Part 5

21. Nem sokára mindeneket elfeledsz. ’S csak hamar mindenek elfelednek téged.

22. Sajátsága az embernek, megbantóit is szeretni Ez pedig ugy történik, ha eszedbe jut, hogy rokonaid, hogy tudatlanságból ’s akaratlanul vétkeznek, hogy rövid időn mindenitek meghaland, és, a’ mi fő, hogy téged nem kárositott meg ellened: mer elmédet roszabbá nem tette, mint minő előbb volt.

23. Az összes természet a’ mindenség anyagjából, mint, viaszból, majd egy lovat képez; majd ezt mintegy összeolvasztja ’s anyagjából egy fát termeszt, aztán embert, aztán más valamit. ’S ezek mindegyike csak igen rövid időn létezik. De a’ szekrénynek a’ szétbontatás épen olly kevessé bántalom, mint összerakatása nem volt az.

24. A’ tekintet zordonsága igen természetelleni, minthogy sokszor általa az arcz nyájassága elhal, és annyira ki alszik, hogy többé földeritni nem lehet. Épen ebből értheted, hogy okosság elleni. Mert ha valaki úgy elfásitá arczát, hogy még a’ bün érzete is elhagyá, mi oka még az életre?

25. Mindent, mit látsz, hamar el fog változtatni az egészet kormányzó természet. ’S anyagjából másokat teremtend, ’s ezekéből ismét másokat, hogy mindig megujuljon a’ világ.

26. Midőn valaki vétkezik ellened, mindjárt visgáld, a’ jóról vagy roszról minő véleményben követte légyen el azt. Mert ezt látván könyörülsz rajta és sem csodálkozni, sem haragudni nem fogsz. Mert talán vagy ugyanazt, mit ő, vagy más valami hasonlót te is jónak tartasz és akkor meg kell bocsátanod nékie; vagy pedig illyeseket sem jónak sem rosznak nem tartasz ’s ekkor balvéleménye iránt méltányos lész.

27. Ne a’ hiányzóra gondolj, hanem a’ mid van. Ebből pedig a’ legkedvesbet válaszd ki, ’s képzeld magadnak azon szorgalmat, mit megszerzésére forditanál, ha nem birnád. Azonban őrizkedjél, nehogy mig bennök gyönyörködöl, hozzá ne szokjál őket túlbecsülni; minthogy akkor nélkülözésök megzavarna.

28. Vonulj önmagadba, mert az uralkodó okosság olly természetü, hogy igazságos tette ’s ebből eredő nyugalma által önmagának elégséges.

29. Irtsad ki a’ képzeletet; csillapitsd az indulatokat; szoritkozzál a’ jelenre; vizsgáld meg mi történik veled vagy másokkal; oszsz föl ’s különits el minden tárgyat anyagra és alakra; gondolj az utolsó órára; mi más vétke, hagyd ott hol az történt.

30. Forditsd figyelmedet arra, a’ mi mondatik és szálj le elméddel a’ tényekbe ’s azok okaiba.

31. Ékességed legyen egyszerüség, szerénység, ’s közönyösség az iránt, mi az erény ’s bün között középen áll. Szeresd az emberi nemet; engedelmeskedjél istennek. – Minden bizonyos törvény szerint megyen; igy szól az. De hát ha csak az anyagiak? Elég megemlékezni, hogy mindennek meg van törvénye, vagy csak keveset kivéve.

32. A’ halált illetőleg: akár szétszóratás, vagy parányokra fölbomlás, vagy kiürités legyen; még is vagy kioltás az vagy által tétel.

33. A’ fájdalomról. Az eltürhetlen meg öl; a’ tartós pedig eltürhető. És az elme önnyugalmát meggyőződése által fentartja ’s roszabbá nemesb részed nem lesz. Ám tegyenek azon tagok, mellyeket fájdalom ért, ha tudnak, fölötte panaszt

34. A’ dicsőségről. Nézd elméjöket, minők mit kerülnek, mit keresnek. Továbbá: mint a’ homok halmok, egymásra hordatva, az előbbieket eltemetik, ugy az emberi életben, az előbbiek a’ következők által gyorsan elfedetnek.

