Part 4

36. A’ képzelődés el ne ragadjon: hanem kik reád szorulnak segitsd mint kitelik tőled ’s mint illik. De bár az eszközökben hiányt szenvednének, azt mindjárt bajnak ne véld: mert ez rosz szokás; hanem mint a’ korosb ember elkéri növendéke búgócsigáját, el nem felejtvén, hogy az csak egy búgó csiga, ugy tégy te is itt. – Midőn a’ szónokszékről a’ néphez szólsz, ember, elfelejted e, mi legyen az? Nem felejtem, igy szólsz, de azt mások még is méltónak tartják a’ legnagyobb törekvésre! Tehát azért te is bolond lész e? – Bár hol légy is, mindenütt lehetsz szerencsés ember; az pedig szerencsés, ki magának kedvező sorsot készit. A’ kedvező sors pedig a’ jó erkölcsök, jó indulatok és jó tettekben áll.

Hatodik könyv.

1. A’ világ anyaga engedékeny ’s mivelhető; az őt igazgató lélek magában semmi okát nem rejti a’ rosz cselekedetnek: mert benne roszaság nincs, azért semmi roszat nem tesz és nem árt senkinek. Pedig minden általa történik ’s eszközöltetik.

2. Ne tegyen előtted különbséget, ha hidegben vagy melegben kell kötelességedet teljesitni; ha alvó félben, vagy alvás után; ha korholtatva vagy dicsértetve; ha haldokolva vagy egyéb foglalatosságodban. Mert éltünk kötelességei egyike az is, hogy meghalunk. Tehát erre nézve is elég, a’ jelent jól használni.

3. Jól megvisgáld, ’s vigyázz el ne kerülje figyelmedet bármi tárgynak sem saját minősége sem becse.

4. Minden tárgyak gyorsan elváltoznak, és vagy el égnek (ha csak egyesülve van az anyagi világ), vagy pedig szétszóratnak.

5. A’ mindeneket kormányzó ész tudja, mi állapotban van, mi az ő hatása és mi tárgyakra.

6. Legjobb módja a’ boszuállásnak: a’ megbántóhoz hasonló nem lenni.

7. Az legyen örömöd és megnyugtatásod: egyik közhasznu tett után a’ másikhoz fogni, megemlékezve az istenségre.

8. Lényed kormányzó része az, melly önmagát felbuzditja ’s vezeti; magát ugy müveli a’ minő lenni akar; ’s magával az eseményeket ollyanoknak láttatja, minőknek akarja.

9. Az egyetemes természet által tétetik minden és nem más természet ereje által, melly ezt körül venné, vagy benne foglaltatnék, vagy pedig kivül tőle elkülönözve léteznék.

10. A’ világ vagy keveréke a’ lényeknek, mellyek majd történetesen össze kapcsolódnak, majd ismét szétválnak, – vagy pedig egysége, mellyben rend és gondviselés uralkodik. Ha az első, – miért ohajtsak olly rendetlen vegyületben, olly zürzavarban élni? Vagy mi egyébre legyen gondom, mint hogy egykor mikép váljak földé? Miért nyugtalankodjam? Mert bár mit tegyek, utol ér a’ romlás. – Ha pedig az utóbbi áll, ugy a’ kormányzót tisztelem, hozzá állhatatos hűséggel ’s bizalommal viseltetem.

11. Ha a’ körülmények erőszaka által nyugtalanságba helyeztetel, térj vissza gyorsan magadhoz ’s minden szükség nélkül a’ sorból ki ne lépj, mert igy az öszhangzat inkább leend hatalmadban, ha hozzá mindenkor vissza térsz.

12. Ha egyszerre volna mostoha és édes anyád; noha amaz iránt is tisztelettel viseltetnél, még is mindenkor ehez vissza térnél. Illy viszonyban állasz most az udvarral és a’ bölcsészettel. Járulj sokszor ez utóbbihoz, ’s nála nyugodj ki, mert általa lesznek az ottani körülmények neked eltürhetők ’s te azoknak eltürhető.

