Part 3

34. Hagyd magadat önkényt a’ sors vezérletére; engedd nékie, a’ melly ügyekbe akar, magadat befonni.

35. Csak egy napig tart a’ dicsérő, ugy mint a’ dicsőitett.

36. Visgáld folyvást mind azon dolgokat mellyek változás által keletkeznek, és szokjál hozzá azon gondolathoz, hogy az egyetemes természet semmit sem szeret ugy, mint a’ jelenvalóknak változását, ’s új hasonló dolgok alkotását. Mert némileg mind az, mi létezik, annak magva, a’ mi leend. Te pedig csak azt tartod magnak, mi a’ földbe vagy máshova esik csirázni. De ez igen parasztos vélemény.

37. Hamar meg fogsz halni, ’s te még sem vagy őszinte, sem tántoríthatlan, sem azon balhiedelemtől ment, mintha kül bántalom érhetne, sem mindenekhez nyájos, sem a’ bölcseséget egyedül az gazságos cselekvésben nem keresed.

38. Szemléld meg uralkodó véleményeiket s’ mindenek előtt a’ mellyek ildomosak! Ugyan mit kerülnek ők ’s mire törekednek?

39. Bajod nem mások meggyőződésén alapszik sem testhüveled változása és megmásulásában. Tehát hol? azon tehetségedben melly a’ rosz felett véleményt hoz. Ez hagyjon föl véleményével, és minden jól lesz. Sőt ha bár a’ vele olly szoros összeköttetésben álló testecske bonczoltatik és égettetik is, ha bár megevesül és elrothad, legyen nyugodt lényed azon része, melly mind ezekről véleményt ád, azon itéletet hozza tudnillik, hogy az sem jó sem rosz nem lehet, mi szintén úgy megtörténhetik a’ rosz emberrel mint a’ jóval. Mert a’ mi azon, ki természet szerint él hasonlón megtörténik mint azon ki vele ellenkezésben van, az sem természetszerü sem természet ellenes.

40. Mindenkor ugy képzeld magadnak a’ világot, mint egy élő lényt, mellynek egy teste ’s egy lelke van; továbbá képzeld, minő viszonyban áll minden annak érzékéhez; mint tétetik egy mozgató erő által minden munkálatba; mint hat minden eseményekhez minden össze; és aztán minő a’ dolgok lánczolata és viszonos hatása.

41. Egy holt testtel megterhelt lelkecske vagy te; mint Epictet mondja.

42. Épen olly kevéssé nem valami rosz a’ változásban lévő dolgokra, mint semmi jó a’ változásból keletkezőkre nézve.

43. Mintegy az események folyama ’s egy erőszakos áradat az idő; alig jelenik meg valami, már elragadtatik; az is eltünik a’ mi következik ’s más tolong helyébe.

44. Bár mi történjék is velünk, olly szokott az és olly esméretes, mint a’ rózsa tavasszal és a’ mag aratáskor. Oda tartoznak tehát betegség és halál, rágalom és leselkedés ’s más egyéb, mi a’ kábákat örvendezteti vagy szomoritja.

45. A’ következmények mindig czélszerüen csatlakoznak az előzményhez. Az összeköttetés nem olly tág, mint midőn ingó tárgyak összeszámláltatnak, avagy csak erőszak által eszközlött, hanem egy okosság szerinti összeköttetés; ’s valamint magok a’ lények bizonyos rendszerint vannak összerakva: ugy az eseményekben sem csupán valami egymásra következés mutatkozik, hanem egy bizonyos csudálatra méltó összeegyezés.

46. Mindig emlékezetedben tartsd Heraclitus mondását: a’ földnek halála vizzé lenni, a’ viznek halála levegővé, a’ levegőnek pedig tüzzé lenni és viszont. Emlékezzél meg azon emberről, ki elfelejtette, hova megyen az út; ’s azon sokaságról, melly a’ mindent igazgató okosságtól, noha vele mindig a’ legszorosb összeköttetésben áll, eltávozik ’s azt idegennek tartja, mi vele naponkint történik; továbbá, hogy nem mintegy álomban kell cselekednünk és beszélnünk: mert ezen állapotban is látszunk néha cselekedni és beszélni; és épen olly kevessé úgy, mint a’ gyermekek, kiknek elvök: maradjunk a’ réginél.

