Part 6

41. Az érzékiség korlátozása baj az állati természetnek, az indulatok korlátozása szinte annak baj. Hasonlag van gát ’s következőleg baj tenyészetedre nézve is. Épen ugy az ész korlátozása baj az okos természetnek Alkalmazd most ezt magadra! – A’ fájdalom vagy a’ gyönyör hatással van reád? lássa az érzékiség! Indulatodnak valami ellenszegül? ez ugyan, ha ezen indulatot okvetlen kielégitni akarnád, egyszersmind baj is volna reád, tekintve mint okos lény, ellenben ha csak általában veszed tetteid elvét, úgy sem korlátozás sem baj nem ér. Mert az észnek sajátlagos müködését senki sem korlátozhatja. Sem tüz, sem fegyver, sem zsarnokság, sem rágalom, sem egyéb valami el nem érheti. Ha egyszer golyóilag készült (mi a’ tökély mintája), ugy gömbölü alakját megtartja.

42. Méltatlannak tartom, hogy én magamat bántsam, ki soha senkit akarva nem bántottam.

43. Ez ebben leli örömét; az abban; én józan ész birtokában találom, melly sem az embert, sem azt mi emberi, meg nem veti, hanem mindent nyájas szemekkel néz ’s fogad el, és mindent érteke szerint használ.

44. Gondoskodjál, hogy a’ jelen időt kellemessé tegyed magadnak; mert azok, kik inkább emlékezetök fölött aggódnak, nem gondolják meg, hogy az utókor emberei épen olly tulajdonuak lesznek, mint azok, kik ellen most panaszkodnak. Hiszen azok is halandók, és általában, mit aggódol rajta, ha köztök illyen vagy amolyan szózatok hangzanak fölötted, ha illyen vagy ollyan véleményben vannak felőled?

45. Emelj föl és vess le, hova akarsz. Ott is megelégedés nemtője leend velem, olly nemtő, mellyet sajátlagos ’s természetszerü minősége ’s működése kielégit. – Valjon ez méltó e’ hogy lelkem miatta roszabbul érezze magát, és megalázás, szolgaiság, zavartsák, ’s levertség által saját méltóságából lesülyedjen? Ugyan mit találhatnék, mi ezt megérdemlené?

46. Emberen mi sem történhetik, mi emberi esemény nem volna; mint az ökrön nem mi ökör természetével, vagy a’ szőlőtőkén nem, mi a’ szőlőtőke természetével, a’ kövön nem, mi a’ kövével meg nem egyező. Ha tehát mindeniket csak a’ szokott ’s természetszerü éri, – miért neheztelsz? Hiszen eltürhetlent nem hoz magával a’ közös természet.

47. Ha valami kül tárgy kedvetlenit; tudjad, hogy az nem a’ tárgy magában, hanem itéleted fölötte, de a’ mellynek eltörlése egészen hatalmadban áll. – Ha pedig kedvetlenséged kedélyeden alapszik; – ki gátol elveid kiigazitásán? Hasonló eset az, ha a’ kedvetlenség a’ miatt támad, hogy azt nem teljesited, mit jónak tartasz, – miért nem akarsz inkább tevékenységet, mint kedvetlenséget mutatni? – De legyőzhetlen akadály támad ellene! Azért ne légy kedvetlen; hiszen a’ tehetlenség oka nem benned van. – De az életnek előttem nincs becse, ha ez meg nem történik! Tehát ugy váljál meg az élettől, és pedig épen olly készséggel, mintha munkásságod közepett halnál meg, és jó szivvel azok iránt, kik ellened dolgoznak.

48. Megemlékezzél, hogy a’ kormányzó ész legyőzhetlen, midőn magába térve, önmagával megelégszik, midőn mit sem tesz, mit maga nem akar, ha bár ok nélkül helyezné is magát ellenséges állapotba. Hát midőn okkal ’s móddal itél valami fölött? Azért erős vár a’ szenvedélytelen ész. Az emberre nézve nincs erősebb hely, hol menedéket kereshetne, hogy meghódithatlan legyen. Ki ezt nem esméri, az – tapasztalatlan; ki esméri, ’s nála menedéket nem keres, az – szerencsétlen.