13. Valamint a’ húsétkekről ’s hasonló eledelekről igy kell gondólkodni: ez döglött hal, az döglött madár vagy sertvés; ismit: hogy a’ Falerni csak szőlő nedv; a’ bibor csak gyapju csigavérrel befestve, és az érzéki szerelem élvezetről: hogy az csak egy tag dörzsölése ’s nyálka kiömlése összekötve rángotódzásokkal. – Mert illy képzeletek érintik olly közel a’ tárgyakat, ’s mivoltukat úgy ki meritik; hogy őket eléggé megesmérhetjük. Hasonlón kell egész életünkben cselekednünk; a’ legbecsesebbnek látszó dolgokat tegyük mezétlenné, lássuk által becstelenségöket és fényes öltözetüket, melly által kitűnnek, szedjük le, mert az ékesség rettenetes csalárd ’s olly tárgyaknál, mellyek törekvésünkre legméltóbbaknak látszanak leginkább csábitó. Lásd mit mondott Crates magáról Xenocratesről.

14. Legtöbb tárgyokat, miket a’ sokaság csodál, következő általános osztályokra lehet szoritni. Az első csupán alakja, vagy természete által határoztatik meg, mint kövek, fák, figefák, szőlőtők, olajfák; a’ második osztály, mellynek csodálói a’ középrendben vannak, azon tárgyokat foglalja magában, mellyeknek párájok van, minők a’ nyájak és csordák; a’ harmadik, mellyet a’ müveltebbek becsülnek, tudnillik azok, kiknek okos lelke van ugyan, de nem világ polgári, hanem mesterségekre ’s egyéb ügyességekre alkalmas; ide tartozik sok szolgákat birni. A’ ki pedig a’ világ – ’s honpolgári okos lelket becsüli, egyébre nem fog ügyelni; hanem mindenek előtt azon törekszik, hogy önmagát olly állopotban ’s munkásságban tartsa, melly az okossággal ’s közjóval megegyező, ’s hogy a’ fajtájabelieket ugyan arra segitse.

15. Némellyek a’ lételre sietnek, némellyek a’ lételből: ’s annak is, mi levő félben van, már egy része eltünt. Hullámzás és változás a’ világot mindenkor megujitják, valamint az idő szakadatlan folyása szemeink előtt egy uj határtalan kort nyit meg. Ki akarna tehát e’ ragadó folyamban, mellyben megállni nem lehet, ezen elhullámzó tárgyok közül valamit különösen becsülni? Épen mintha valaki egy előtte elrepülő madárba akarna beleszeretni! De az már szemei elöl eltünt. – Ollyan mindenki élete, mint a’ vérnek kipárolgása ’s a’ légnek belélekzése. Mert egészen ugyanaz, a’ levegőt egyszer beszivni és ismét kilehelni, mit minden pillanatban teszünk: avagy pedig egész lélekzet tehetségünket, mellyel tegnap vagy tegnapelőtt óta bírunk, ismét oda vissza adni a’ honnét először kaptuk.

16. Sem a’ kipárolgás, melly a’ növényekéhez hasonlit, sem a’ lehelés, mi a’ szelid és vad állatokkal közös, nem méltó nagy becsülésre. Valamint az sem, hogy a’ képzelet által a’ tárgyok benyomásait vesszük; hogy indulatoktól ösztönöztetünk; társulatokba állunk és táplálkozunk. Mert mind ez semmivel sem fontosb, mint az ételekből a’ föleslegest kiüritni. De tehát mi becsülésre méltó? Talán a’ megtapsolás? Nem! Tehát a’ nyelvvel való megtapsolás sem, mert a’ sokaság magasztalása csakugyan a’ nyelvvel való tapsolásnál nem egyéb. Igy tehát a’ hirecskéről is lemondván, ugyan mi marad még becsülésre méltó? Gondolom ez: sajátlagos állopotja szerint erejét használni ’s vágyait korlátozni. Erre vezetnek a’ mesterségek ’s müvészetek is. Mert minden mesterségnek az czélja, hogy müvét azon dologra alkalmassá tegye, a’ miert készitetik. Erre törekszik a’ kertész, ki a’ szőlőtővel bánik; erre a’ lovász, erre a’ kutyász. És a’ gyermekek nevelése ’s oktatása mire czéloz egyébre? Itt van tehát a’ tiszteletre méltó. ’S ha ez jó állapotban van, semmi másnak megszerzésére szükséged nem leszen De ha meg nem szünöl sok mást is becsben tartani, ugy nem lész szabad, nem magadnak elégséges, nem szenvedély zaklatása nélkül. Mert akkor szükségkép irigy, féltékeny ’s gyanakodónak kell lenned azok ellen, kik azon dolgoktól, miket te olly nagyra becsülsz, megfoszthatnának; ’s cselt készitni azoknak kik azokat birják. Általában zavarba kell jönnie, ki ezekből valami nélkül szükölködik; és sokat panaszkodnia még az istenekre is. Azon tisztelet és becsület pedig mellyel saját okosságod iránt viseltetel, magaddal megelégedésben, a’ közönségnél kedvességben ’s az istenekkel egyetértésben tart, midőn mindent, a’ miben csak részeltetnek ’s a’ mit neked rendelnek, köszönettel fogadsz.