47. Valamint ha egy isten neked azt mondaná, hogy holnap, vagy legfölebb holnap után meg kell halnod; nem sokat gondolnál vele, ha holnapután vagy holnap halnál meg; ha csak szerfölött nemtelenül nem gondolkodnál; – mert mi csekély a’ különbség? – Épen olly kevéssé tartsd valami nagynak, ha hosszu évek után, vagy holnap halsz meg.

48. Eszedben tartsd mindenkor: mi sok orvosok haltak légyen meg, kik sokszor a’ betegágynál homlokukat komor ránczokba szedték; mi sok Astrologusok, kik nagy tekintettel mások halálát előre megjövendelték; mi sok philosophok, kik a’ halálrol és halhatatlanságról olly sok hypothesiseket állitottak fel; mi sok hősek, kik számtalanokat öltek meg; mi sok zsarnokok, kik életen és halálon való hatalmukat olly túlzólag gyakorlották, mintha ők halhatatlanok lettek volna; ’s mi sok egész városok, ha ugy szabad mondanom, haltak légyen el: Helice, Pompeji, Herculanum. Gondold ehhez mind azt, mit te esmertél, egyiket a’ másik után, mintemette ez el amazt, aztán mint temettetett maga is el: mind ez olly rövid időn! – Ugy tekintsd tehát az ember sorsát, mint valami mulandót és hitványságot; mert mi tegnap még puha volt, holnap kemény vagy hamu. Azért természetszerün éld ezen pillanatnyi időt ’s vidáman váljál meg innét mint az érett olaj gyümölcs; le esik ez termőjét dicsérvén ’s hálát adván azon fának mellyen nőlt.

49. Hasonló légy a’ sziklához, mellyen a’ hullámok mindenkor megtörnek; ő pedig meg áll és zabolázza köröskörül a’ vizek dühösségét. – Szerencsétlen vagyok, hogy illy sors ér! Dehogy, sőt: szerencsés, mi szerint illy sors mellett aggodalom nélkül vagyok, és sem a’ jelen nem csüggeszt, sem a’ jövőt nem rettegem! – Illy sors akarkit is érhetett volna; de aggságtól nem mindenik maradt volna ment. Miért volna már az nagyohb szerencsétlenség, mint minő szerencse ez? De általában valamit szerencsétlenségnek mondasz e, az emberre nézve, mi az emberi természettel nincsen ellenkezésben; avagy látszik e’ neked az emberi természettel ellenkezni, mi természete akaratával össze nem ütközik? Mit akarjon pedig ez, azt tudod. Ugyan tartóztat e’ sorsod igazságos, nagylelkü, mérsékelt, eszélyes, visszatartozkodó, egyenes, szerény és szabad lenni, ’s egyéb olly tulajdonságokkal birni, a’ mellyekben az emberi természet sajátsága áll. Emlékezzél meg továbbá minden eseménynél a’ mi bút okoz, használni ezen elvet: Ez nem szerencsétlenség; sőt inkább nemeslelküen viselni szerencse.

50. Közönséges de még is hatályos eszköz a’ halál megvetéséhez az azokroli megemlékezés, kik az élettel fösvénykedni látszottak. Mit nyertek ezek a’ korán meghaltak fölött? Még is mindnyájan feküsznek valahol: Caducian, Fabius, Julian, Lepidus, vagy bárki hasonló, a’ ki sok másoknak, kikésérte után, végre maga is kivitetett. Általában igen parányi az időköz ’s még ez is mi foglalkozással, kinek társaságában ’s minemü testben töltetik el fárodalmasan. Ne becsüld tehát nagyra! – Mert nézz hátra a’ megmérhetlen időre, – ’s előre, egy másik végtelenségre. Mi lesz már itt a’ különbség a’ közütt, ki három évet, és a’ között, ki három századot élt keresztül.

51. Mindenkor az egyenes úton járj. Egyenes út pedig a’ természetszerü, tudnillik: magát beszédiben, ’s tetteiben fedhetlenül mutatni, mert az illy magaviselet meg ment a’ kérkedés és tettetés nehézségeitől.

