Part 14

21. És mikor a kartács bug messziről és zizegő golyók záporoznak és a gránát magasra veri a föld taraját s körülöttem falkában usznak a patakon át a nyulak és pukkanva peregnek le az ágról a védtelen madarak és az ájtatos füveknek még a töve is messze az égre repül,

22. békitőn zsizsegem, hogy szeliditselek: erős vagy Uram!

23. És mikor negyvenezer ember, negyvenezer fiad, testvéreim negyvenezerje egyszerre repül fel, egy ropogásra szent szined elé, az én lerakott aknáim iszonyu erejétől – és mikor a borzasztó dörgés mellett el halnak régi mennyköveid csattanásai, tengereid szelid csobogásai s fene oroszlánaid kis bégetései – és mikor a szétkent emberi férgek gomolyban vonaglanak s hosszu kilométereken hullahegyekben hevernek, mint tavaszi hernyózáskor az ujjaim közt a himes lepkék zöldbogyós bábjai:

24. akkor Uram, megkövülök és azt érezem: érzem, Uram, ki vagy!

25. Érzem, Uram, ki vagy

26. itt ülve dermedten kicsi fészkem szélén, gyerekeimet gyenge szárnyammal takarva s a csöppek védelmében irgalmat elvárva az Irgalomtalantól: érzem, Uram, hogy vagy; érzem és zokogok… Zokogok és ülök dermedten kicsi fészkem martján, gyerekeimet védve gyenge szárnyaimmal, mert nem tudom mi vagy Uram, de én Atya vagyok…

27. Hallelujah!

28. Kereslek Uram, hogy magasztalhassalak, bejárom Érted a Mindenséget, hogy énekelhesselek s az égő csipkebokrokat megsturmolom, hogy rád kényszeritsem, hogy meghallgasd dicsőitésemet.

29. Én nem pihenek meg, mig Rád nem találok, nem ölelem meg páromat, nem csókolom meg gyermekemet, mig Veled nem beszéltem, nem gondolok gondolatot, nem füzök képzethez képzetet, mig a Te fogalmadat tisztára nem cselekszem:

30. mert hallottam Rólad a falusi iskolában és a falombok közt álló templomokban és mintha suhogtál volna tulajdon én fölöttem már a lélekzésemen át s a történelem korszakain keresztül s a müvészet ihletéseibe elérve:

31. mert vagy, Uram, a Létnek törvényei által! és ha vagy

32. kell, hogy megértselek!

33. Hallelujah!

34. Ah, foglak-e látni, ha majd a győzelem után vidám himnuszt verek, ha a béke napjaiban egészséges szórakozottsággal legelészek, ha a gerjedt habok elmultával ujra a régi mód sarjadzom tovább, bujábban, mint előtte, a megkövéritett talajon…

35. S foglak-e érteni, ha a Történés hozza, hogy pár arasszal kurtább legyen e nevemmel jelzett önélet, mint e percben élettőkém, mint a bennem elvégzésre érő Munkaprogramm igéri? Foglak-e jobban megérteni, ha e nagyszerü tömegkivégzés szép sorsában osztozom, mintha saját külön gépromlásom, kopásom végén lépnék át a mai formámból más létmegoldás tudattalan formája felé…

36. Hallelujah!

37. Uram, nézz rám. Én eltünök előbb-utóbb, mert a harmatcsepp elmulik, ha tüzbe nem freccsentik is. De tudd meg. Tudd meg, Uram, hogy a magad sorsát példázza sorsom. Te is ugyanezzel a megértésre képtelen szemmel meredj előre. Te, az Ur, ki Világoknak bármily nagy testében éled ki magad, te is elmulsz. Te is odajutsz, ahonnan vétettél:

38. Kezdetben vala az Ige s a Létnek végén nem marad más, csak a meztelen, a léttelen Ige.

39. Hallelujah!

_(1914. nov.)_

TARTALOM:

PILLANATKÉPEK, RAJZOK, ESETEK. 1. Koporsók a pályaudvaron 5 2. Hé, Nikita 6 3. Aki ur, az ur 9 4. Két kis magyarok 12 5. A fiakercső 21 6. Postások a háboruban 28 7. Két tűz között 35 8. Katonadolog 43 9. Lázban 49 10. Csirke a drót közt 55 11. Hazaitta magát 60 12. Dáska 65 13. Kinek hogy szolgál a szerencse 72 14. Egy elsőrendü dolog 79 15. A macska 85 16. Tisztességes magyarok 92 17. Csujes 99 18. Kukoricakása 105 19. A bécsi ütközet 110 20. Orosz cigaretta 115 21. Fedezékből 121 22. Késik a posta 123 23. Kárpáti emlék 130 24. Negyven huszár 138 25. Óévi levél 145 HADI KIS TÜKÖR. I. Játék a sáncárokban 151 II. Sárika 155 III. Huj, huj 161 IV. A jó isten bánata 163 V. Gyereksirás 165 VI. Kétszázötven lángos 170 VII. Pár szó 174 VIII. Az igazi bosszuság 177 IX. Finnyásság 178 X. Szervusz Rozikám 180 XI. Szölő, kenyér, miegymás 187 XII. Kis Samu Jóska 194 XIII. Az orosz invázió után 202 XIV. Mikor a katonák pihennek 207 XV. Levél 213 A KÁRPÁTI VIHAR 219 ZSOLTÁR 276