17. Föl, alá, ’s körben mozognak az anyagok; de az erény semmi illy irányban nem mozog. Ő valami istenibb és észre nem vett ösvényen halad szerencsésen előre.

18. Valjon mit müvelnek az emberek? Kortársaikat nem akarják dicsérni, még is magok nagyra becsülik az utódoktól, kik őket sem nem esmérték sem nem látták, dicsértetni. Ez közelit ahhoz, midőn valaki azon szomorkodnék, miért nem tartottak fölötte elődei magasztaló beszédeket.

19. Ha neked valami munka nehéz, azért ne véld, hogy az embernek az lehetetlen; ha pedig valami nem lehetetlen az embernek és köttelessége, hidd el, az neked is lehetséges.

20. A’ vivói gyakorlatban, ha bár valaki körmével megsért, vagy fejünkre egy daganatot üt, azért neheztelésünk semmi jelét nem adjuk, magunkat megbántottnak nem tartjuk és nem vesszük mint alattomos üldözőt gyanúba. Még is óvakodunk tőle, nem ugyan mint ellenségtől, vagy gyanúból, hanem nyugodt szivvel kikerüljük. Igy tegyünk az élet egyéb viszonyaiban is; ’s ne gondoljunk sok tetteikkel azoknak, kik velünk mintegy küzdőhelyen vannak: mert szabadságunkban áll, mint mondám, őket kikerülni minden gyanakodás ’s gyülölség nélkül.

21. Ha valaki arról meggyőzni ’s nékem azt kimutatni képes, hogy nem jól gondolkozom vagy cselekszem, ugy örömest változtatom. Mert az igazságot keresem, melly által még senki meg nem károsult; de megkárosodik a’ ki megmarad tévelgésében ’s tudatlanságában.

22. Én a’ mi kötelességem, megteszem, más dolgokról nem aggódom; mert azok vagy lelketlenek, vagy oktalanok, vagy eltévedettek és az igaz utat nemesmérők.

23. Okos ember létedre az oktalan állatokkal s dolgokkal általában, mint ollyanokkal mellyeknek esze nincsen, nemeslelküen és szabadelmüleg bánjál; az emberekkel, mint kiknek lelkök van, közszellemileg; könyörögj pedig mindenekért az istenekhez és ne törődjél azzal, mennyi ideig fogsz igy cselekedni, mert igy eltöltött három óra is elegendő.

24. Nagy Sándor és öszvérese haláluk után ugyan azzá váltak; vagy a’ világnak maganyagai közé vétettek föl, vagy egyenlőn elszórattak az atomok közé.

25. Gondold meg mi sok történik mindenikünkben ugyan azon időpontban, mi a’ testet szinte ugy illeti mint a’ lelket! És illy módon nem fogod csodálni, ha még sokkal tőbb, sőt minden mi létre jön ezen mindenségben, mellyet világnak nevezünk, együtt létezik.

26. Ha valaki azon kérdést tenné: mint iratik Antonin neve? Valjon minden egyes hangot indulatosan ejtenél e’ ki? Hát midőn haragszanak, ugyan viszont haragszol e’? ’S azon esetben nem fogsz e’ inkább türelmesen minden betüt előszámlálni? Erről tehát az utóbbi esetben is megemlékezzél: hogy kötelességed általában egyes részei által teljesitetik.