Ötödik könyv.

1. Reggel nem örömest kelvén fel, magadat ezzel buzditsd: emberi munkára ébredek föl. – Kedvetlenül fogjak e’ ahhoz, a’ miért születtem, a’ miért a’ világra jöttem? Vagy talán az rendeltetésem, hogy puha vánkosokon nyugodva ápoljam magamat? – De a’ nyugalom kellemesebb! – Tehát csak gyönyörüségre születtél e’ ’s nem cselekvésre ’s erőnyilatkozatra. Nem látod e’ a’ növények, madarak, hangyák, pókok, méhek mint teszik meg saját munkájokat, és ékesitik magok helyén a’ világot? Ha tehát emberi kötelességedet teljesitni nem akarod, úgy nem sietsz azon rendeltetéshez, melly természeteddel meg egyező. – De nyugalomra is csak van szüksége az embernek? – Van az igaz; de a’ természet ebben is ki szabta a’ mértéket; mint az evésben és ivásban. De te ezekben a’ mértéken és szügségen túl csapongsz; nem ugy pedig a’ munkában; itt a’ lehetőség határai közt maradsz. Mert nem szereted magadat, máskép természetedet ’s annak akaratát is szeretnéd. Mások kik müvészetöket szeretik, annak gzakorlásával emésztik föl magokat, elfelednek ételt és tisztaságot. Te kevésbre becsülnéd e’ emberi természetedet, mint az esztergálos az ő mesterségét, a’ tánczos a’ tánczolást, a’ fösvény a’ pénzt ’s mint a’ dicsőségre vágyó egy kis dicsőséget. Ezek megtagadják magoktól kedves foglalkozásaik mellett az evést alvást, csak hogy ügyeiket bevégezzék, mellyekhez vonszódnak. Avagy közhasznu tettek csekélyebbeknek ’s olly nagy szorgalomra kevésbé méltóknak látszanak e’ neked?

2. Mi könnyü minden nyugtalanitó és helytelen képzeletet mellőzni, kitörölni és mindjárt teljes lelki nyugalomban lenni.

3. Minden természettel megegyező beszédet és tettet úgy tekints mint hozzád méltót. És el ne csábitson a’ talán reá következő gáncsolás, vagy a’ sokaság beszéde; hanem ha véghez vinni vagy megmondani helyes, ugy ne tartsd hozzád méltatlannak. Mert azoknak az ő magok esze van, és saját ösztönüket követik. Te arra ne nézz, hanem az egyenes uton haladj; saját természetedet és a’ köztermészetet követve. Mindeniknek utja egy.

4. Utam mindenütt természetszerü események között vezet, miglen ledőlök és ki nyugszom, kilehelvén lelkemet azon elembe mellyből naponkint lélekzem, és leomolván ugyanazon földre, mellytől atyám a’ nemzőanyagot, anyám a’ vért ’s dajkám a’ tejet kapta, ’s mellytől én olly sok éveken által ételemet és italomat veszem, melly engem tart noha rajta tipródom, ’s vele olly különfélekép visszaélek.

5. Elmésségedet nem épen csodálják? Legyen úgy. De van még sok más, miről nem mondhatod: a’ természet megtagadta tőlem. Azt mutasd tehát elő, mi egészen önhatalmadtól függ, minő: az őszinteség, becsület, türelem, fedhetlenség, megelégedés, takarékosság, jóakarat, szabadelmüség, megvonultság, komolyság és nagylelküség. Nem veszed észre, mi sok kitünő tulajdonokat mutathattál volna elő, miktől sem a’ természeti tehetlenség ürügye, sem az ügyetlenség nem ment föl; ’s te még is önkényt a’ tökélynek ezen fokán alul maradsz. Valjon kényszeritetel e a’ természetnek valamelly viszás szerkezete által a’ zúgolodásra, fösvénykedésre, hizelgésre, testecskéd ócsárlására, dicsvágyra, tökélyeiddel kérkedésre, és szünetlen lelki nyugtalanságra? Nem, az istenekre, soha! Már mind ezeken régen fölül emelkedhettél volna. Csak hogy, ha lassuságodat vagy lomhaságodat megesmérhetted, ezen tekintetben kellett volna magadat gyakorolni is, nem pedig ezen tökéletlenséged csak elnézned, vagy pedig még tehetetlenségedben kedvedet találnod.