49. Semmit ne tégy magadtól ahhoz, mit a’ tünemények neked közvetlenül mutatnak. Mondják például, hogy valaki téged rágalmaz. Csak ez mondatik neked, de már az nem, hogy te általa kárt szenvedsz. Én látom: gyermekem beteg. Ezt látom, hanem hogy veszélyben forog azt nem látom. Igy álj meg mindig az első benyomásoknál, a’ nélkül, hogy bensődből valamit hozzá tennél, és semmi baj nem érend! – Vagy is inkább tégy hozzájok valamit, – hanem mint ollyan, ki minden világeseményekkel esmérős.

50. Az uborka keserü! Félre vele. Az ösvény tövises! kerüld ki. Ez elég. Ne kérdezd tovább: miért vannak illy dolgok a’ világon? A’ természetesmérő kinevetne miatta; valamint te, az asztalosnak vagy vargának nevetségére volnál, ha a’ miatt akarnád őket korholni, hogy mühelyökben gyaluforgácsot és bőrszeleteket találtál. Noha még ezeknek volna hová vetni mind ezt. De egyetemes természetnek magán kivül nincs helye; hanem ügyességének csudálatos volta épen abban mutatkozik, hogy ő, önmagára szoritkozva, mindent, mi benne elromlani, elvénülni és hasztalanná válni látszik, magába fölveszi, és belőle ismét mas nemü ujtárgyokat alkot. Semmi kivüle létező anyagokra, semmi olly helyre, hová a’ rothadót vetné, szüksége nincs. A’ maga helye, a’ saját anyagja és ügyessége nékie elégséges.

51. Tetteidben ne mutatkozzék elhamarkodás; beszédedben szórakodottság; gondolatidban kicsapongás, általában elmédben korlátoltság vagy láz ’s éltedben teljes hiánya a’ nyugalomnak. Bár öljenek meg, tépjenek szét, átkozzanak el! Mit teszen? Mind e’ mellett, a’ gondolkodó lélek nem maradhat e tiszta és okos, józan és igazságos? Hát ha valaki egy tiszta ’s édes forráshoz menvén, azt szidalmazná, – megszünnék e azért enyhitő italát ömlesztem? Sőt ha piszkot és szemetet vetne is bele, nem oszlatná e ezt el, ’s vetné e ki legott, a’ nélkül, hogy ez által legkevésbé is megzavartatnék. – De mi által szerezhetsz illy kiapadhatlan forrást, nem pedig talán egy tespedő mocsárt, magadnak Az által hogy szabadelmüségedet mindenkor megtartod, ’s vele kedélyt, egyszerüséget ’s szerénységet egyesitesz.

52. Ki nem tudja mi a’ világ, az nem is tudja hol van; ki pedig a’ világ czélját nem esméri, az sem azt nem tudja ki ő maga, sem hogy mi a’ világ. Ki ezek valamellyikében téved, az a’ maga rendeltetését sem határozhatja meg. Ugyan mit tartasz a’ felől, ki azok hangos helyesléseé verseng, kik azt sem tudják, hol vannak ’s kik legyenek önmagok.

53. Valjon ohajtasz e hangos dicséretet attól, ki minden órában magát háromszor elátkozza; – vagy akarnál e annak tetszeni, ki önmagának nem tetszik? Vagy tetszik e az önmagának, ki majdnem minden tetteit megbánni kénytelen.

54. Nem csak leheleted legyen a’ téged környező léggel megegyező, hanem elméd is a’ mindent környező okossággal. Mert az észerő szintugy eláradozik mindenfelé ’s hasonlag áthatja mind azt, ki azt magához vonni képes, mint a’ lég azt, ki belehelni birja.

55. A’ gonoszság sem a’ világnak általában nem árt, sem különösen másoknak. Csak annak árt, kinek egészen tehetségében áll, magát, mihelyt akarja, tőle megszabaditni.