Ezekre illő ügyelned ’s meg nem zavarodni, sem a’ neheztelőkre viszont nem neheztelni, hanem az igaz uton haladni kitüzött czélod felé.

27. Minő kegyetlenség, meg nem engedni az embereknek, hogy az után törekedjenek, mit hozzájok tartozónak ’s hasznosnak vélnek, és pedig te némileg nem engeded nékiek azt tenni, midőn neheztelsz, hogy vétkeznek. Mert midőn vétkeznek általában csak az után törekednek, mit sajátuknak ’s hasznosnak tartanak. – De nem igy van! – Tehát tanitsd őket ’s mutasd meg nékiek a’ hibát, de harag nélkül.

28. A’ halál megszünteti az érzékek benyomásait, az indulatok ösztönit, az elme csapongásait ’s a’ testkörüli szolgálatot.

29. Gyalázat, azon életben a’ léleknek kifáradni, mellyben még a’ test nem fáradt el.

30. Vigyázz, el ne császárosodjál; azon külszint föl ne vedd; mert ez könnyen megtörténik. Tehát tartsd meg magadat egyszerűen, jól, meg nem hamisitva, komolyan, pompátlanul, igazságosan, istenfélőn, jóakarón, szeretettel teljesen és minden kötelességedben állhatatosan. Törekedjél, hogy ollyan maradj, a’ milyenné a’ bölcsészet tenni akart. Tiszteld az isteneket, segitsd az embereket. Rövid az élet ’s csak egy gyümölcse van a’ földi létnek: fedhetlen gondolkozásmód ’s közjóra szolgáló tettek. – Mindent ugy tégy, mint Antoninus tanitványa, kövesd éber szorgalmát az okos cselekvényekben, magaviselete mindenkori egyenlőségét, jámborságát, arcza vidámságát, nyájasságát, hirvágy nélküli lényét, ’s törekvését a’ dolgok visgálatában Ő semmitől nem távozott, mi előtt pontossan megszemlélte és éretten meggondolta volna. Mi türelmes volt azok iránt, kik őt igazságtalanul korholták a’ nélkül, hogy őket viszont gáncsolta volna! Mint nem hirtelenkedett ő soha; és mint nem hallgatott az árulkodásra! Mi gondosan figyelt erkölcseire és tetteire! Ő nem volt gunyoló, félénk, gyanakodó, vagy szőrszálhasogató. Mi kevéssel megelégedett háza, ágya, ruházata, élelme ’s szolgálatára nézve! Mint kedvelte a’ munkát, ’s mi nehezen haragudott meg! Igy egyszerü élelme mellett képes volt estélyig egy helyben maradni, a’ nélkül hogy máskor mint a szokott órában szükségére szoritatott volna. Barátságos viszonyaiban hű és változatlan volt. Eltürte a’ gondolatira tett szabad ellenvetést, sőt örült, ha valaki jobbról győzte meg, és istenfélő volt babonaság nélkül. Kövesd ezeket; hogy te is hasonló jó lélekesméretü légy midőn végórád föltünik, mint ő.

31. Ébredj és serkentsd föl magadat, ’s ha ébren megesméred, hogy csupa álom a’ mi nyugtalanit; ugy tekintsd ezt is most éber állapotodban, mint amazt, (t. i. az éber állapot bajait is csak álmok gyanánt kell tekinteni).

32. Testből és lélekből vagyok. A’ testnek minden közönyös: mert megkülönböztetni nem képes; az okosságnak pedig mind az közönyös, mi nem az ő müve. Minden működései pedig teljesen önmagától függnek. Azonban ez egyedül az ő jelen működésére vonatkozik; mert mult és jövő munkálatit jelenleg egykedvüen veszi.

33. Semmi fáradság a’ kéz vagy láb természetével nem ellenkező, mig a’ kéz a’ maga ’s a láb ís a’ maga kötelességét megteszi. Ugy az ember természetével semmi munka nem ellenkezik; mig megteszi azt, mi az embernek kötelessége; de ha az nincs természete ellen, nem is rosz nékie.

