III.

A gép a középső láva-hegy előtt hirtelen leállítja kerekeit és függélyesen mintegy kétszáz méternyit emelkedik. Úszva hatolnak át a szoroson, – akkor, alig háromszáz méternyire az első, nagyobb épület előtt, ismét leszállnak a fenekére és keréken folytatják az utat.

Kétoldalt hallgatag házsorok futnak, szembe a géppel halak csapódnak el és algák foszforeszkálnak a homályos kapuk alatt. Szorongva hallgatnak mindannyian. A szilárd kövezeten néha tompa nyekkenéssel pukkad meg egy-egy lomha polip, amint a kerekek átfutnak a testén. Az úttest közepén néha egy-egy furcsa, nehézkes tömeg állja el útjukat.

– Ezek járművek voltak.

A tanítványok hallgatnak. Egyik se mer belenézni a jármű homályos belsejébe. A gép rohan tovább.

– Csupa három-, meg négyemeletes ház. Csodálatos építkezés, csodálatos munka… Igen… ez a Krisztustól számított huszadik század… Tízezer éven át láva takart el egy egész korszakot és nem maradt semmi emlék… Ez a korszak kiesett a történelemből…

Rádion 23 komolyan mered maga elé.

– Egy korszak, igen, és egy kultura… Mert volt kulturájuk, barátaim… ismerték a villanyt, amint ezek a primitív vezetékek mutatják… és ismerték az élőképet, amit lapos vászonra vetítettek – és nem térbe, mint mi. De míg kínai őseinkkel összeköt minket a történelem vörös fonala, – ez a földrész kikapcsolódott mindenből s eltemetkezett a víz alá… és szelleméről nincs ami hírt adjon nekünk. Majd megmutatom nektek csodálatos könyveiket, melyeknek betűjeleit öt éve tanulmányozzuk, hogy kulcsát találjuk ennek a nyelvnek… ennek a kulturának, mely tízezer év előtt a mi kínai őseink kulturájával párhuzamosan fejlődött, az akkori Európa közepén… egy nép, mely állítólag oly művelt s fejlett volt már akkor, mint a hatalmas kínaiak, a mi őseink.

– Élőképük is volt már? – kérdi Fizika 15.

– Élőképük, mint mondom, akkor még vászonra vetítették… De találtam néhányat, restauráltam és kipreparáltam – és Plaston-gépbe illesztve kiderült, hogy lehet térbe vetíteni velük.

Aluminiumtokjába nyúl s egy preparált, furcsa filmet szed ki belőle.

– Ide nézzetek… Ezt egy régi színház romjai közt találtam… majd megmutatom nektek…

A mellékutcákban hallgatva, mozdulatlanul állnak a hinárral, bürűvel belepett járművek. Ha megmozdulna valamelyik s egyszerre robogni kezdene és száguldana, szembe a géppel!…