35. Platoból: Egy kitünő elméjü ’s éles látásunak, ki minden időn ’s minden anyagon keresztül hat, valjon fog e’ az emberi élet valami nagynak látszani? Lehetetlen; volt a’ válasz. Tehát a’ halált sem tartandja valami rémitőnek? Épen nem.

36. Antisthenestől: Királyhoz illő, midőn jót tesz roszúl hallani.

37. Rút dolog, hogy az arcz, az észnek engedelmeskedve, ennek akaratja szerint alakul és disziti föl magát, az ész pedig önakaratjához nem alkalmazkodik, ’s a’ szerint nem ékesiti föl magát.

38. A’ dolgokra haragudni balgaság: mert azok semmivel nem gondolnak.

39. A’ halhatatlan isteneknek ’s nekünk adj örömöket.

40. Arasd az életet, hasonló az a’ szemteljes kalászokhoz: míg azok megérnek, ezek már elhervadnak.

41. Ha engem ’s gyermekimet elhagyják az istenek, oka van ennek is.

42. A’ jó ’s igaz tőlem van.

43. A’ panaszlókkal ne jajgass és meg ne indulj.

44. Plató mondása. Én annak ezen érvényes okot vetném ellene: Illetlenül szólsz ember, midőn azt véled, hogy az, ki csak valamire való, tekintetbe veszi az életet vagy halált, ’s nem néz inkább arra, ha cselekedvén, jót vagy roszat mivel e’? ha az jó vagy rosz embernek tette e?

45. Ugyanazé. Mert ugy van az Atheneiek valóban, a’ hová valaki vagy azon véleményben állott, hogy ő legjobb, vagy a’ fejedelem által állitatott, ott, mint nekem látszik, veszély között is meg kell maradnia, és sem a’ halált, sem mást, kivevén a’ gyalázatot, tekintetbe vennie nem szabad.

46. Ugyanazé. De vizsgáld, o boldog, ha a’ jó nem áll e’ másban, mint fentartani vagy fentartatni. Mert ki igazán ember, nem kivánand illy vagy amolly hosszan élni, gyáva szeretettel nem függend az életen, hanem az istenekre hagyja ezt, és elhiszi az asszonyoknak is, hogy sorsát senki el nem kerüli, ’s csak arra ügyelend, hogy kiszabott életidejét mint élje le legjobban.

47. Vizsgáld a’ csillagok futását, mintha velök együtt forgattatnál! Tartsd eszedben mindig az elemek egymásba által változását. Illy eszmék kitisztitnak a’ földi élet salakjaitól.

48. Szépek Plato e’ szavai: Ki az embereket beszéde tárgyává teszi, annak mintegy magasb szempontból kell által tekintni földi viszonyaikat, gyüléseiket, hadaikat, földmivelésöket, nőszüléseiket, békekötéseiket, születésöket, halálukat, törvényszéki vitáikat, a’ puszta tájakat, az idegen népek különféle szokásait, ünnepeit, temetkezéseit, vásárait, egyszóval azon összes vegyületet, azon ellenkező dolgok egyesültét egy világba.

49. Tekintsd a’ multat, a’ kormányok annyi változásait. A’ jövőt is előre láthatod, mert minden hasonló nemü leend ’s a’ jelen események szabályitól nem térend el. Azért ugyanannyi, ha az emberi életet negyven vagy tizezer esztendeig vizsgálod: mert mit fogsz többet látni?

50.

Mi földből jött, az ismét földbe száll És a’ mi égi magból származott Az vissza ismét a’ mennyekbe tér.

Vagy az összekötött parányok szétoldatása ez, vagy az érzéktelen elemek némi szétszóratása.

51.

Étel ’s ital ’s varázsszerekkel él, Utból kitér, hogy el ne érd, halál; – De istenin lengő lehelleted’ Kinok ’s könyűk közt türni kénytelen.

(Euripid)

52. Vitézebb valaki, de ne legyen nyájosb mint te, ne szerényebb, ne türelmesb bár mi eseményeknél, ne engedékenyebb mások hibái iránt.

53. Hol egy dolgot az istenek és emberekkel közös okosság szerint bevégezhetni, ott mi sem rémitő. Mert hol egy szerencsés ’s állapotunk természete szerint haladó működés gyümölcsét elérhetni, ott semmi veszteség gyanuja nincs.