34. Mi sok gyönyört élveztek még a’ zsiványok, gonoszok, apagyilkosok, és zsarnokok is.

35. Nem látod e, miképen a’ müvészek bizonyos pontig a’ tudatlanokhoz alkalmazzák magokat, de mind a’ mellett müvészetök törvényéhez ragaszkodnak ’s attól eltávozni nem mernek? Tehát illő e, ha az épitő mester, vagy az orvos többre becsüli a’ müvészet törvényét, mint az ember az övejét, melly nékie az istenekkel közös.

36. Asia, Europa, – világ zugai az egész oceán – egy csepje a’ mindenségnek! Athos hegy – egy görönye a’ világnak; a’ jelenkor – csekélyebb mint az öröklétnek egy pillanata. Minden parányi, változó, mulandó. Mindennek eredete egyféle: ugyanazon közös világkormányzótól, vagy közvetlen, vagy szükségképeni következés által. Még az oroszlány agyara, a’ méreg, és minden mi ártalmas, mint a’ tövisek és mocsárok, függeléki a’ tetszetesnek és szépnek. Hagyj föl tehát azon balgasággal, mintha ezek ama lénynyel, mellyet imádsz, semmi összeköttetésben nem állnának, és gondolj minden dolgok eredetére.

37. Ki a’ jelent látja, mindent látott, mi örök óta lett ’s mi örökké leend. Mert minden egynemü és egyforma.

38. Sokszor meggondold minden dolgoknak, mik a’ világban léteznek, összeköttetését ’s egymáshozi viszonyát. Mert némikép mind egymásba fonódvák, ’s ez által mind egymásiránt barátságosak. Mert az egyik a’ másikból következik, az anyagi világ élénk müködése, viszonos hatása és egysége által.

39. A’ mit rendeltetésed magával hoz, azon körülményhez alkalmazd magad és szeresd azon embereket, kiket a’ sors hozzád kötött; de igazán!

40. Minden gép, minden szerszám, minden edény jó állapotban van, ha arra alkalmas, a’ mire készitetett; és pedig sokszor távol van alkotója. Azon tárgyokban, miket a’ természet magában foglal, bennök létezik és marad a’ teremtő erő. Azért annál inkább kell azt tisztelned ’s ugy vélekedned, hogy ha annak akarata szerint cselekszel, és viseled magadat, minden saját eszed szerint történik. Hasonlón a’ világegyetemben: itt is minden annak saját lelke szerinti.

41. Ha azon dolgok közül, mellyek nem önkényedtől függnek, valamellyiket jónak vagy rosznak tartod; ugy illy rosznak reád háromlása, vagy illy jónak elvesztése miatt szükségkép zúgolódnod kell az istenekre ’s az embereket gyülölnöd, kik ezeknek okai voltak, vagy jövőre e’ miatt gyanúsak. És valóban sok jogtalanságot követünk el, midőn ezek után törekedünk. Ellenben, ha csak hatalmunkban álló dolgokat tartunk jónak vagy rosznak, ugy nincs többé okunk akár az istent vádolni, akár az emberekkel ellenségeskedni.

42. Mindannyian egy czélra munkálkodunk; némellyek öntudattal és akarattal, mások a’ nélkül hogy tudnák. Valamint még az alvók is, ha nem tévedem Heraclit mondása szerint, munkásak és dolgozó társak abban, mi a’ világon történik. De mindenik maga módja szerint dolgozik! még az is nagy hatásu, ki az eseményeken zúgolódik, ellenök szegül ’s akadályozni törekszik. Mert illyenre is volt a’ világnak szüksége. Egyébiránt csak vigyázz, kiknek számához csatlakozzál. Mert ama világkormányzó minden esetre helyesen fog téged használni tudni, és a’ dolgozók ’s munkatársak sorába tagul felvenni. De te vigyázz, hogy ezen sornak ne olly tagja légy, mint ama rosz és nevetséges vers a’ szinmüben, mellyről Chrysippus emlitést tesz.

43. Talán a’ nap az eső szolgálatát akarja megtenni, vagy a’ földét Aesculap? És minden csillagok, – noha különbözők, nem egy czélra munkálkodnak e?