56. Akaratomnak épen olly közönyös más akaratszabadsága, mint lelke vagy teste. Mert jól lehet még olly igen egymásért születtünk is, mind a’ mellett, mindenki magasb tehetségének meg van saját urodalma. Különben szomszédom gonoszsága reám nézve is rosz volna. De ez nem igy tetszett az istenségnek, nehogy szerencsétlenségem egészen más önkényétől függjön.

57. A’ nap alá árasztatni látszik, ’s ő valóban mindenüvé árasztja magát, a’ nélkül hogy kiürülne. Mert ezen kiáradás tulajdonkép csak kiterjeszkedés, ’s azért sugarai nevöket (a’ görögben) a’ kiterjesztéstől vették. A’ sugár természetét megvisgálhatjuk, midőn a’ napvilág, valami szük nyiláson egy setét szobába bemegyen. Mert egyenest halad; ha pedig valami tömör ’s levegőtöl által nem hatott testre talál, akkor mintegy megtörik; meg áll ott, a’ nélkül hogy vissza esnék vagy elsikamlanék. Igy kell a’ gondolkodó léleknek mintegy fölolvadni ’s kiáradni, de azért nem kiürülni, hanem csak magát kiterjeszteni; és semmi akadályokkal erőszakosan és indulatosan össze nem ütközni ’s épen olly kevéssé hátrálni, hanem megállani ’s a’ tárgyat, melly azt megengedi fölvilágitni. Mert a’ mi befolyását kizárja, maga magát fosztja meg fényétől.

58. Ki a’ halált féli, vagy teljes érzéketlenségtől fél, vagy valamelly idegenszerü érzelemtől. Azonban – vagy semmi érzelemmel nem fogsz birni; ’s ezen esetben semmi rosszat sem érzesz, – vagy valami más nemü érzelemmel birandsz – ’s akkor valami más lény is lész, ’s igy nem szünöl meg élni.

59. Az emberek egymásért születvék; tehát tanitsd őket, vagy türd.

60. Máskép megyen a’ nyil, és máskép az ész. Mert az ész, mind midőn kikerül, mind midőn valamelly visgálatnál megállapodik, egyenesen halad kitüzött czéljához.

61. Hass mindenkinek lelkébe; de meg is engedd mindenkinek hogy lelkedbe hasson.

Kilenczedik könyv.

1. Az igazságtalan nem kegyes. Mert az egyetemtermészet az okos lényeket egymásért alkotta, hogy egymásnak érdemök szerint szolgáljanak, de semmikép ne ártsanak. Tehát, ki akaratát megszegi, nyilván a’ legfőbb istenség ellen vétkezik. Ez ellen vétkezik az is, ki hazudságot szól. Mert az egyetemtermészet minden valónak teremtője. Minden való pedig egymásközt a’ legszorosb összeköttetésben áll. A’ természet igazságnak is neveztetik ’s ő is minden igaznak első kutfeje. Ki tehát készakarva hazudik, az vétkezik, a’ mennyiben csalván igaztalanul cselekszik; ha pedig nem készakarva teszi, a mennyiben az egyetemtermészettel viszályba jön ’s ellene küzdve rendét zavarja. Ezen küzdelem abban mutatkozik, hogy önhibája viszi az igazságellenes felé: mert kezdetben a’ természettől olly tehetségeket kapott, mellyek elhanyaglása által képtelenné lett, a’ valót a’ hamistól megkülönböztetni. – Továbbá, ki az érzéki gyönyöröket mint javakat keresi, a’ szenvedéseket mint valami roszat kerüli, az vallástalan. Mert az illyen sokszor kénytelen az egyetemes természetre panaszkodni, mintha a’ jók és gonoszak sorsát nem érdemök szerint osztaná ki; minthogy a’ roszak sokszor érzéki kéjekben ’s annak birtokában élnek, a’ mi által azok elérhetők; a’ jók ellenben sokszor olly szenvedések ’s olly körülményekbe jutnak, mellyek fájdalmakat okoznak. – Továbbá, ki fájdalmaktól fél, olly valamitől fél, minek a’ világban szükségkép lennie kell; és ez is vallástalanság; ki érzéki gyönyörök után törekszik, nem mindig ovakodhatik a’ jogtalanságtól: és ez nyilvános vallástalanság. Azoknak, kik a’ természetet akarják követni vele egy értelemben kell lenniök, ’s illy dolgok iránt magokat hasonlóan víselniök, mihelyt a’ természet magát a’ szerint viseli; – de a’ természet egyiket sem alkotta vala, ha viszonya mindegyikhez nem ugyan az volna. A’ ki tehát fájdalmak és örömök, halál és élet, becsület és gyalázat iránt, miket az egyetemtermészet egyenlőkép használ, szinte nem hasonlóan viseltetik, az nyilván vallástalan ember. Mondom, hogy a’ köztermészet azokat egyenlőkép használja, ’s pedig azon okból állitom ezt, mert az imint emlitett dolgok, különbség nélkül, az okozatok törvénye szerint érik mind a’ mostani embereket mind a’ jövendőket, és pedig a’ gondviselésnek egy bizonyos ősi határzatánál fogva; melly szerint az magát egy bizonyos kezdet óta ezen világrendszerhez eltökéllé, a’ jövendő dolgoknak bizonyos elemeit alkotta, ’s ezen lények, átváltozások, ’s következmények hatalmát meghatározta.

