XIII.

A győzedelmes forradalom előestéjén, 1918. október 31-ikén, meggyilkolták Tisza Istvánt a Hermina-úti lakásán.

A borús őszi est homályában gyalogos katonáknak öltözött férfiak jelentek meg a nyaralóban és miután a ház őrzésével megbízott csendőrök ellenállás nélkül elvonultak, egy sortűz megölte Tisza Istvánt a felesége oldalán.

Emelt fővel, félelem nélkül lépett a gyilkosok elé és úgy halt meg, mint az alakulóban levő magyar népköztársaság egyetlen polgára, aki megérdemelte a szó antik értelmében vett republikánus nevet.

A forradalom, amely sehol sem tudta az ellenállás nyomát fölfedezni, ezzel a véres tettel önmagának akart imponálni, mintegy meg akarta magát győzni a komoly voltáról.

A gyilkosság eredménye volt az évekig tartó dühös izgatásnak, amely Tiszát állította oda mint a háború okozóját. Ma már tudjuk, mit kell erről tartanunk, de az igazság csak Tisza halála után került napfényre.

Meg kellett azonban halnia, mert ő volt a magyarság ereje és reménysége. Meg kellett halnia a forradalom első napján, mert a másodikon a megcsalt és meggyalázott nemzet megint az ő nevét kiáltotta volna. A Károlyi-forradalom a magyargyűlölet lázadása volt és a puskalövések, amelyek elcsattantak a Városliget őszi alkonyán, minden magyar embernek szóltak.

Sokan kérdezték már, hogy Tisza, akit élete utolsó napjaiban intő szózatokkal és komor jóslatokkal ostromoltak, miért nem gondoskodott a maga biztonságáról. Ez a feladat azonban rá nézve, aki akkor Európának talán leggyűlöltebb nevét viselte, alig volt megoldható. Hamis névvel, álruhában, talán parókával vagy álszakállal esetleg elmenekülhetett volna, ilyen árat azonban neki nem ért meg az élet.

Jellemző, hogy a Károlyi-kormány sohasem üldöztette a gyilkosokat. Gróf Károlyi Mihály koszorút küldött a halottas házba, valami szentimentális felírással, a Tisza-család azonban visszautasította.

A holttestet a geszti családi sírboltban tették nyugalomra. Hitvese, született Tisza Ilona, erős lélekkel és hűséges szívvel siratta meg. Egyetlen fia, ifjú gróf Tisza István, a gyilkosság idején betegen feküdt és csak néhány nappal élte túl édesapját. Három árvája maradt, köztük két fiú.