VIII.

1913. június 7-ikén, miután egy botrányper, amilyenek a nemzeti hanyatlás korszakaiban sűrűn szoktak tenyészni, váratlanul elgáncsolta a Lukács-kabinetet, Tisza István lépett kormányra.

Ez neki nemcsak joga, de kötelessége is volt, hiszen a Nemzeti Munkapárt Lukács László személyében mindig csak Tisza István locum tenensét követte.

A baloldal Tisza megbizatásában hallatlan inzultust látott és megint élethalál-harchoz fegyverkezett. Átcsoportosították a 48-as pártokat és miután a két vezért, Kossuthot és Justhot, tisztelettel falnak állították, gróf Károlyi Mihály lépett előtérbe.

Károlyi a szélsőséges nacionalista ellenzék élén nemcsak újabb képviselőházi harcmodort, hanem teljes rendszerváltozást is jelentett. Eddig a függetlenségi pártok mindig a nemzeti sovinizmus lobogója alatt masiroztak, ezentúl azonban majd összefognak az összes felforgató elemekkel. Károlyi gróf összeköttetést tartott fenn a földalatti erőkkel, rajongott szélsőséges elméletekért és miután politikai pályája elején szenvedélyesen agitált a demokrata választójog ellen, most kisajátította magának Ferenc Ferdinánd választójogi programmját.

Miközben a képviselőház ülésterme újabb vad jelenetek színhelye lett és miközben Tisza, helyesen ítélve meg a jövőt, a magyarországi románokkal való megegyezést kereste, június 28-ikán megtörtént a szerajevói kettős gyilkosság és megkezdődött a világtörténelem legújabb, vértől és könnyektől ázott fejezete.