VI.

A mi kis pénze, meg hitele volt, ráment mind erre a választásra. Nem volt aztán se állása, se mandátuma, de még folyamodni is restelt. Ugy se nevezték volna ki sehova. A rokonság szóba se állott vele, igy hát feljöttek Pestre, oda költöztek Ferike szüleihez, Ferike régi, lánykori szobájába.

A fehér mousseline-függöny, az erős vaságy, a polczos szekrénye mind a régi, csak ő maga, csak a lelke más.

Ez a helyzet borzasztó volt. Az apja egy kukkot se szólt hozzá, csak megmutatta az alispán egy levelét, melyet az néki még a választás előtt irt. Rá akarta birni, hogy irjon a lányának, beszélje rá Kázmért, hogy ne lépjen fel.

– Nem akart az apád beleszólani a dolgaitokba, ő nem segithet rajtatok, nem is ad hát tanácsot… mondta az anyja. Már most mitévő lesztek?

Heteken át törték a fejüket. Végre az apja megszólalt.

– Ferike, tanulj, tedd le a tanitónői vizsgát, majd csak szerzünk néked állást. Addig itt el lehettek…

Magolni kellett tehát mégis, hasztalan volt a lepkefogás, a szerencsejáték, sorsunkat ki nem kerülhetjük.

TARTALOM.

Tisztességes asszony 1 A majoreskó 35 Szabadság!… 52 Párbaj 64 Liliomillat 73 Szünidőben 81 Katicza-bombon 89 Felment a klubba! 99 A látszat öl 107 Egy hatnapos asszony 119 Kergetődző csillagok 126 Kegyelem 133 Egy válópör oka 141 Lepkefogó kisasszony 148