2. Az volna legnemesb, ki az emberek közül eltávoznék, mi előtt a’ hazugságot, képmutatást, fényüzést és büszkeséget csak izlelte is. A’ második fokon állna az, ki ezen dolgokat megelégelve, készebb éltét kilehelni, mint a’ gonoszsággal együtt élni. És valjon maga a’ tapasztalás még nem tanácsolja e, hogy ezen dögvészből fuss? Mert valóban dögvész az észnek megromlása, még sokkal roszabb dögvész, mint az, melly a’ légkörnek romlott mérsékletéből ’s rögtöni el változásából szármozik. Mert ez csak állati lényekre dögvész, a’ mennyiben állatok; amaz pedig az emberekre, a’ mennyiben emberek.

3. Ne vesd meg a’ halált, hanem fogadd nyájosan, mint valami olly valtozást, melly a’ természet akaratával megegyező. Mert fiatal lenni és korosodni, növekedni és férfiu lenni, fogat, szakált, és ősz hajat kapni, fogamzani, terhes lenni, és szülni, ’s más hasonló természeti működések, miket élted kora hoz magával, a’ „fölbomláshoz“, egészen hasonlók. Az okos embernek tehát a’ halál iránt sem megvetést, sem makacsságot ’s gőgöt nem kell mutatni, hanem reá, mint valami természeti müködésre várni. A’ mint te most vársz mig a’ magzat nőd méhéből kijön, ugy várd az órát, midőn lelked hüvelyéből kimenend. Ha pedig valami igen esméretes sziverősitő szert akarsz használni; ugy azon tárgyoknak, mellyektől meg kell válnod ’s azok erkölcseinek szemlélete, kik közé lelked többé elegyedni nem fog, a’ halállal egészen ki engesztelend. Azért még sem szabad megbántatnod tőlök; sőt inkább értök gondoskodni ’s őket szeliden türni kell. Azonban azt emlékezetedben tarthatod, hogy azon megválás nem olly emberektől leend, kik veled hasonló elvüek. Mert ha valami vissza vonhatna ’s az életben tartóztathatna, úgy egyedül az volna, ha megengedtetnék, hasonló elvü emberekkel élnünk. De most látod, mi sok sérelem támod a’ kortársak meghasonlásiból, hogy elmondhatod: Gyorsan jöj halál, nehogy még magamról megfelejtkezzem!

4. A’ ki vétkezik, maga ellen vét; a’ ki igazságtalanul cselekszik, magának árt, roszabbá tévén önmagát.

5. Igazságtalan sokszor, ki nem tesz valamit, nem csak az ki tesz.

6. Elég ha jelen meggyőződésed biztos, ha jelen cselekvényed közhasznu, ’s ha jelen kedélyed mindent örömmel fogad, mi kül októl szármozik.

