben tenni vagy mondani? Mert legyen bár mi, szabadságodban áll, azt tenni vagy mondani. Csak, azt ne vesd ellene, hogy gátoltatol! Ne szünjél meg addig sohajtozni, mig minden elődbe adott vagy akadt alkalomnak az emberi természettel megegyező fölhasználása benned épen azon érzelmet nem idézi elő, mit a’ kéjhajhászban a’ fényüzés bősége. Mert minden sajátlagos természeteddel megegyező működést, melly hatalmadban áll, úgy kell tekintened mint örömélvet. Ez pedig hatalmadban van mindenütt! Egy hengernek igen is nincs azon tehetsége, maga elszántából mindenfelé mozdulhatni, épen olly kevéssé mint a’ viznek, tüznek, ’s más dolgoknak, mellyek természettörvények, vagy oktalan szellem kormánya alatt állnak. Itt sokszor van ellentállás vagy akadály. De az ész és okosság veleszületett tehetsége és saját akaratja szerint minden akadályokon fölülemelkedhetik, Ha csak azon könnyüséget szemeid előtt tartod mellyel az okosság, mint a’ tüz föl, a’ kő alá, a’ henger résut, mindenfelé mozdul, ugy többet ohajtani nem fogsz. Mert minden egyéb összeütközések, vagy csak a’ testet érik, tekintve azt mint holt tömeget, vagy csak képzeletedben ’s okosságod hanyatlásakor sebzenek meg, ’s téged semmiképen roszabbá nem tesznek. Mert különben annak, kit illyes ér, ez által legott roszabbá kellene lennie. Más dolgokkal valóban ugy van, hogy ha valami összeütközésök történik, az által roszabbá lesznek. Ellenben az ember, ha igy mondhatom, az által még jobb és dicsőbb leszen, ha ezen eseményeket kellőleg fölhasználja. Általában emlékezzél meg, hogy a’ valódi polgárt semmi nem sérti, mi az országot nem sérti; az országot pedig semmi nem sérti, mi a’ törvényt nem sérti. De mind az, mit szerencsétlenségnek hivunk, nem sérti a’ törvényt ’s következőleg sem az országot sem a’ polgárt.

34. Annak ki igaz elvektől van által hatva, a’ legkisebb csak oda vetett jelszó elégséges a’ bú és félelem elüzésére, mint ez:

A’ falevél elhull, ha a’ télnek éri fuvalma:

Illyen az emberi nem!

Levelek a’ te gyermekeid is; azok is levelek, kik olly hitelt-igénylőleg ’s olly harsányan dicsérnek másokat, és megfordulva ismét őket elátkozzák, vagy alattomban gáncsolják és gunyolják Levelek azok is, kik halálod utánni dicsőségedet terjesztik. Mindnyájan „a’ kikelet melegében foganva.“ Egy förgeteg ismét földre szórja őket. És a’ örzsök ismét másokat hajt elő. Az élet rövidsége mindnyájoknál közös. És te mind ezt kerülöd és keresed, míntha örökké tartana! Még kis időt, és a’ te szemeid is behunyódnak és az, ki téged sirba kisér, nem sokára egy másik által fog megsirattatni.

35. Az egészséges szemnek minden láthatót kell látnia, a’ nélkül hogy mondaná: a’ zöldet akarom: mert ez a’ szembeteg esmértető jele. Igy az ép hallásnak és szaglásnak is minden hallható és szagolható fölfogására képesnek kell lenni: az egészséges gyomornak hasonlón kell lenni minden étkek irányában, valamint a’ malomnak mind arra nézve, mit megőrleni rendeltetése. Épen igy kell az egészséges észnek is minden események iránt fogékonynak lenni. De ha igy szól: bár csak gyermekeim életben maradnának! bár csak mindenek dicsérnék tetteimet! ugy hasonlit a’ szemhez, melly a’ zöldet, a’ fogokhoz, mellyek a’ porhanyót keresik.

36. Senki sem olly szerencsés, hogy azok között, kik halálos ágyánál állanak, nem lennének néhányan, kik közelgő végét kedvesen nem szemlélnék. Ha bár nemes, bölcs volt is. Végre még is leszen egy, ki igy szól magában: valahára most nyugtunk leszen még is ezen erkölcsbirótól; ő ugyan közülünk egyik ellen sem volt szigoru; de mi még is észrevettük, hogy minket titkon megvetett! Igy a’ nemesről. De mi sok más körülmény jön reánk nézve össze, mellyek sokaknál azon ohajtást szülik, hogy bár tőlünk szabadulnának! Gondolj erre haláod óráján, ’s nyugottabban távozol el innen, ha ezt meggondolod: olly életből távozom el, hol még kortársaim is, kikért annyit dolgoztam, imádkoztam ’s gondoskodtam, jövendő könyebbség reményében, elköltözésemet ohajtják. Miért kivánjak itt még tovább késni? – Csakhogy azért ne váljál tőlök kevésbé jóakaratulag! Sőt annál inkább tartsd meg sajátlagos jellemedett: légy barátságos, jóakaratu, szelid! – Más részről nem mintha erőszakkal szakasztatnál el; hanem inkább mikint a’ nyugottan haldoklónak lelke a’ testből kiszáll, olly szelid legyen tőlök megválásod Összeköttetésedet velök egykor a’ természet kötötte ’s most ugyanaz oldozza föl. Azért tehát ugy akarok, mint laktársaimtól tőlök ellenszegülés nélkül önkénytesen megválni. Mert ezen megválás is természetszerü.