6. Az egyik mindjárt kész más iránti jótékonyságát annak mint kegyelmet fölszámitni; a’ másik ugyan nem mindjárt kész arra, mind a’ mellett, más tekintetből úgy gondolja azt, mint adósát és tudja mit tett vele; egy harmadik pedig mintegy nem is tudja mit tett, hanem hasonló a’ venyigéhez, melly gerezdeket terem, a’ nélkül hogy többet várna, miután természeti gyümölcsét leadta. Mint a’ ló, midőn nyargal; mint a’ kutya midőn vadat hajt, mint a’ méh, midőn mézet készit, szinte ugy az ember, ha jót tesz, nem csődit nézőket össze, hanem más jó tetthez fog, mint a’ szőlőtő ismét az érett gerezdek terméséhez. – Tehát ne azokhoz tartozzunk-e, kik mintegy meggondolatlanul tesznek illyest? Igen is azokhoz. – Hanem itt még is szükséges a’ meggondolás. Mert, azt fogja valaki ellenvetni, hogy azon öntudat, miszerint társodalmi természetihez képest cselekedjék, ’s igy azon vágy is, hogy azt a’ vele társalkodó érezze, társadalmi lény tulajdona. – Igaz ugyan megjegyzésed; de az imint mondottakat félre értetted; azért azok közt fogsz állani, kiket először megneveztem; mert azok is valami okosnak látszó gondolattól hagyják magokat vezetni. De ha csak megjegyzésemnek igaz értelmét fölakarod fogni, ugy ne félj attól, hogy miatta valami közhasznu tettet el fogsz mulasztani.

7. Athenei ima: Adj esőt, kegyes Zeüsz! adj esőt, az Atheneiek mezőire ’s földjeire! – Vagy nem is kell imádkozni, vagy igy, illy egyszerüen ’s illy nyiltszivüleg.

8. A’ mint ezen mondást kell érteni: az orvos ennek lovaglást, vagy hideg ferdőt vagy mezétláb járást rendelt; ugy kell azt is: a’ természet annak valami betegséget, kórságot, vagy veszteséget vagy ehhez valami hasonlót rendelt. – Mert az első esetben az: „ő rendelte nékie,“ annyit jelent: ő ezt mint egészségére szolgálót rendelte nékie; a’ másik esetben pedig: sorsa nékie a’ természet szükségeihez képest rendeltetett. Hasonlókép mondjuk, hogy ez vagy amaz reánk méretett; mint a’ müvészek a falakban lévő négy szegü kövekről ’s oszlopokról mondják, hogy össze illenek ’s egybe függnek. Mert az egész világ szerkezete csak egy. ’S valamint minden testekből össze véve lesz a’ világ illy tökélyes test, ugy leszen minden okoknál fogva a’ sors illy tökélyes müködő erő. Ezen állitásomat a’ legtudatlanabbak is megértik, mert azt mondják: ezt a’ sors rendelte ugy! Tehát ez ennek, az amannak rendeltetik. Fogadjuk el tehát azon rendeléseket szintén úgy, mint azon szereket, mellyeket az orvos rendel: mert ezek közt is sok keserü van, még is örömest fogadjuk azon remény fejében, hogy általa egészségünket vissza nyerjük. Tekintsd már azt, mit a’ köz természet tökélynek és czélszerüségnek nyilatkoztat, úgy, mint az egészséghez valami hasonlót, ’s mindent a’ mi történik örömmel fogadj, ha bár igen keserünek látszanék is neked, mert az a’ czélhoz vezet, tudníllik a’ világ épségéhez ’s hogy isten irányai szerencsésen eléressenek. Mivel nem mért volna illyest reád, ha csak az egésznek is egyszersmind hasznos nem volna. Minthogy még egy alacsony nemü lény sem tenne olly rendelést, mi az általa igazgatott tárgyal megegyező nem volna. Két okból legyen tehát előtted sorsod kedves; először, mivel az téged ér, neked van rendelve, és a’ már régen előre szabályozott okokból reád méretve, veled különös viszonyban áll; másodszor pedig, mivel az a’ világkormányzóra nézve, az ő szerencsés működésének, tökélyének sőt fenmaradásának oka. Mert a’ világ egyeteme meg csorbitatnék, ha a’ müködő okoknak összefüggéséből ’s lánczolatából, mint megannyi részekből, csak a’ leg csekélyebbet szakasztanád is ki. Pedig ezen kiszakitáshoz fogsz, a’ mennyiben te rajtad áll, midőn valamin zúgolódol ’s azt mintegy megszüntetni törekedel.