7. Nyomd el a’ képzelődést; uralkodjál a’ szenvedélyen; csillapitsd le a’ vágyat! A’ kormányzó ész uralkodjék önmagán!

8. Az oktalan állatokba egy lélek osztatik ki, az okosakba pedig egy okos lélek, valamint minden földi testeknek az egy föld közös, ’s mikép mi is mind, kik látunk és élünk, egy világosság által látunk és egy levegőt lehelünk be.

9. Minden, mi valami közösben részt veszen, a’ hasonnemühez hajlik. Minden földi, a’ földre hull, minden nedv és légszerü össze folyik. Erőszakot kellene használni, hogy ezen egyesülés meggátoltassék. A’ tüz ugyan az elemi tüz miatt föl felé lobog, még is annyira hajlandó egyszersmind minden földi tüzzel föllobbanni, hogy minden anyagok, mellyek csak némüleg is szározak, ’s igy kevesbé vannak azzal vegyülve, mi a’ meggyulást gátolja igen könnyen gyulnak meg. Épen ugy, sőt még inkább hajlik minden, mi a’ közös ’s okos természet részese, a’ vele rokon társaihoz. Mert minél nemesb a’ lény, annál hajlandóbb rokon lényekhez simulni ’s velök egyesülni. Igy már az oktalan állatoknál is találunk rajt, nyájat, fajzataiknak élelmezési intézetet, sőt némileg szerelmet is. Mert már bennök lélek van s azért találtatik itt a’ közösséghezi hajlam olly erőben, mikép azt sem növények, sem fák vagy köveknél föl nem leljük. Innét vannak az okos lényeknél köztársaságok, barátságos viszonyok, családok ’s társadalmi összeköttetések s még a’ háboruban is szövetségek ’s fegyverszünetek. A’ még nemesb lényeknél, például a’ csillagoknál elkülönzöttségök mellett is egyesülést találunk; úgy hogy a’ nemesb emelkedettség a’ távoli lények iránt is részvétet gerjeszteni képes. – De visgáld most a’ dolgok jelen menetét! Csak a’ gondolkodó lények feledkeznek meg a’ kölcsönös hajlandóság ’s egyetértésről. Csak ezeknél nem látjuk azon összeolvadást. És még is – bár megszaladnak, utóléretnek! Mert a’ természet fentartja uralkodását. Ha figyelsz, úgy fogod találni, mint mondom. Előbb találsz még egy földrészecskét, melly semmi más földrésztől nem érintetik, mintsem embert, más emberektől egészen elkülönözve.

10. Gyümölcsöt terem mind az ember mind az isten, mind a’ világ ’s mindenik a’ maga idejében; habár a’ nyelvszokás ezen kifejezést főkép a’ szőlő tőre ’s hasonló tárgyokra alkalmazza is Az ész gyümölcsöket terem, az egésznek és önmagának épen olly nemü gyümölcsöket, minő maga.

11. Ha tudod, tanitsad jobbra a’ hibázót; ha nem, úgy emlékezzél meg, hogy e’ végre adatott az engedékenység neked. Az istenek is engedékenyek illyek iránt, sőt még némellyekben, mint egészség, gazdagság ’s dicsőség dolgában segitségökre is vannak. Illy jótékonyak ők! Ez neked is szabadságodban áll, avagy mond meg, ki akadályoz?

12. Dolgozzál, nem mintha boldogtalan volnál, sem hogy könyört vagy bámulást gerjessz magad iránt. De akaratod egyedül oda legyen irányozva: hogy erődet nyilvánitsd vagy vissza tartsd mikép azt a’ közügy kivánja.

13. Ma minden bajtól megmentém magamat, vagy is inkább, minden bajt kiüztem belőlem; mert kivülem nem volt az, hanem bennem – véleményimben.