37. Szokjál hozzá, minden emberi tettnél magadban kérdezni: ezt ez mi végett teszi? Kérdezd ezt magadtól ’s visgáld először önmagadat.

38. Emlékezzél meg, hogy minden mozgalmaid oka bensődben rejlik; ott van a’ rábeszélési tehetség, ott az élet, ott ugy szólván az egész ember. Ne cseréld el soha ezen lakót az őt körül vevő lakkal, vagy azon műszerekkel, mellyek hozzá illesztvék. Hasonlók ezek a’ kötelékhez (csak azon különbséggel hogy vele születtek), és reá nézve tehát azon erő nélkül, melly őket mozgásba hozza és ismét megállitja, épen olly hasztalanok: mint e’ nélkül a’ szövőnének a’ vetélő, az irónak az irószer ’s a’ vontatónak az ostor.

Tizenegyedik könyv.

1. Ezek tulajdonságai az okos léleknek: látja önmagát, taglalja ’s kénye szerint képzi. Önmaga élvezi a’ gyümölcsöket mellyeket terem, – midőn ellenben a’ növények gyümölcsei ’s az mi az állatoknál a’ gyümölcsnek meg felel, csak másoknak nyujt élvet. Ő mindig eléri czélját, bár hol tétessék is nékie az élethatár; nem ugy mint a’ táncz vagy szindarabban ’s hasonlókban, holly valamelly közbejött esemény miatt az egész cselekvény csonka marad; ő minden részben szándékát a’ legtökéletesben teljesitheti, ugy, hogy el mondhatja: én birom, mi enyém! Továbbá bejárja a’ világot, ’s az üres tért, melly azt körül veszi, és szemléli alakjokat; kiterjeszkedik az idő örökévalóságán, ’s minden dolgok korszakonkinti ujászületését fölfogja ’s belőle megérti, hogy utódink semmi ujat látni nem fognak, ’s hogy elődeink sem láttak egyebet. Sőt némileg már a’ negyvenévesnek, ha csak valamennyire eszes, a’ hasonlatosság törvénye szerint, az egész mult és jövő mintegy szeme előtt van. – Az okos léleknek tulajdonságai ezek is: társát szeretni, igazság ’s szerénység után törekedni, és semmit fölebb nem becsülni, mint magát. Ez a’ törvénynek is tulajdonsága, következőleg a’ helyes és a’ jogszerüleg működő ész között semmi különbség nincs.

2. Az ének, a’ táncz, a’ harczjáték kellemeit nem nagyra fogod becsülni, ha például a’ kedves hangot egyes részeire fölelemzed, ’s mindegyikénél ezt kérdezed magadtól: valjon ez által el hagynád e magadat ragadni? Mert ezt pirulnál megvallani. Épen ezt tedd a’ tánczra nézve, minden fordulatánál ’s állásánál a’ tánczosnak Ezt a’ harczjátéknál! Tehát, kivevén az erényt ’s az ő tetteit, el ne felejts minden egyebet részeire föloszlatni, hogy ezen föloszlatás által megvetésökhez juss. Alkalmazd ezt egész életedre!

3. Minő fenséges lélek az, melly kész mindjárt megválni a’ testtől és, vagy kimulni, vagy elporlani, vagy fenmaradni! Ha tudni illik ezen készség saját meggyőződés eredménye, és nem csupa makacsság, mint a’ keresztényeknél, hanem eszmélettel, méltósággal, és hogy másokat meggyőzzünk, minden szinpadi fitogtatás nélkül nyilatkozik.

4. Valami közhasznut tettem e? Helyesen; belőle magamnak van előnyöm. Ez mindenkor szemeid előtt legyen – és ne szünjél meg soha közhasznulag működni

5. Minő mesterséget üzesz? Hogy jó legyek. Ez pedig úgy történik leginkább, ha helyes esméretet szerzesz magadnak mind az egyetemtermészetről, mind a’ te sajátlagos szerkezetedről.

6. Először a’ szomorujátékok hozattak be, hogy a’ hallgatók az eseményekre ’s azok kikerülhetlen kényszerüségére emlékeztessenek, hogy a’ világnak nagy szinpadán a’ fölött ne panaszkodjanak, mit a’ szinházban olly szivemelőnek találnak. Mert látni fogják, hogy mindennek szükségkép úgy kell történnie, és hogy végre azoknak is, kik igy kiáltanak föl Ah Kithaeron! el kell türniök. És valóban a’ szinmüköltőktöl több igazságok hasznosan mondatnak, mikhez főleg ezek tartoznak:

„Bár gyermekem hagyják is el az istenek: Meg lesz méltó oka!“

És egy más helyen:

„Dolgok miatt tehát ne légy boszús!“

És ismét