II.

Kedves jó anyám!

A mult héten ott jártam Gyurkáéknál. Elegáns lakást tartanak. Azt hittem, nagy társaságot találok majd együtt, meglepetésemre az asszony egyedül fogadott. Pongyolában volt, igaz, hogy csipkés selyempongyolában. Csodálatos, hogy abban az asszonyban milyen kevés kárt tett az idő!

Erzsébet nagyon örült a látogatásomnak, gyerek módjára örült, és én azt hiszem, hogy öröme őszinte volt. Kedvesnek találta, hogy nem vártam meg a zsúrt, hanem megleptem őket családi körükben. (Félreértés volt a dologban. Én azzal mentem oda, hogy a zsúrra megyek, mivel az asszony, tévedésből, csütörtök helyett szerdát írt a levélben.)

Gyurka nem volt odahaza, – a kaszinóban vacsorázott, – és én egész estén át kedvem szerint pletykázhattam az asszonyokkal. Majdnem éjfélig marasztaltak. Meg kell engedni Erzsébetnek: az ember jól érzi magát nála. Sok művészi ízléssel és nagy kényelemmel rendezte be a lakását, a konyhája, a cselédsége példásan van idomítva. Ha az ember élete felét vendéglőkben tölti, mint jó magam, meg tudja becsülni az ilyen előnyöket.

Most már azt is sejtem, _mit akar_ tőlem Erzsébet. Gyurka keveset van velük és ők, szegények, ugyancsak unják magukat a fővárosban. Szükségük van valakire, aki elkíséri őket a színházba, hangversenyre, sétahelyre. És én szívesen vállalkozom a cicisbeo szerepére. Ez végre is kétoldalu szerződés, amelynél mindegyik fél nyer. Van benne egy csepp önzés mind a két fél részéről, de társadalmi szempontból is jogosult önzés. Erzsébet végre is olyan előkelő asszony, hogy az ember – már hiúságból is – szívesen mutatkozik vele bárhol, a mellett igen okos asszony, aki mindenhez tud szólni és – ha jókedvében van – elragadóan kedves. Mi kell nekem egyéb? Éppen most kaptam tőle levelet, hogy jőjjek vacsorára. Lesz parasztos túrós csusza, – ennyi idő alatt nem felejtette el a kedves ételemet. Hanem most már elég is lesz a pletykából. Maradtam stb.

_Jankó._

_U. i._ Édesanyám nagyon elcsodálkoznék, ha látná, hogy Lizából, a Gyurka leányából, milyen nagy kisasszony lett már. Az én számításom szerint alig lehet több tizenhat-tizenhétnél, de olyan erős és nagy, mint egy huszéves leány. Nagyon hasonlít az édesanyjára, különösen a szeme meg a járása. Csak valamivel nagyobb. Mindenki testvéreknek nézi őket.