VII.

Jean Carouge lovag, a mint franczia földre tehette a lábát, azonnal sietett, a hová az esze és a szíve tanácsolta.

Az esze arra oktatta, hogy ne nagyon siessen ő most a király elé, a skócziai kirándulás kudarczáról beszámolni. Azt már bizonyosan megtudta VI-ik Károly Viviennetől és Coucytól, s ha azok ennek következtében elszaladtak a fejüktől, az ő feje még ráér utánuk szaladni.

A szíve, ezzel egyérzőleg, azt tanácsolta neki, hogy siessen a legrövidebb úton argenteuili várába, a szerető hitvestárs megvigasztalására. Lóháton kellett utaznia; a magával hozott narválszarvat ökrös szekéren szállították utána.

Előre elképzelte magában, hogy majd mikor ő a fölvonó hid elé megérkezve, kürtjét megfújja, hogy fog abból a kirúgó donjonból, mely mindig virágokkal volt rakva, a bájos asszony kihajolni s kendőjével üdvözletet lobogtatni. – Csalatkozott. A donjon ablakaiban nem volt se szép asszony, se nyíló virág, odabenn sem jött eléje az asszony. Minden cseléd, várnagy, csatlós úgy megrettent az ura láttára, hogy nem is tudott a kérdésére felelni.

– Mi történt itt? mi baj van a várban? Hol a feleségem?

Az asszonyféle csak sírt és a kezeit tördelte, a férficseléd meg a vállát vonogatta.

Carouge lovag rohant föl a lépcsőkön, végig a tornáczokon, folyvást Sylvandire nevét kiabálva; végre rátalált a donjon hatszögletű termében. – Alig ismert rá. – A szép fehér-piros arcz fakó volt, a ragyogó szemek beesve, vörösre kisírva; az öltöny összetépve, bemocskolva.

A mint Carouge lovag neje felé közelített, az asszony eltiltó mozdulattal feszíté eléje karjait.

Carouge lovag legelőször is azt vette észre, hogy az amulet nincs a felesége nyakában. Megrezzent, majd dühbe jött.

– Hová lett az amuleted? – kérdezé Sylvandiretől.

– Elrabolták. Erőszakkal vették el tőlem, – rebegé a nő.

Ebből megérthette a férj, hogy akkor még egyebet is elraboltak: annál drágább klenodiumot.

– Ki tette azt?

– Jacques de Gris lovag, az alençoni herczeg főlovászmestere.

– Hogy került az ide?

– A te leveledet hozta hozzám a király megbízásából, melyet te a póstagalamb által küldtél. Egyedül talált itt e helyen, a donjonban. Látod, mivé tett? Az amuletemet is elrabolta.

Sylvandire összetépett ruhájára mutatott, a mit e gyalázatos merénylet óta mással föl nem váltott.

Jean Carouge lovag boszúért ordítva rohant el a donjonból, egy vigasztaló szóra sem méltatva a meggyalázott feleségét. Rögtön nyergeltetett s vágtatott a királyhoz Párisba.