IV.

Édes jó anyám!

Liza ma megindultan és boldogan mutatta nekem azt a kedves, szép levelet, amit édesanyámtól kapott. Meg is érdemelte a levelet, mert tanu vagyok reá, hogy az egész nagy szőnyeget az utolsó öltésig maga himezte. Hetek óta már beszélni se lehetett vele, egypárszor a színházból is elmaradt, – ahová pedig nagyon szeret járni! – csakhogy a szőnyeg még elkészüljön az édesanyám nevenapjára. Sietnem kell az írással, mert kikocsizunk a Városligetbe stb.

_Jankó._