44. Ha rólam ’s arról, mi velem történendő, az istenek valamit végeztek: ugy az ő határzatuk helyes. Mert tanácsban fogyatkozó istent még csak gondolni sem könnyü; mi ok indithatná őket velem roszat tenni? Mert ők, vagy az egész, mellyről leginkább gondoskodnak, mi hasznot huzhatna abból? De ha különösen rólam nem gondoskodnak is, van gondjok az egészre általában; ’s azért nekem is, a’ szinte az által meghatárzott sorsomat, örömmel és kedvesen kell fogadnom. Ha pedig semmiről sem rendelkeztek, – de mi gonosz ezt gondolni is, – miért nékiek az áldozás, imádkozás, esküvés, ’s egyéb cselekvények, mellyeket mindenikünk, mintha az istenek jelen volnának ’s velünk élnének, úgy viszen véghez? Ha tehát semminkről sem rendelkeztek, ugy tőlem függ határozni, ’s nekem itt a’ hasznosat kell tekintetbe vennem. Az hasznos pedig minden lénynek, mi szerkezetével és természetével megegyező. Az enyém okos természet és közjóra törekedő. Országom és hazám pedig, ugy mint Antoninusnak Róma, úgy mint embernek a’ világ. Tehát csak a’ mi ezen társaságoknak hasznos, csupán az jó nekem.

45. A’ mi csak minden egyessel történik mind az hasznos az egésznek, és még, – mit szoros visgálat után mindenütt ugy fogsz találni, – valami az emberrel történik az más embereknek is hasznos. Itt tudnillik közönséges értelemben kell a’ hasznost az eszközökről venni.

46. Valamint a’ szinkör ’s hasonló helyek mutatványai kellemetlenek neked; ’s mint ott az örök egyféleség és hasonlóság meg unatják a’ nézést; ezt tapasztalod az egész életben is. Fölötted, alattad, minden ugyan az, és ugyanazon anyagból való. De tehát meddig?

47. Meggondold gyakran mint haltak meg minden sorsu, különféle foglalatosságu, ’s minden nemzetbeli emberek, Szálj igy le Philistion, Phoebus és Origanionhoz. Aztán más osztálybeliekhez is fordulj. De nekünk oda kell költözködnünk, hova annyi nagy szónokok, annyi komoly bölcsek vándoroltak, Heraclitus, Pythagoras, Socrates, továbbá annyi régi hősek, annyi későbbi vezérek és uralkodók, ezeken kivül még egy Eudoxus, Hypparchus, Archimedes és sok más éles, fellengős, munkás, ügyes ’s magukban bizakodó elmék; sőt ama’ gúnyolói is ezen mulandó és egynapi életnek, minő Menippus és más hozzá hasonlók. Mind ezekről gondold meg, hogy régen fekszenek; és mi rosz éri őket azért ’s azokat kiknek nevei nem emlegettetnek? Tehát csupán egy nagyra becsülendő: hogy a’ valóhoz és igazsághoz hiven, még a’ hazugok és csalárdok közt is, jó akaratot gyakorolj.

48. Midőn föl akarod magadat viditni, elmélkedjél a’ veled élők erényiről; egyiknek munkássága, másiknak szerénysége, egy harmadiknak bőkezüségéről ’s másoknál egyébről. Mert semmi nem gyönyörködtet annyira, mint az erény példái, mellyek kortársaink erkölcseiben föl tünnek, és lehető legnagyobb számban szemünkbe ötlenek. Azért mindig szemeid előtt tartsd őket.

49. Talán megkeserit, hogy csak annyi és nem háromszáz font nehéz vagy? Szinte olly kevéssé tehát az, hogy csak annyi és nem több évekig fogsz élni. Mert mint a’ termetből, ugy az időből is annyival elégedjél meg, a’ mennyi neked rendeltetett.

50. Másokat az igazság felöl meggyőzni törekedjünk. De akaratuk ellenére is azt cselekedd, mit az igazság törvénye kiván. Ha valaki erővel ellentáll, folyamodjál a’ türelem és lelki nyugalomhoz ’s az ellenszegülést használd föl más erényhez. Megemlékezzél arról is, hogy csak föltételileg fogsz a’ dologhoz, ’s az után nem vágyol, mi lehetetlen. De tehát mire? Illy eltökélésre: ezt eléred, ha azok, mikre vágytál nem teljesednek.

