III.

A zuáv azt mondta Pierrenek, hogy itt a dohány, gyujtson rá.

– Nem szoktam – felelt Pierre – aztán a madárnak se jó… az édesanyám olyan sokáig gyüjtötte a pénzt, amig megvette… nézze…

Megint fölhajtotta a kendőt és a zuáv is belebámult a kalitkába.

– Szép madár – szólt.

Egy ideig csönd volt, a többi katona bóbiskolt és a zuáv azt mondta Pierrenek, hogy Franciaország egészségére huzzon egyet a pálinkás üvegből.

– Nem szoktam – felelt Pierre.

Erre aztán az egyik katona nagyon nevetett a sarokban és miközben pipára gyujtott, megjegyezte, hogy mért nem maradt akkor a szürke öreganyja mellett, ha olyan rongy katona, hogy még csak nem is iszik.

A zuáv mosolygott és még egyszer Pierre felé tartotta az üveget.

– No erre az ijedtségre inni kell – biztatta.

Pierre letette a kalitkát és ivott. De nagyon mulatságos arcot vágott utána és mosolyogtunk mind rajta.

Aztán vidám lett és hogy a többiek elkezdtek énekelni egy igen együgyü nótát a katonai egyenruháról, ő is velük dudolt. A zuáv a pipájával a kalitkán verte hozzá a taktust. Már akkor nagy volt a füst és dulakodott két katona. Csak tréfából vagdosták egymást a padhoz, ugy, hogy a dijoni kisasszony halálra ijedt a tulsó sarokban.