54. Mindenütt ’s mindenkor egészen tőled függ, mind jelen állapotodban istenfélőn megnyugodni, mind kortársaiddal jogszerün bánni, mind jelen nézetidet gondosan átvizsgálni, nehogy valami észrevétlenül lopódzék be.

55. Ne tekintsd mások vezéreszméit, hanem nézz egyenest azon czélra, hova a’ természet vezet, tudnillik a’ mindenség természete az eseményeknél fogva, ’s a’ tiéd kötelességeid által Az pedig mindenki kötelessége, mí szerkezetével megegyező. A’ többi lények pedig az okasakért teremtettek, mint általában a’ rosz a’ jobbért, az okosak pedig egymásért. – Az ember szerkezetében tehát legfőbb a’ társasélet. Második pedig, daczolni a’ testi szenvedélyekkel. Mert az okos és értelmes indulatnak sajátsága, magát korlátozni, és sem az érzékek sem az ösztön kivánságainak nem engedni. Mert ez mindenik állati. Az ész pedig főnökösködni akar ’s magán ezek által uralkodni nem enged; ’s ez igazságos: mert arra született, hogy mind ezeket hasznára forditsa. Harmadik egy okos lény szerkezetében, hogy tévedéstől ’s hibától ment legyen. Ezen elsőbbségekkel ékesitve járjon a’ kormányzó ész az egyenes uton, ’s birja mind azt mi övé.

56. Mintha már meg haltál ’s csak mostanig éltél volna, mi mintegy fölöslegből még hátra van, természetszerűn éld által.

57. Csak azt szeresd a’ mi téged ér, ’s mit sorsod ád; mert mi öszhangzóbb veled.

58. Mindennél a’ mi ér, azokat szemeid előtt tartsd, kiket ugyan az érvén, fölötte nehezteltek idegenkedtek, ’s panaszkodtak. És most hol vannak ők? Sehol. Tehát miért akarod hasonlón viselni magad? ’s miért nem hagyod azon idegen indulatokat inkább azoknak, kik illy módon magokat ’s másokat fölinditnak, magad csak azzal foglalkodván, mint fordisd azon eseményeket nemesen hasznodra? Mert van olly nemes használat, mi által munkásságodnak anyagul szolgálnak. Csak légy figyelmes és törekedjél, hogy minden cselekvénynél mint becsületes ember állhass magad előtt. Emlékezzél meg e’ két szabályra, ’s hogy cselekvényed tárgya mindig bir érdekkel.

59. Tekints belsődbe. Belől van a’ jónak forrása, ’s örökre folyhat, ha mindig ásod.

60. A’ testnek is szilárdsággal kell birni, hogy sem mozgásában, sem állásában szabálytalanságot el ne áruljon. Mert mint az ész, az arczvonalokban mutatkozik, ’s a’ gondolkodást ’s becsületességet bennök kifejezi, ugy valami hasonlót lehet az egész testre nézve várni. De mind ezekre mesterkéltség nélkül kell ügyelni.

61. Az élet mestersége a’ viváséhoz hasonlóbb, mint a’ tánczoláséhoz. Mert várotlan megtámodásokra is készen kell lenni, és rendűletlenül megállani.

62. Gondold meg mindenkor azok tulajdonit és elveit, kiknek helyeslése után törekszel. Mert sem akaratlan hibáik miatt haragudni, sem helyeslésökre vágyni nem fogsz, ha véleményeik és szenvedélyeik forrásait látod.

63. Minden lélek, ugymond Plato, akaratlanúl fosztatik meg az igazságtól. Hasonlón a’ jogosság, mérséklet, méltányosság ’s más illy erényektől. Igen szükséges erre mindenkor megemlékezned: ugy mindenek iránt szelidebb lész.