9. Ne neheztelj; ne légy kicsin lelkü és kedvetlen, ha tökélyesen nem sikerül mindent bizonyos elvek szerint véghez vinned; hanem ha az egyenes utról eltávoztál, térj reá ismét vissza ’s légy megelégedett, ha cselekedeteid nagyobb része az emberi természettel megegyezik és szeresd azt, a’ mihez visszatértél. Azért ne ugy térj a’ bölcsészethez, mint valami fenyitő mesterhez vissza; hanem mint a’ szembetegek a’ szivacshoz és a’ tojáshoz, vagy egy másik az irhez vagy valami gyógyszerhez. Igy nem fogsz aztán okosság iránti engedelmességeddel kérkedni, hanem abban megnyugodni. De emlékezetedben tartsd, hogy a’ bölcsészet csak azt kivánja, mit természeted. És te mást akarnál, valami természet ellenit! mert hiszen ennél mi van vonzóbb? És nem csal e’ épen a’ kéj meg kellemével? – Visgáld meg csak, ha valjon a’ nagylelküség, szabadelmüség, egyenesség, emberség ’s fedhetlenség nem magáhozvonzóbb e? De mi kellemesb, mint maga a’ bölcseség, ha alatta azon ügyességet érted, mellynél fogva az emberi értelem és esméret minden tárgyainál botlás nélkül czélhoz juthatni.

10. A’ dolgok annyira beburkolvák, mi szerint sok nem mindennapi bölcsészek előtt azok teljesen megfoghatlanoknak, sőt még a’ Stoicusoknak is igen nehezen megfoghatóknak látszottak. ’S valóban minden helyeslésünk változékony: mert hol van a’ változhatatlan? Tekintsd csak magokat a’ tárgyakat, mi romlandók ’s hijábavalok azok, mellyek még egy fajtalan, egy buja, egy zsivány tulajdonává is lehetnek. Aztán kortársaid erkölcseit szemléld meg. Alig türhetni el közülök még a’ legnyájosabbat is, elhallgatván, hogy sok még magát sem szenvedheti. Már ezen burkolat és salakban, az anyag, idő, mozgalom és mozgatott lények áradó özönében, ugyan mi lehetne érdemes a’ megbecsülésre vagy törekvésre, által nem láthatom. Ellenben kötelességem, vigasztalva bevárni természetes felbomlásomat ’s késedelmén nem busulni, hanem megnyugodni ezen két gondolatban: először, hogy semmi sem történik rajtam, mi az egésznek természetével meg nem egyeznék, aztán: hogy hatalmamban áll, istenemnek és nemtőmnek ellenére nem tenni: mert senki sem kényszerithet, hogy ezekre ne figyeljek.

11. Mire használom most lelkemet? Ezért mindenkor meg kérdezd ’s megvisgáld magadat: mi történik most nálom azon részecskémben melly kormányzónak neveztetik? ’s most minő lelkem van? talán gyermek, talán ifju, talán asszony, talán zsarnok, borom vagy vad állat lelke van bennem.