14. Minden ugyanaz! A’ tapasztalásra nézve, mindennapi; az időre nézve, rövid tartósságu; ’s megvetendő, anyagjára nézve.

15. Az érzéki tárgyak kivülünk vannak, magokban, elkülönözve, a’ nélkül hogy ön magokról valamit tudnának, vagy magokat megitélhetnék. Mi itél tehát fölöttük? Az ész.

16. Nem a’ szenvedőség, hanem a’ cselekvősígen alapszik az okos és társadalmi lény java vagy baja; valamint erénye is, nem szenvedő, hanem cselekvőségben áll

17. A’ kőnek, melly fölhajitatik, épen olly kevéssé baj leesni, mint jó fölszálni.

18. Visgáld az emberek belsejét ’s látni fogod, minő biráktól félsz, ’s minő biráik ők önmagoknak.

19. Átalakulásban van minden; te magad is folyvást változol, és némileg már rothadásban vagy, hasonlón az egész világ.

20. Mi másnak vétke, hagyd reá!

21. A’ munkásságnak vége, a’ vágyak és vélemények szünete, – mintegy az ő haláluk – magában semmi rosz. Menj csak élted korain keresztül gyermekséged, ifjuságod, férfi korod ’s öregségeden; mindeniknek átváltozása egy halál volt. De ugyan valami rettenetes e? Gondold által éltedet, mellyet nagy atyád, aztán anyád, majd atyád alatt töltöttél el; és ha itten is többféle változásokat találsz, kérdezd magadtól: Valjon azok valami rettentők e’? Epen olly kevéssé leend az egész életed bevégzése, szünete ’s elváltozása.

22. Rajta, ’s visgáld meg egész lelkedet, a’ világegyetemét ’s társaidét. A’ tiédet, hogy igazság érzetét oltsd belé; a’ világegyetemét, hogy megemlékezzél, minek része vagy; társaidét, hogy láthasd, ha öntudatlanul, vagy tudva cselekedtek e’, ’s hogy meggondolhasd, miszerint véreid.

23. Mint te egy társadalmi rendszernek kiegészitő része vagy, ugy minden tetted, egy közhasznu élet kiegészitő része legyen. Tehát mínden tett, melly semmi közelebb vagy távolabb viszonyban valami közhasznu czéllal nem áll, széttépi éltedet ’s feldulja egységét és mintegy olly lázadást okoz, mint ki népgyülésben a’ közhatárzatnak ellene szegül.

24. Gyermeki czivódások ’s játékok, és halottat hordozó lelkecskék: hogy annál erősebb benyomása legyen a’ temetkezéseknek.

25. Visgáld minden tárgynál alakja minőségét ’s ezt anyagjától elkülönzötten szemléld. Határozd meg aztán az időt is, a’ mig az, e’ sajátlagos minősége mellett tarthat.

26. Számtalan bajokat szenvedtél, mert eszeddel nem elégedtél meg, midőn rendeltetése szerint cselekedett, hanem vele másokra visszaéltél.

27. Ha más korhol vagy gyülöl; ha rólad e vagy ama hirt költik, lépj csak kedélyökhez közelebb, hass belsejökbe ’s visgáld meg, minők legyenek ők; ’s találni fogod, hogy mit sem nyugtalanithat ha illy nemü emberek igy vagy amugy itélnek fölötted. Mind a’ mellett tartozol irántok jó akarattal lenni: mert természettől barátid.

28. Fölfelé, lefelé – egyenlő kerengése a’ világnak öröktől öröké! És vagy a’ világegyetem értelme műkődik minden változásnál, – és ha ez az eset, ugy örülj munkássága sikerének! – vagy csak egyszer nyilvánitá hatását, és minden egyéb az okok összeköttetéséből származott és némileg csak egy. Vagy végre a’ világ valami zürzavara a’ parányok és föloszthatlan részecskéknek. Egy szóval, ha van egy isten, ugy minden jól van; ha pedig a’ vakeset kormányoz: úgy te még se kövesd azt. – Nem sokára a’ föld mindnyájunkat befedez; aztán ő is elváltozik, ’s ezen átalakulás után ismét elváltozand ’s igy öröktől öröké! Ki ezen tolongó hullámit az átalakulások ’s elváltozásoknak az ő rohanó gyorsaságukban szemléli, az minden halandót kevésre becsülend.