64. Minden fájdalomnál legyen előtted, hogy az nem becstelenitő ’s a’ kormányzó észt roszabbá nem teszi; mert azt sem önmagában, sem társadalmi viszonyában tekintve, meg nem ronthatja. A’ legtöbb fájdalmas érzelmeknél már Epicur mondása megnyugtathatna, hogy azok sem elviselhetlenek, sem öröké tartók, ha megemlékszel határaikra és semmit hozzájok nem koholsz. Arrólis megemlékezzél, hogy sok, mi a’ fájdalommal egyenlő, nekünk észrevétlenül okoz kellemetlenséget, p. o. az álom, a’ nagy hőség, az étvágy hiánya. Mihelyt tehát illyesmi terhedre van, mond magadnak: hogy a’ fájdalom alatt roskadozol össze.

65. Vigyázz, nehogy az embertelenek iránt ugy viseld magad, mint ezek az emberek iránt.

66. Honnét tudjuk, ha Telauges nem volt e’ nemesebb jellemü, mint Socrates? Mert nem elég, hogy Socrates dicsőségesebben halt meg, hogy a’ sophistákkal ügyesebben vitatkozott, hogy a’ legnagyobb hidegben az éjet nagyobb türelemmel tölté a’ szabad ég alatt, hogy ama Salamisit vissza hozni rendelő parancsolatnak nemesebben szegült ellene, és (mit azonban ha igaz volna is, alig lehetne hihetőnek tartani) hogy ő az utczán büszke léptekkel járkált; hanem inkább azt kell visgálni minő volt Socrates lelke? Megelégedetté tehette e, ha embertársaihoz igazságos ’s az istenek iránt kegyes volt? Mások roszaságának nem hizelgett e soha? Az egésztől reá mért sorsot nem fogadta e’ idegenkedve, ’s nem viselte e’ mint valami eltürhetlent ’S nem engedte e’ a’ testecske szenvedésiben részt venni a’ lelket.

67. A’ természet nem vegyitett ugy a’ tömeggel össze, hogy magadat saját határid közé vissza nem vonhatnád, ’s magad űgyeít önmagad el nem végezhetnéd. Mert igen könnyen megtörténhető, hogy valaki isteni ember legyen, és senkitől ollyannak el nem esmértetik. Emlékezzél meg arra mindig, hogy a’ boldog élethez csak kevés szükséges, és hogy azon reménnyel fölhagynod nem szabad, mi szerint, szabadelmü, szerény, községbarát, és az istenség iránt engedelmes ember lehess, ha mindjárt azon kétségbe kellene is esned, hogy a’ vitatkozásban vagy a’ természettanban nagyra vihesd.

68. Semmi hatalom nem gátolhat, a’ legnagyobb lelki derültségben élni, ha bár minden még olly igen ellened emelje is szavát; ha bár vad állatok eltépik is a’ tégedkörnyező tömeg tagjait. Mert mi gátol, hogy elméd, mind e’ mellett magát nyugodtan tartsa, a’ körülmények fölött igazán itéljen, ’s a’ nyujtott alkalmat czélszerüen használja? hogy az itélet igy szóljon az eseményhez: te ez vagy valóban, ha bár a’ képzeletnek máskép látszol is? hogy a’ tényerő az alkalomnak mondja: épen téged kerestelek? Mert a’ jelen mindenkor nyujt anyagot nekem, okszerü és házafiúi erénynek gyakorlatára, röviden olly müvészetnek, melly egy emberhez vagy istenhez méltó Mert minden esemény vagy az istenre, vagy az emberekre vonatkozik. Egy sem hallatlan, vagy nehezen kezelhető, hanem inkább esméretes és könnyü.

69. Az erkölcsi tökély azt hozza magával, hogy minden napot, mintha az utolsó volna, úgy töltsünk el, ingerlettség, bágyadtság, ’s képmutatás nélkül.

70. Az istenek, halhatatlan létökre nem elégedetlenek a’ miatt, hogy olly végtelen időn által; annyi gonosztévőt kell eltürniök, sőt míndenképen gondjokat viselik; és te, ki olly hamar meg fogsz szünni ’s ki szinte egyike vagy a’ vétkezőknek, te akarnál kifáradni?

71. Nevetséges nem saját roszaságát kerülni, mi lehető, hanem másokét, mi lehetlen.

72. Mit az okosság és közszellem okszerünek és közhasznunak nem talál, azt józanon tartja maga alattinak.

73. Ha te jót tettél, ’s egy másik jótéteményben részesült, miért keresz, mint egy bolond, még valami harmadikat, legyen az jó tetted dicsérete vagy viszonzása.