51. A’ nagyravágyó mások magaviseletébe helyzi önjavát; a’ kicsapongó saját szenvedélyibe, az okos pedig tetteibe.

52. Szabadságodban áll egy vagy más tárgyról semmit sem itélni, ’s igy a’ lelket föl nem háboritni, mert magokban a dolgokban nincs olly erő, melly itéletünket kicsikarná.

53. Szokjad meg másnak beszédire feszitett figyelmet forditni ’s a’ mennyire lehet a’ szólónak leszállani lelkébe.

54. Mi a’ rajnak nem hasznos, a’ méhnek sem használ.

55. Ha a’ kormányost a’ hajósok, az orvost a’ betegek kárhoztatnák, valjon kire figyelnének másra? Vagy mint vihetnék ők azt véghez, mi a’ hajósoknak szerencsét, a’ betegeknek gyógyulást szerez.

56. Azok közül, kikkel együtt jöttem e’ világra, már mi sokan eltávoztanak.

57. A’ sárgaságban sinlődőknek a’ méz keserünek tetszik; a’ dühös kutyától megmarottaknak irtózatos a’ viz; a’ gyermekeknek pedig a’ lapta szép; tehát miért neheztelsz bár kire? Vagy csekélyebb hatásunak véled e a’ lelki hibát, mint a’ sárgaságban szenvedőnél az epét, vagy a’ megmarottaknál a’ mérget.

58. Természeted törvénye szerint élni mi sem gátolhat; a’ köztermészet törvényén kivül pedig misem történik veled.

59. Minők, kiknek tetszeni vágynak? és mi czélból? és melly tettek által? Mi hamar eltemetend az idő mindeneket! és mi sokat eltemetett már!

Hetedik könyv.

1. Mi a’ gonoszság? Nem egyéb, mint a’ mit sokszor láttál. Minden eseménynél szemed előtt legyen ezen gondolat: olly valami az, mit sokszor láttál. Fent és alant, mindenütt ugyanazt fogod találni, a’ mivel a’ régi közép ’s jelenkori történetek tömvék ’s mivel az országok és családok teljesek; semmi sem uj, megszokott és mulandó minden.

2. Elveidet mint lehetne kiirtani, ha a’ velök megegyező fogalmak nem oltatnak ki, mellyeknek fölélesztése tetszésedtől függ? – Ugy vélekedhetem ezek felől, mint nekem kell. Ha ezt tehetem, miért nyugtalankodom? Mi a’ gondolkodó elmén kivül van, az általában nem is illeti az elmét – Igy érezz és állni fogsz. – Hatalmadban van ujéletet kezdened. Nézd ismét a’ tárgyokat olly szempontból mint egykoron. Mert abban áll újjan élni.

3. Hiú fényüzés, színi előadások, nyájak, csordák, bajvivások, kutyáknak vetett csont, halastóba szórt morzsák, hangyák nyomorai ’s teherviselései, megijedt egerek futkozásai, dróton mozgatott bábok. Tehát ezekben józan légy és nem szenvedélyes. Tudjad meg azonban, hogy annyit ér mindenki, a’ mennyit érnek azok, mikért fáradozik.

4. A’ beszédnél a’ kifejezésekre; minden szándéknál a’ tettre figyelj. Egyiknél nézd hova czéloz, másiknál pedig vigyázz mit jelent?

5. Valjon eszem elégséges e erre vagy nem? Ha elégséges, használom ezen munkára mint egy eszközt, mit a’ természet adott; ha pedig nem elégséges, vagy által adom azt annak, ki jobban elvégezheti mint én, hacsak máskép tisztemhez nem tartozik; vagy megcsinálom a’ mint tudom, és segitségül veszem azt, ki eszméimet használva, képes teljesitni, mi a’ közügyre nézve korszerü és hasznos. Mert mit magam vagy más által cselekszem, arra szabad egyedül irányozva lennie, mi a’ közre hasznos ’s vele öszhangzó.

6. Mi sokan, megéneklettek egykoron, már feledésnek adattak által? Mi sokan, a’ megéneklőkből, letüntek régen?

7. Ne szégyeneld a’ segitséget. Mert feltételed, kötelességedet teljesitni, mint katona az ostromban. Mit árt, ha sántán a’ várfokra felmenni magad nem birsz, de mással arra képes lennél?

