I.

Valahányszor a kártyát keverjük és kiosztjuk, mindig hálás emlékezettel adózhatunk VI-ik Károly franczia királynak, kinek mellékneve volt a «bien aimé». (Nagyon szeretett.) Igaz: hogy nagyon sokan szerették; de azok mind halcsontból készült pánczélt viseltek s lovaglás közben csak a féllábuk volt a kengyelben: – egyébiránt soha annyi lázadás, tömeges vérboszú, sereges kivégzés, szerencsétlen hadjárat, rablás, fosztogatás, dögvész nem fordult elő a világon, mint az ő uralkodása alatt.

Mikor a sokatszeretett királynak az elméje meghibbant, egy híres franczia miniatür-festő, Jaquemin Gringonneur, festett a számára játékkártyákat, abból a czélból, hogy elborult elméjét földerítse. Sikerült is a gyógykezelés. – A király jobbadán csak magában játszhatott. Vele ellentétben játszani nem volt mindenkinek ajánlatos. Az «ütésre» ő felsége könnyen «agyonütéssel» felelt. Még szép asszonynak is bajos volt vele együtt kártyázni.

S ha elgondolkozunk fölötte, a kártya tudománya rettenetes alapelveket állít föl. Csodáljuk, hogy ezt még a törvényhozásban komoly vita tárgyává nem tették. Hogy engedheti meg a kormány, hogy az egyetemen olyan tanokat hirdessenek, miszerint a két szem fölötte áll a királynak s azt elütheti? A két szem, a kit a Dunántúl úgy hínak, hogy «túz», a Tiszántúl pedig úgy hínak, hogy «disznó».

Hogy mikor VI-ik Károly a connetablejével piquétezik s bemondja a Kunstot: «három király, magam vagyok a negyedik» – az ellenjátszó ezt vághassa vissza: «három disznó, magam a negyedik».

S a Gringonneur festette kártyákon a kétszem művészi kivitelű allegoriai kompozicziókban nyilvánítá filozófiai jelentőségét. A cœur túzon volt festve egy császár, ezüst pánczélban, jogarral és országalmával a két kezében, fején Charles Magne koronájával; de kinek eléje tolakodik egy csuklyás remete s szeme elé tartja a fövényórát, a mulandóság jelvényét. – A carreau kétszemen a római pápa trónol, a hármas tiarával a fején, mellette két bibornok; de mögötte vágtat a csontváz halál szürke paripáján s kaszáját aratásra emeli föléjük. – A trèffle kétszem a szerelmeseké és a szerencsésé, de mögöttük áll pallosemelve a hóhér és a bitófa az akasztott emberrel. – A pique kétszem a hősé, a ki diadalszekerében vonul fel, babérral koszorúzva, de mellette tánczol a csörgősipkás bolond, ki lánczokat csörget feléje, bukását jósolva.

Ilyenek voltak Gringonneur kártyái, miket VI. Károly király bolondságának elűzésére művészi kézzel megfestett. Láthatók a Musée imperialban.