74. Senki nem fárad bele, önhasznát keresni: a’ természetszerü cselekvény hasznot hoz; tehát fáradhatlan légy hasznot keresni, másoknak hasznot hajtván.

75. Az egyetemes természet eltökélé egykor magát világot alkotni. Most pedig, vagy minden, mi történik, szükségképi következmény szerint leszen; vagy még a’ legfőbbek is, mikre a’ világot kormányzó ész kitünő figyelmét forditja, minden okszerüség nélkül léteznek. Sok esetben vidámabbá teend, ha erre megemlékszel.

Nyolczadik könyv.

1. Az is a’ hiu dicsvágy elnyomására szolgál, hogy nem tölthetted egész éltedet, legalább nem gyermekséged óta úgy, mint philosoph. Tehát egyszer már annyira ki jöttél a’ sorból hogy egy bölcsnek hirét nem igényelheted Ennek világi helyzeted is ellene küzd. Ha tehát valóban átláttad, miben áll a’ fő dolog, ugy hagyj föl minden dicsvággyal, ’s elégedjél meg azzal, hogy mi éltedből talán még hátra van, azt a’ természet akarata szerint töltsed el. Arra ügyelj tehát, mit kiván az, és – félre minden egyébbel. Hiszen saját tapasztalásod mondja, milly sok utakon jártál a’ nélkül hogy a’ boldogságot meglelted volna: sem mesterséges okoskodásokban, sem gazdagságban, sem hirben, sem kéjekben, sehol sem. – Hol van tehát? Azon tettekben miket az emberi természet követel. – Mint fogjuk ezeket gyakorlatba venni? Ha bizonyos elvekhez ragaszkodunk, mellyekből vonszalmak és cselekvények származnak. – Minő elvek azok? Mik a’ jóra és roszra vonatkoznak; hogy tudniillik az emberre nézve semmi nem jó, mi őt igazságos, mértékletes, szilárd és szabaddá nem teszi, és semmi nem rosz, mi a’ nevezett tulajdonok ellenkezőjét nem okozza.

2. Minden tettnél kérdezd magadtól: mint leszen az reám nézve? Meg fogom e bánni? – Nem sokára – aztán meghalok és mindennek vége! Mit kivánok tehát többet, mint hogy jelen cselekvényem egy okos és társas lény cselekvénye legyen, melly az istenséggel ugyan azon törvény alatt áll.

3. Alexander, Cajus és Pompejus – mik ők Diogenes, Heraclit és Socrateshez képest? Ezek esmérték a’ tárgyokat, azoknak működő erejét és alkatrészeit; és vezérelveik mindig ugyanazok voltak. De amazok, mi sok fölött voltak aggodalomban? mi sokhoz szolgailag lekötve?

4. És ugyanazt fogják cselekedni, ha megpukkadsz is fölötte.

5. Az első, hogy ne engedd magad megzavarni! mert minden az egésznek természete szerinti. És rövid időn sehol sem létezel, olly kevéssé nem, mint Trajan és Augustus. – Azután figyelmezz tetteidre, mindenkor meggondolván, hogy becsületes embernek kell lenned, és mit az ember természete tőled kiván, azt tedd folyvást, és ne szólj egyebet, mint mi neked legigazságosbnak látszik és pedig nyájosan, szerényen ’s tettetés nélkül.

6. Az egyetemes természet munkája, az itt lévő tárgyokat, által helyezni más hová, elváltoztatni, innen eltakaritni, ott előteremteni Minden változat! – nem kell tehát félni, hogy valami uj történik. Minden megszokott! Minden hasonló törvényekhez kötve!

7. Minden természet elégedett, ha czélját eléri. Az okos természet ezt eléri, ha gondolkodásába semmi hamisat és bizonytalant föl nem vesz, vágyait csak közhasznu tettekre irányozza, hajlamát vagy ellenszenvét egyedül azokra szoritja, mellyek hatalmában vannak. ’s a’ közös természettől minden reá mért sorsot kedvesen fogad: mert ő ennek egy része, mint a’ levél a’ növényé, csak azon különbséggel, hogy a’ levél egy érzéketlen, okosság nélküli ’s akadályoknak alá vetett természetnek része; az emberi természet ellenben része egy minden akadályon fölülemelkedett okos ’s igazságos természetnek: ez pedig minden lénynek saját értéke szerint oszt időt, anyagot, alakot, tehetséget, jó és bal sorsot. Ezen aránylagos rész fölfedezése végett, a’ lényeknek nem egyes sajátságait kell összehasonlitnod, hanem azokat egybevéve, mind, a’ másiknak összeségével.