12. Minők a’ javak, mellyeket a’ sokaság azoknak tart, innét is megfogható. Ha magának valaki mint valódi javakat az okosságot, mértékletességet, igazságot ’s bátorságot képzeli, nem türheti el, ha ezekhez ollyasmit hall számitni, mi a’ valódi javakkal össze épen nem fér. Ha pedig azokat véli javaknak, miket a’ sokaság, ugy örömest hallja ’s könnyen meg engedi a’ Comicus mondását. Tehát a’ sokaság maga is megesméri ezen különbséget. Mert máskép azon mondás nem volna botrányos és megbánto, sőt helyesnek és elmésnek látszanék, midőn az a’ gazdagságra, a’ fényüzés és kéj eszközeire illesztetik. Menj tehát ’s kérdezd meg magadat, ha olly dolgokat javak gyanánt kell-e becsülni és szeretni, a’ mellyeknek képzeleténél helyesen lehet ezen megjegyzést tenni: hogy az, ki ezekkel bir, a’ nagy bőség miatt elveszti eszét.

13. Alak és anyag vagyok. Ezek egyike sem lesz semmivé, mikép nem is támadott semmiből. Tehát minden részem a’ változás által, magához képest a’ világnak valami más részébe ’s ez viszont más részébe tétetik által ’s ez igy megyen végtelenül. Illy változás által lettem én is, és szülőém ’s igy vissza a’ másik végetlenig Mert semmi sem tartóztat igy szólni, ha bár kiszabott időszakok szerint igazgattatik is a’ világ.

14. Az okosság és az okoskadás tudománya olly működő erők, mellyek magokra ’s munkálatikra nézve magoknak elégségesek. Eredetöket saját alap elvökből veszik ’s kitüzött czéljok felé haladnak. Azért nyerték az igaz, jó cselekvények nevét a’ belőlek eredő tettek, minthogy általuk az igaz ut jeleltetik meg.

15. Mit sem mondhatunk azon dolgok közzül az emberének mellyek őt mint embert nem illetik. Mert azok nem kellékei az embernek, sem az emberi természet nem igéri ’s tökélyére nem szolgálnak. Bennök tehát sem az ember rendeltetése nem alapszik, sem azon jó, mi ezen czél elérését elősegitné. Mert ha ezek valamellyike az embert érdeklené, nem volna illő őket megvetni, vagy ellenök szegülni, ’s nem is lenne az dicséretes, ki őket minél inkább nélkülözheti; sőt az sem volna jó ember, ki ezek egyikét magától megtagadná, ha ezek csakugyan valódi javak volnának. Most ellenben minél többet megtagad ezekből ’s ezekhez hasonlókból valaki magától ’s minél nyugodtabban türi veszteségöket annál erényesb embernek tartatik.

16. A’ minő tárgyat legtöbbször képzelsz magadnak, ollyan lesz gondolkozásod. Mert a’ lélek a’ képzeletektől veszi szinét; azt tehát illy képzetekbe mártsd, példáu: a’ hol élni kell, ott boldogul is lehet élni; neked az udvarnál kell élni, tehát ott is élhetsz boldogul; vagy: minden dolog valamiért készült; minek meg tételére pedig alkottatott, arra ösztönöztetik is; a’ mire pedig ösztönöztetik, abban fekszik rendeltetése czélja; a’ miben pedig czélja van, abban van minden dolog java és haszna helyezve. Már az okos teremtésnek legfőbb java a’ társaság. Mert hogy társas életre születtünk már fentebb megmutattatott. Vagy nem elég világos e’, hogy a’ rosszabb a’ jobbért, a’ jobb pedíg egymásért alkottatott, jobb pedig a’ lelketlennél a’ lelkes lény, ’s a’ lelkesek közt az okosak a’ jobbak.

17. Lehetlenekre törekedni bolondság. Lehetlen pedig, hogy a’ gonoszak gonoszul ne tegyenek.

18. Mi sem történik senkivel, mit természeténél fogva el nem viselhetne. Mással is történhetnék épen az, de a’ ki vagy azért, mivel nem tudja mi történék vele, vagy mivel nagy lelküségét akarja mutatni meg nem indul és nem neheztel miatta. Szégyen volna pedig, ha a’ tudatlanság vagy a’ büszkeség többet tehetne mint az okosság.

19. A’ kül tárgyak magok semmikép sem érintik a’ lelket. Nincsen utjok hozzá ’s a’ lelket sem nem változtathatják sem nem indithatják meg. Ő egyedül magától változik és mozog ’s a’ minők lesznek az elvek, mellyeknek magában helyt ád, ollyanokká teszi az elébe találkozó tárgyakat.