29. Egy áradathoz hasonló a’ világegyetem ősereje; elragad mindent magával! Minő hitvány, minő csekély hozzá képest az emberek cselekedete mi által ők, mint kormányférfiak, vagy épen mint valódi bölcsek kivánnak mutatkozni. Ember, tegyed csak egyszer, mit természeted most követel. Légy munkás, mig lehet, és ne nézz körül; ha talán valaki észre veszi e. Ne várj egy Platói köztársaságra, hanem légy elégedett, ha csak egy kevéssel előbbre mégysz, ’s gondold meg, hogy minden haladás nem csekélység. Mert hiszen az emberek elveit ki változtathatja? De elveik megváltoztatása nélkül valjon mit eszközlesz egyebet, mint szolgaságot, mellyben nyögnek ’s engedelmességet tettetnek. Jöj csak most és beszélj még nekem egy Alexander, egy Philipp, egy Demetrius Phalereusról; lássák ők magok, ha esmérték e az egyetemtermészet akaratát ’s lettek e önmagok nevelői. Ha pedig csak egy nagy szerep volt a’ mit játszottak, úgy senki nem fog arra kárhoztatni, hogy azt utánnok játszam. Egyszerü és szerény a’ bölcseség müve. Ne vezess engem fölfuvalkodó kevélségre!

30. Tekintsd mintegy fölülről, a’ számtalan csoportozatokat, számtalan ünnepélyeikkel, az ezernyi hajózásokat zivataros ’s nyugodt tengeren, eldődeink, kortársaink ’s utódink különféleségét. Tekintsd az életmódot, minő volt az mások alatt, minő leend utánnad, ’s minő az még most is miveletlen népek között; – továbbá, hányan nem tudják még csak nevedet sem, ’s hányan fogják azt csak hamar elfeledni ’s jelen magasztalóid közül hányan fognak nem sokára korholni ’s hogy igy tehát sem bir sem dicsőség sem egyéb, mivele összefüggésben áll becsülésre nem méltó.

31. Mutass tántórithatlan szilárdságot mindennél, mi valami külső okból szármozik; mind annál pedig mi belsődből jön, jogszerüséget; az az minden szándékod ’s tetted közhasznu működésre legyen irányozva, mint melly természeteddel egyedül megegyező.

32. Sok hasztalan alkalmaknak a’ panaszra elejét veheted, mellyeknek alapja csak képzeletedben van, és már ez által is táguland hatásköröd. – Karold föl lelkeddel az egész világegyetemet, tekintsd saját korszakodat, ’s minden tárgy gyors változatát, – milly rövid az idő azok kezdete ’s elpusztulása között! midőn születésök előtt mérhetlenség áll, ’s kimulásuk után örökség következik.

33. Minden mit látsz gyorsan fölbomlik; azok is, kik ezen bomladozásokat látják, hamar kimulnak; ’s a’ halál által a’ legidősb öreg, a’ korán elhunyttal ugyan egy állapotba lép.

34. Tegyed törvenyeddé, elveik minőségét, törekvéseik, vonzalmaik ’s becsülésök tárgyait, egy szóval, lelköket leplezetlenül visgálni! Ha azt vélik, hogy ócsárlásaikkal ártanak, vagy dicséreteikkel használnak – az merő képzelődés.

35. A’ veszteség nem egyéb, mint változás. De abban kedvét leli a’ természet, melly azt akarja, hogy minden mi történik, jó legyen. Öröktől hasonló módon történt ’s örökké hasonló dolgok történendnek. És te akarnád azt állitni, hogy minden roszul szerkeztve jött létre, ’s minden rosz állapotban maradand örökre, ’s hogy következőleg annyi istenségek közül egyiknek sem volt elég hatalma ezen javitni: hanem a’ világ el van kárhoztatva szünetnélkül bajokba bonyolodni.