8. Még csak nem is olvashatsz! – De tartóztathatod magadat a’ rágalmaktól, kellemes ’s kinos érzelmeken fölülemelkedhetel, szemtelenek ’s hálátlanok iránt türelmes lehetsz, sőt mi több, jót is tehetsz velök.

9. Senki ne halljon tőled soha panaszt az udvari vagy saját életedre.

10. A’ bánat némi önkorholat, valami hasznosnak elmulasztása miatt. A’ jó pedig szükségkép hasznos is, ’s azért a’ jó és nemes embernek gondoskodását követeli. De egy jó és nemes ember soha sem fogja megbánni, hogy egy érzeki kéjt elmellőzött. Tehát a’ dorbézolás sem nem hasznos valami, sem nem jó.

11. Ez itt – mi önmagában? sajátlagos szerkezete után? minő lényege vagy anyaga? minő alakja? mit csinál e’ világon, és mennyi ideig tart?

12. Midőn az álmat nehezen hagyod el, emlékezzél meg, hogy közhasznu tények teljesitése sajátlagos szerkezeteddel ’s emberi természeteddel megegyező, hogy ellenben az álom az állatokkal közös. A’ mi pedig mindenkinek egyéni természetével megegyező, az annak inkább sajátsága, nékie alkalmasb, sőt kellemesb is.

13. Mindenkor ’s minden fogalomnál szemeid előtt tartsd a’ természet, az erkölcstan és a’ dialectica elveit.

14. Ha valakivel találkozol, legott igy szólj magadhoz: minő elvei vannak ennek a’ jórol és roszról? Mert, kinek a’ kéjről és fájdalomról vagy ezek okairól, a’ becsületről és becstelenségről, az életről és halálról illyen fogalmai vannak, nem csudálhatod ’s nem látszhatik különösnek, hogy az igy cselekszik. Sőt eszembe jut, hogy ő kénytetik igy cselekedni

15. Megemlékezzél, hogy épen olly rút, a’ fölött idegenkedést nyilvánitni, hogy a’ világ azt termeli a’ minek termelésére kepes, mint a’ fölött, hogy a’ figefa figét terem. Egy orvoshoz ’s kormányoshoz illetlen volna, ha az egy hideglázas ’s ez egy ellenszél fölött csudálkoznának.

16. Megemlékezzél, hogy véleményid változtatásánál ’s mások tanitásai iránti engedékenységed mellett, még is teljes szabadságodat fentarthatod: mert a’ te müved ez is, melly saját szándékod ’s itéleted szerint, ’s igy lelkeddel megegyezőleg vitetik véghez.

17. Ha hatalmadban van, miért teszed? Ha mástól függ, kire panaszkodol? A’ parányokra? vagy az istenekre? Mindenik ostobaság. Senkire nem kell panaszkodni. Ha teheted, javitsd meg az alkotót; ha ezt nem tudod, ugy javitsd meg a’ müvet magát; ha ezt sem tudod, – mit használ a panasz? Pedig hijában mit sem szabad tenned.

18. A’ mi meghal nem esik ki a’ világból. Ha pedig itt marad, ugy itten is változtatik el, ’s oldoztatik föl veled és a’ világgal közös elemeibe. Ezek is elváltoztatnak ’s még sem zúgolódnak.

19. Minden lény, például a’ ló, a’ szőlőtő, valami czélra létezik. Mit csudálkodol. Maga a’ nap megmondja neked hogy bizonyos működésért létezik, ’s igy a’ többi istenek is. És te mi végre? talán csupa élvezetért? Gondold meg, ha eszméleted helyesli e ezt.