20. Egy tekintetben ugyan legszorosabb kapcsolatban áll velünk az ember, a’ mennyiben kötelességünk vele jót tenni és őt segitni; de a’ mennyiben némellyek szükséges működésünkben akadályoznak, az ember is eszközömmé lesz, hosonlón mint a’ nap, a’ szél, vagy az állat; mert ezek is gátolhatják munkálkodásomat. De eltökélésem ’s indulatomra nézve nincs akadály, mert az föltételekhez van kötve, ez pedig más irányt vesz. Mert az okosság a’ működésnek minden akadályát jóra forditja ’s a’ mi ezen tettnek akadéka volt, az müködésem tárgyává lesz ’s uj utra vezet, mi a’ kezdett uton gátolt.

21. Mi a’ világon legtökélyesb, azt tiszteld, az pedig azon lény, melly minden mást föl használhat, ’s mindent igazgat. Hasonlókép önmagadban is azt tiszteld mi legtökélyesb, ez pedig, mi az előbbihez rokon: mert benned ez az, minek minden szolgálatára van ’s életed ez által igazgattatik.

22. Mi az országnak nem ártalmas, nem árt a’ polgároknak sem. Minden bekövetkezhető károsodásnál ezen szabályt alkalmazd: ha az országnak nem ártalmas, nekem sem káros, ’s ha bár az ország kárositatik is, nem kell a’ kárositóra boszankodni, hanem meg kell mutatni miben hibázott.

23. Gyakran meggondold, mi gyorsan ragadtatnak ’s vonatnak el mindenek, mik léteznek vagy keletkeznek: mert a’ lények anyaga, mint az áradat szünetlen folyamatban van; – az okok örök cserében ’s az okozatok számtalan változásokon mennek által; alig van valami állandó; továbbá gondold meg a’ két oldalról környező mult és jövőnek végtelen ’s megmérhetlen voltát, mellyben mindenek teremtetnek. – Valjon nem volna e’ az bolond, ki illy dolgokra büszke lehetne, miattuk magát kinozná vagy zugolódnék, mint ollyas valamin, mi őt sokáig nyomja, noha az csak rövid ideig tart.

24. Képzeld magadnak az egész természetet; csak egy csekély részének vagy osztályosa; – és az örökévalóságot, – csak egy rövid, egy pillanatnyi kor rendeltetett abból neked; – és a sorsot, mellynek mi kis részecskéje vagy?

25. Vétkezik más ellenem? Ő lássa. Nékie sajátlagos hajlama és működése van. Nekem pedig az van, mit a’ köztermészet akaratánal fogva most birnom kell: ’s azt cselekszem, mit most cselekednem természetem akaratából kell.

26. Lelked kormányzó ’s uralkodó része rendítlen maradjon a’ test szelid vagy zordon indulatain; ne keveredjék belé, hanem korlátozza magát, és szoritsa ezen szenvedélyeket a’ testi tagok határai közé. Ha pedig más hasonszenv által jutnának föl a’ lélekhez, a’ mennyiben tudnillik ez a’ testtel egyesülve van; akkor ne ellenkezzél az érzelmekkel, mert természeted következményei, csak a’ lélek magától ne bélegezze azon balvéleménnyel, mintha azok valami jó vagy rosz volnának.

27. Élj az ístenekkel! az él pedig velök, a’ ki nékiek mindenkor lelke megelégedését mutatja sorsa fölött; ’s azt teszi mit azon szellem akar, mellyet Zeüsz mint önszármazékát mindenkinek elnökűl és vezérül adott; ez pedig mindenki esze ’s okossága.