8. A’ jövendőért ne aggódjál: mert nékie, ha szükséges leend, ugyan azon észszel fölfegyverkezve fogsz elébe lépni, mit most a’ jelenre nézve használsz.

9. Minden kapcsolatban van egymással, és ezen kötelék szent és semmi nem idegen egymáshoz! Mert össze van szerkesztve, és ugyanazon világot diszíti. A’ világ pedig egy mindenekből, isten egy mindenekben, és egy az anyag, és a’ törvény egy, minden eszes lények okossága közös, és egy az igazság, valamint tökélye egy minden rokon ’s ugyanazon okosságból részesült lényeknek.

10. Minden anyagi hamar eltünik az egésznek őselemében; és minden működő erő az egyetem’ okosságába gyorsan vissza vétetik; és minden emlék gyorsan megtalálja az örök időkben a’ feledékenység sirját.

11. Okos lénynél a’ természet szerinti cselekvény egyszersmind okosság szerinti is.

12. Állani vagy tartatni?

13. Mint összefüggő testekben a tagok, hasonlón állanak szétválasztva az okos lények egymáshoz, lévén közös működésre rendelve. E’ gondolat annál nagyobb benyomást teend elmédre, ha gyakran igy fogsz szólni magadhoz: tagja vagyok az okos lények rendszerének! Ha csak ‚részének‘ mondod lenni magad, szivedből nem szereted az embereket. A’ jó tett még nem gyönyörködtet önmagában, csak ugy teljesited mint hozzád illőt, nem ugy mint jótéteményt magadiránt.

14. Érje mi akarja kivülröl azon részeket, mellyek illy eseményeknek kitétetvék. ’S ezek, ha akarnak panaszkodjanak szenvedésök fölött. Ha csak én azon véleményben nem vagyok, hogy rosz az, mi velem történt, ugy sértve nem vagyok. Tölem függ pedig annak nem tartani.

15. Bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem jónak kell lennem. Mintha az arany vagy a’ smaragd vagy a’ porphyr mindig azt mondaná: bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem smaragdnak kell lennem és saját szinemet megtartanom.

16. Az elme nem maga nyugtalanitja e önmagát? például, nem maga dönti e önmagát félelembe, szomoruságba? Ha más őt ijeszteni vagy szomoritni képes, ám tegye! Mert ő saját gondolatival illy indulatokra magát nem inditja. A’ test, hogy ne szenvedjen gondoskodjék maga, ha tud, és panaszkodjék ha szenved. Az elme pedig, melly fél, szomorkodik, ’s mind ezekről képzelődik, mit sem szenved, ha csak magad illy véleményre nem birod. Önmagában szükség nélkül van az elme, ha csak önmagának szükséget nem teremt. Épen azért sem nyugtalansága sem akadálya, ha csak önmagát nem zavarja vagy hátráltatja.

17. A’ boldogság jó nemtő vagy józanság. Tehát mit csinálsz itt képzelet? Távozzál, az istenekre! mikint jövél. Mert reád semmi szükségem; jövél régi szokás szerint; nem haragszom reád; csak távozzál!

18. Valaki fél a’ változástól. Pedig mi történhetik változás nélkül? ’S igy mi kedvesebb, mi inkább sajátja az egyetemes természetnek? Fürödhetel e, ha csak a’ tüzifa át nem változik? Táplálkodhatol e, ha csak az étkek által nem változnak? Vagy más hasznos jöhet e létre változás nélkül? Tehát nem látod e, hogy a’ te elváltozásod is hasonló, ’s az egyetemes természetnek hasonlón szükséges?

19. A’ világ egyetemén mint egy folyam árján mennek által minden testek, és, mikint tagjaink egymás között, az egészszel kapcsolatban vannak ’s együtt működnek. Hány Chrysippot, hány Socratest, hány Epictetet nyelt el már az idő? Ez legyen minden ember minden tárgy szemléleténél előtted.

20. Engem csupán egy aggaszt, nehogy magam valamit tegyek, mit az ember szerkezete nem akar, vagy igy nem akar, vagy most nem akar.