20. A’ természet, mint az, ki a’ labdát földobja, tekintettel van mindenre, ugy a’ végére mint kezdetére ’s haladására a’ dolgoknak. Mi haszna a’ labdának midőn fölemelkedik, vagy mi kára, midőn alá száll, vagy földre esik. Mi haszna a’ buboréknak, melly még egész, vagy mi kára melly már elpattanik? Hasonlót lehetne a’ világosságról mondani.

21. Forditsd ki a’ testet és szemléld meg, mint van mint leszen, ha kor, betegség, vagy kicsapongás fölemészti! Rövid ideig tart, mind a’ dicsérőnek, mind a’ dicsőitettnek élete; úgy azé is, ki megemlékezik ’s a’ ki emlegettetik. Azonkivül ezen éghajlatnak csak egy zugában történik ez, ’s még itt sincsenek mind egy értelemben egymással, sőt sokan önmagokkal sem; pedig az egész föld csak egy pont.

22. Figyelmezz arra, mivel találkozol, legyen az tett, itélet, vagy kifejezés. – Ezeket méltán szenveded te, ki inkább akarsz hónap jóvá lenni, mint sem ma.

23. Cselekszem valamit, ugy az emberek segitésére vonatkozólag teszem azt; – ér valami, úgy fogadom azt tekintettel az istenekre ’s mindennek közös kutfejére, honnan minden események szármoznak.

24. Mit látsz a’ fürdésnél? Olajat, verejtéket, piszkot, tisztátlan vizet; mind kellemetlen dolgok. Hasonló nemü az életnek minden része és minden, mivel benne találkozunk?

25. Lucilla látta Verust meghalni; aztán Lucilla is meghalt. Secunda Maximust, aztán követte ő; Epitynchanus Diotimust, ’s csak hamar követte ő is; Antonin Faustinat, ’s hamar követte ő; Celer Hadriant ’s követte őt. Igy mindnyájan. Amaz éleseszüek, ama’ jóslók, ama’ fölfuvalkodottak – hol vannak? Hol például azon elmés férfiak Charax, Demetrius a’ Platonicus, Eudämon, vagy más hasonlók? Minden mulandó, mind már rég eltüntek! Némellyek csak egy rövid időre sem tarthatták fen emléköket; mások a’ regék hősei közt állanak; mások innét is eltüntek. Emlékezzél meg tehát arra, hogy testszövedéked szétszóratni, lelked kioltatni vagy elvándorolni, vagy máshová tétetni fog.

26. Öröme van az embernek annak teljesitésében, mi tulajdonképen emberi. Valólag emberi pedig a’ jóakarat társaink iránt, az érzékiség iránti közönyösség, valószinü fogalmaink gondos birálata és az egyetemes természet ’s müködése fölötti visgálat.

27. Viszonyod hármos: egyik környékzeted, másik az isteni erő, mellyből mindenek mindene származik, harmadik kortársaid irányában.

28. A’ fájdalom vagy a’ testre nézve rosz, – ’s ugy ez nyilatkozzék fölötte; vagy a’ lélekre. De ennek egészen hatalmában van derültségét és nyugalmát fentartani, és a’ fájdalmat rosznak nem venni. Mert az itélet, a’ hajlam, a’ vágy és gyülölet bensőnkben van, ’s oda rosz nem juthat be.

29. Képzeletidet töröld ki, ’s mindig így szólj magadhoz: tőlem függ, hogy ezen lélekben semmi gonoszság, semmi bujaság, ’s általában semmi szenvedély ne létezzék, hogy minden tárgynak minőségét megvizsgáljam ’s mindeniket becséhez képest használjam Emlékezzél meg ezen természetadta tehetségedre.

30. Mind a’ tanácsban mind magánosoknál, igyekezzél inkább szerényen mint ékesen szólni Használd a’ józan észt.

31. Augustus udvara, neje, leánya, unokái, vejei nővére, Agrippa, rokonai háznépe és barátai, Arius, Maecenas, orvosai, áldozópapjai, az egész udvar – halál martalékja! Fordulj innen más nemzedékekhez, nem egyesek halálához talán, hanem például a’ Pompeiekéhez, – ’s tekintsd azon föliratokat az emlékeken; „családjából utolsó.“ Gondold meg mennyire törekedtek elődeik, hogy utódot hagyjanak hátra ’s hogy még is egynek szükségkép utolsónak kelle lenni. ’S itt ismét vegyed tekintetbe egy egész nemzet halálát.

