Part 9

29. Minden tárgyat minden oldalról, alakjára ’s anyagjára nézve megvisgálni, ’s teljes lélekből, a’ mi helyes azt cselekedni, ’s a’ mi igaz azt mondani, – ez az élet üdve! Mert ha egy jót ugy füzesz a’ másikhoz, hogy köztük semmi hézagot nem hagysz, mi lesz más az eredmény – mint vidám életélvezet!

30. Csak egy napvilág van, ha bár falak, hegyek ’s számtalan más tárgyak által föl osztatik. Hasonlag csak egy a’ közös anyag, ha bár ezer különféle rendeltetésü testekbe szét van is osztva; csak egy a’ lélek, ha bár számtalan ’s kiszabott határu lényekbe legyen is elosztva; – és csak egy az okos szellem, noha fölosztva lenni látszik – A’ nevezett tárgyak némelly részei ugyan, például a’ lelkek és az érzék nélküli testek semmi társodalmi hajlam által nem köttetnek össze egymás közt, csak a’ világszellem és a’ nehezség törvénye tartja őket össze. De az okosság sajátlagosan vonzódik rokonaihoz, ’s ezen társodalmi ösztöntől soha meg nem lehet fosztani.

31. Mit kivánsz? Csak létezni e? Nem. – Tehát érzeni? mozogni? nőlni? ’s ismét meg állapodni? beszélgetni? szemlélődni? – Mind ezekből mi látszik neked olly kivánatosnak? Ha pedig mindegyikét magában olly csekélnek találod, ugy fordulj ahhoz, mi utoljára meg marad, az ész és istenség iránti engedelmességhez. De ellenkezik ezen lények tiszteletével, ha a’ fölött zúgolódol, hogy a’ halál által azon dolgokat elveszted.

32. A’ végtelen, átgondolhatlan időből mi kis részecske jutott minden lényeknek osztályrészül! Egy pillanat – és az örökkévalóságtól elnyeletik! Mi csekély részecske az egész test-tömegből? Mi csekély rész a’ világ-szellemből? Mi kicsiny a’ földgöröngy mellyen mászkálsz! Legyen ez szemeid előtt, ’s nagynak tarstd csupán azt cselekedni mit természeted parancsol, és azt türni, mit az egyetem-természet magával hoz.

33. Mint használja az uralkodó ész önmagát? Minden ettől függ. A’ többi, függjön bár saját önkényedtől vagy nem, hamu és füst.

34. A’ leghatályosb gondolat, melly a’ halál megvetéséhez vezet ez: hogy még azok is, kik az érzéki kéjt jónak, a’ fájdalmat pedig rosznak nyilvánitották, megvetették a’ halált.

35. Annak, ki mit sem tart jónak, egyéb a’ mi jókor jön; kinek közönyös, ha ő nagyobb vagy kisebb számu okszerü cselekvényeket mutathat e föl; kinek mindegy ha a’ világot hoszabb vagy rövidebb ideig szemlélhette e – annak, mondom, a’ halál sem lehet rémitő.

36. Ember! te ezen nagy állodalom polgára voltál; mit érdekel ha teljes öt évig e? Mert mi a’ törvények szerint történik, senkinek sem okoz jogtalanságot. Mi van abban rémitő, hogy téged nem egy zsarnok, nem egy igazságtalan biró hiv el, hanem a’ természet, melly téged ezen állodalomba bevezetett? Mint a’ szinjátszót, kit a’ praetor fogadott föl, ismét a’ praetor ereszti is el a’ szinpadtól. De a’ darab öt fölvonásait én még nem végeztem be, hanem csak hármat. Jól mondod! De az életben három fölvonás is tesz egy darabot; mert hogy mi legyen egy egész, azt az határozza meg, ki egykor szerzője volt, most pedig föloszlatója a’ játéknak. Te egyik sem vagy. Távozzál tehát kiengesztelve; ő is ki elbocsát, kiengesztelve bocsát el.

(Vége.)