28. Valjon haragszol e’ arra, kinek hónalja rosz szagu, vagy szája büdös? Mert mit használna az neked? Hiszen néki ollyan szája ’s ollyan hónalja van, hogy szükségkép illy szagnak kell tőlök származni. De, így szólsz, az embernek van esze ’s ha csak figyelmez, megesmérheti hibáit. – Helyesen; tehát neked is lévén okosságod, ébressz okosságbeli tehetséged által nála is hasonlót. Tanitsad, intsed. Mert midőn hallani fog, megyógyitod ’s többé boszuságra sem lesz szükség. (Sem ollyan, mint egy szinész a’ szomorujátékban sem ollyan mint egy kaczér nő, ne légy)

29. Mint pályád végén élni gondolnál, mi sem gátol már most ugy élned; de ha akadályoztatnál, lépj ki az életből; mind a’ mellett úgy, mint ki semmi rosszat nem szenvedett. Füst van; eltávozom. Miért látszanék ez olly nyomos dolognak? Mig pedig semmi illyes ki nem üz, szabad maradok, és semmi sem fog hátráltatni cselekednem azt, a’ mit akarok. Akaratom pedig az okos és társadalmi lény természetével megegyező.

30. A’ világ-egyetem szelleme társadalmi. Innét van, hogy a’ roszabbat a’ jobbért teremtette; ’s a’ jobbat egymással öszhangzólag egyesitette. Látod, mint rendelte egyikét a’ másiknak alája; mint szerkeszte mindeneket össze, ’s mérte ki érdeme szerint mindenkinek a’ magáét, és a’ legjelesbeket kölcsönös egyetértésre mint szövetkeztette.

31. Emlékezzél meg arra, mint viselted eddig magadat az istenek, szüleid, testvérid, nőd, gyermekeid, tanitóid, barátaid, rokonid és cselédeid iránt; valjon mind eddig nem illetted e’ őket tettben vagy szóban ollyassal, mi megbantó. Emlékezzél meg, miken mentél által, és miknek eltüréséhez voltál elég erős; továbbá, hogy betelt a’ te életednek története ’s bevégeztetett szolgálatod. Valjon mennyi szépet észleltél? Mennyi gyönyört ’s fáradalmat vetettél meg? Hány fényes tárgyat mellőztél el? Hány embertelennel bántál emberül?

32. Mi által zavarhatnának meg müveletlen ’s tudatlan elmék egy müveltet ’s értelmest? De mellyik elme mivelt ’s értelmes? Az, melly eredetét ’s czélját esméri ’s azon okos lény melly az egészen áthat ’s mindent meghatárzott időben rendez és igazgat.

33. Rövid időn már hamu vagy és csontváz! vagy egy puszta név, vagy még csak az sem. A’ név pedig csak egy zaj, egy viszhang. Sőt azon dolgok is, mik az életben annyira becsültetnek, minő hiúk, veszendők, csekélyek; – mint a’ marakodó kutyák ’s czivakodó gyermekek mellyek majd nevetnek, majd sirnak. A’ hit, szemérem, jog és igazság pedig a’ föld térségéről elköltöztek az égbe. ’S igy mi van még, mi itt tartóztat? Az érzéki tárgyak olly változók ’s állhatatlanok; az érzékek olly homályosak és csalékonyak, a’ lélek maga nem egyéb mint a’ vér párája; ’s azoknál lenni jóhirben kik illyenek, ugyan hiú dolog! Mért nem várod tehát nyugodtan megsemmitésedet, vagy áthelyeztetésedet? De mig ennek ideje eljön, mit fogsz tenni egyebet, mint az isteneket imádni és dicsérni, az emberekkel jól tenni, őket türni ’s tőlök ovakodni. ’S tartsad emlékedben, hogy mind az, mi testecskéd és lelkecskéd határain kivül van, sem nem a’ tiéd, sem tőled nem függ.

34. Mindenkor czélodhoz juthatsz, ha csak a’ hozzá vezető utra lépni, ’s azon gondolkodni ’s csekedni akarsz. Mert ezen kettő közös az isten az ember ’s minden okos lények lelkével; először, hogy senki által meg nem akadáloztathatik; aztán, hogy javát helyes meggyőződés ’s igaz cselekvényben leli fel, ’s vágyait erre korlátozhatja.

35. Ha ez sem az én roszaságom, sem az én roszaságomnak mive, sem pedig a’ közügynek nem ártalmas, miért nyugtalankodom fölötte. ’S valjon mi a’ közügynek megsértése?