32. Rendezd éltedet szabályszerüleg tettről tettre, ’s ha csak ezek mindegyike lehetőleg a’ magáét lerója, ugy nyugodjál meg benne! hogy pedig mindenik teljesitse a’ magáét, abban senki nem gátolhat. – De kivülről akadályoz valami? Semmi abban mi igazságos, józan ’s meggondolt tett. – De egy más müködő erő talán még is gátoltatik? Ha ezen akadályt eltüröd, ’s eszélyesen ahhoz fogsz, mi még előtted szabad, ugy legott egy más működés áll amannak helyébe, melly a’ fentemlített szabadszerü renddel épen olly jól öszhangzik.

33. Fogadd a’ nélkül hogy gőgössé légy, ’s elvesztét viseld egykedvüleg.

34. Ha valaha egy levágott kezet, lábot vagy fejet, elkülönözve, a’ többi testtől elválasztva feküdni láttál; épen illyenné teszi az magát ki nem akarja az eseményeket, másoktól magát elkülönzi vagy valami társaságellenit cselekszik. Igy mintegy kivetve, a’ természetszerü egységtől elkülönitetél! Mert része voltál a’ természetnek; ’s most magad különzéd el tőle magadat. – Egyébkint az itt tudva van, hogy ismét egyesülhetsz vele. Ezen tehetséget: elválása után magát ismét egyesithetni; nem adta isten a’ természet semmi más tagjának. Gondold meg tehát jóságát, mellyre az embert méltatá! Mert azon kettős tehetséget adá nékie; először, hogy az egésztőli elválását eltávoztathassa; aztán hogy elválása után, ismét vissza térhessen, magát egyesithesse ’s mint részes előbbi helyét vissza foglalhassa.

35. Mint a’ többi tehetségeket minden okos lény az egyetemes természettől kapta, ugy attól kaptuk azon tehetséget is: hogy, mint a’ természet mindennek, mi utjában áll ’s ellene müködik, más fordulatot ad, a’ sorsnak kényszerüségébe befonja ’s igy maga’ részévé teszi, úgy teszen egy okos lény is, minden akadályt müködése tárgyává ’s felhasználja ahhoz, mit szándékolt, bár mi volt legyen is az.

36. Ne zavarjon meg egész életednek képzelme. Ne foglald össze gondolatodba mind azon szenvedéseket, mellyek talán még érni fognak; hanem kérdezd magadtól minden jelenvalónál: mi van, benne olly eltürhetlen, olly nyomasztó? Mert szégyenleni fogod ezt megvallani Emlékezzél meg továbbá, hogy sem a’ jövő, sem a’ mult nem nyom, hanem mindig csak a’ jelen Ez pedig csökkenni fog, ha egészen magába elkülönzöd ’s lelkedet megdorgálod, hogy még csak ennek elviselésére sem képes.

37. Valjon Panthea vagy Pergamus még sirva ülnek e’ urok sirhalmánál? Chabrias és Diotimus Hadrianenál? – Ez nevetség volna! Hát ha ott ülnének, érzenék e’ azok? ha pedig érzenék is, vigasztalná e’ őket? ’s ha vigasztalná, lennének e azért halhatlanok? nem sorsuk kénytelensége e, először megvénülni, aztán meghalni? – Tehát mit csinálnának azok, miután ezek elhaltak? – Az egész testszöveg – véres salak tömlője.

38. Ha éles látással birsz, mutasd azt a’ dolgok bölcs megitélésében.

39. Semmi erényt nem találok egy okos lény szerkezetében, melly a’ jogszerüséggel ellenkeznék; de látom a’ tartózkodást a’ bujaságnak ellenében.

40. Ha fölhagysz véleményeddel arról, mi téged bántani látszik, – úgy magadat a’ legnagyobb biztosságba helyezted. Ki ez a’ „magad“? Az ész. De én nem vagyok ész! – Tehát légy azzá, és eszed ne szomoritsa meg önmagát. Ha pedig más valamid érzi roszul magát, ugy az nyilatkozzék maga e’ fölött.