III.

Kedves anyám!

Utolsó levelében volt egy tréfás kérdés, amelyből azonban kiéreztem a komolyt élt. Azt kérdezte tőlem, hogy nem udvarlok-e Erzsébet asszonynak? Nos, képzelje el, édesanyám, hogy előtte állok, erősen a szemébe nézek és pirúlás és habozás nélkül mondom: Nem! Most már elhiszi, hogy nem? Nem olyan asszony Erzsébet, aki udvaroltatna magának. Józan, okos és tiszta, – ugyancsak rosszul járna, aki előtte holmi léhaságokkal hozakodnék elő.

Ha ilyesmi volna köztünk, nem is akarna erőnek erejével megházasítani. Képzelje, édesanyám szövetségesre talált Erzsébetben, – ő is főkötő alá akar hozni.

Amikor először szóba hozta előttem a házasságot, a szemébe nevettem. Hogy én már túl vagyok azokon az éveken…

Azt mondta, a férfi annyi idős, amennyinek tud látszani. Maga (már mint én!) ez idő szerint harmincéves. Nem is okos dolog, ha az ember gyerekészszel nősül. (Azt hiszem, ez a vágás Gyurkának szólt.)

Elmondtam, hogy édesanyám újévtől kezdve velem fog lakni Budapesten és hogy nem szeretném, ha valami kotnyeles kis asszonyka ki akarná nézni a házamból. (Azt úgyis hiába akarná.)

Maga, úgylátszik, nem tudja, hogy összes tulajdonságai közül az édesanyja a legszeretetreméltóbb tulajdonsága? kérdezte Erzsébet asszony. Az édesanyja a hozománya, ami minden okos leány szemében jó partivá teszi…

Nem mondom el a többit, de úgy vettem észre, hogy Erzsébet asszony ugyancsak ismeri édesanyámat.

Mialatt ilyenekről beszélgettünk, Liza rendesen ott ült a zsámolyon, az édesanyja lábánál és épp úgy hizeleg neki, simogatja a kezét és csókolja, mint Erzsébet asszony szokta Erzsi-korában.

A szép sógornő különben egész komolyan nekilátott, hogy engem főkötő alá hozzon. Jó ideig nem tudtam hozzájuk menni, hogy egy-két csinos leányt ne találjak ott vendégségben. A Liza barátnőit. Erzsébet aztán elmondta beszédközben, hogy az egyik ennyi hozományra számíthat, a másik meg ennyire… Végre sejteni kezdtem, hogy ezeket a bemutatókat az én kedvemért rendezik és egy hétig kimaradtam a házukból. A finom Erzsébet azonnal megértett és a legközelebbi meghívójában hangsúlyozta, hogy _egyedül_ fogom őket találni. Most megint jóbarátok vagyunk. Tudom ugyan, hogy Erzsébet az én érdekemet akarta ezzel szolgálni, de még ilyen alakjában is visszataszítónak találom a divatos férjvadászatot.

Most hivatalba kell mennem. Maradtam stb.

_Jankó._