36. Mi kellemetlen minden érzéki tárgy anyagja: viz, por, csont, piszok; – és ismét a’ márványok – dagadványai, az arany és ezüst üledékei a’ földnek; a’ ruházat – szőrből áll; a’ bibor vérből; ’s hasonló nemü minden egyéb. Maga az élet szellem valami hasonló ’s egyből másba folyvást átváltozik.

37. Elég volt már a’ nyomorut élet, a’ zúgolodás, a’ bohóczkodás; Miért vagy olly nyugtalan? Mi van ebben, mi olly hallatlan volna? Mi rémit? Az alak? Tekintsd meg! Az anyag? Tekintsd meg. Pedig ezeken kivül semmi sincsen. Ugy légy te is végre gyanutlanabb ’s bizalmasabb az istenek iránt! Hiszen egyenlő, ugyan azt száz vagy három év alatt megesmérned.

38. Ha valaki vétkezett, az reá nézve rosz; de talán nem is vétkezett.

39. Vagy egy észből, mintegy közös kutfőből folyik minden a’ világba, mint egy testbe; ’s akkor a’ résznek nem szabad a’ fölött panaszkodnia, mi az egésznek hasznára válik; vagy pedig minden a’ parányok zürzavara, vakesettől függő egyesülés és fölbomlás. Minek tehát a’ nyugtalanság? Az által megfosztod magadat a’ magasabb tehetségtől, halott vagy és elvesztél, és lesülyedtél az állatig; kiürited magad, legelőre mégysz és ismét eszel.

40. Vagy tehetnek az istenek valamit vagy nem. Ha nem tehetnek; minek imádkozásaid? Ha pedig tehetnek; mért nem kéred inkább tőlök valamelly rosznak elháritása, vagy valamelly jónak megadása helyett, inkább azon tulajdonságot tőlök, hogy ezen dolgoktól mit se félj, illyeket ne ohajts, és semmi hasonló fölött ne busulj? – Mert ha az embert általában, ugy erre nézve is segithetik. De talán azt mondod, hogy az istenek azon tehetséggel önmagadat ruháztak föl. Ugy nem helyesebb e azt, mi önmagadtól függ, teljes szabadsággal használni, mint azt, mi nem tőled függ, szolgai alázattal és szorongatottsággal ohajtani? És ki mondja neked, hogy az istenek az önmagunktól függő dolgokban is nincsenek segélyünkre? Tökéld el tehát magad mostantól illy dolgokért imádkozni, ’s meg fogod látni! – Az sohajt: mint jutok ama’ kedves élvezetéhez! Te: mint menekszem meg azon élvezet vágyától! Az: mint tegyem, hogy azon baj elől szabaduljak! Te: mint tegyem, hogy azon baj elől szabadulnom szükséges ne legyen! Az: mint kezdjem, hogy fiucskámat el ne veszitsem: Te: mint kezdjem, hogy a’ veszteségtől ne féljek. Ide irányozd minden imádságodat, ’s a’ sikert látni fogod.

41. Betegségemben, úgy mond Epicur, nem foglalkoztam testi fájdalmimmal és róluk látogatóimmal nem beszéltem. Inkább folytattam nyomozásimat a’ természet ’s azon mód fölött, mint maradhat az ész, noha a’ testi érzelmekben részt veszen, még is rendületlen és mint ovhatja meg sajátlagos javát; az orvosoknak sem adtam alkalmat azzal kérkedhetni, mintha valami nagyot tettek volna rajtam; akkor is vidámon ’s elégedetten éltem. – Igy cselekedett ő betegségében, és te hasonlón tégy beteges ’s más illy állapotokban. Mert minden iskolák közös elve, bármilly események közt a’ bölcsészettől nem távozni, ’s tehát tudatlan a’ természetet nem esmérő emberek csevegésibe bele nem egyezni. Mindenkor csak jelen tetted ’s a’ hozzá tartozó eszközökkel foglalkozzál.