VI.

_A nemzeti kormány_ (így nevezte magát a koaliciós minisztérium), amelyet az országos közvélemény ujjongó örömmel és túlcsigázott reménységekkel üdvözölt, már megalakulása napján nagybeteg volt. Beteggé tette az a hazugsága, hogy a baloldali pártokat, amelyek a dualisztikus államrendszer ellen folytatott küzdelmüknek köszönhették népszerűségüket, most ugyanennek a dualizmusnak védelmére kellett felsorakoztatni.

Tisza gróf időközben Gesztre ment önkéntes számkivetésbe. Gazdálkodott és történelmi tanulmányokba mélyedt, egyébként pedig olyan lojálisan megőrízte semlegességét a kormánnyal szemben, hogy még bizalmas körben is tartózkodott minden bírálattól. Most már belátta, hogy hibázott és tudta, hogy politikai remeteségéből csak a nemzet hívó szava válthatja meg.

Ez az időpont azonban hamarább eljött, mint bárki hitte volna. A kormány, amely «nemzeti vívmányokkal» volt adósa a feltüzelt közvéleménynek és amely tudta, hogy a bécsiektől most semmit sem várhat, a vasúti pragmatika dolgában a horvát érzékenység költségére óhajtott babérokat szerezni. A horvátok azonban bőszülten védekeztek és a magyar képviselőházban ülő delegáltjaik az obstrukció kipróbált fegyveréhez nyultak.

A horvát obstrukció végleg ad absurdum vezette a koalició által nemzeti szentségként tisztelt régi házszabályokat, mert bebizonyította, hogy a Ház egy kisded csapatja, még ha nincsenek is tartalékjai a budapesti sajtóban és a magyar közvéleményben, igenis meg tudja fojtani a képviselőházat. Végül az a tragikomikus helyzet állott elő, hogy a koalició, amely a parlamenti kisebbség jogainak védelmében verekedte ki magának a hatalmat, kénytelen volt maga revízió alá venni a házszabályokat.

1909 őszén a «nemzeti kormány» beadta lemondását. A nemzet már akkor cserben hagyta Wekerlééket, az udvar jéghidegen bánt velük, a vezérek viszálykodtak, a pártok kiábrándultak és fáradtak voltak. Senki sem siratta meg a távozókat, kivéve talán azokat a «nemzeti őrszemeket», akiket álláshoz és kenyérhez juttatott a koalició.

Tisza István útja, midőn újból megjelent a fórumon, diadalút volt. Bejárta az országot és miközben szétzúzta a koaliciós rendszer utolsó bástyáit, életében először megismerte a népszerűséget.

A Szabadelvűpárt, amely Nemzeti Munkapárt néven újból föltámadt hamvaiból, döntő győzelmet szerzett az országos választásokon. A győzelem Tisza István személyes sikere volt. Ő volt most Magyarország legnépszerűbb embere.