Part 20

Most már nem éreztem éhséget és elhagyott a kétségbeesés. Csak arra gondoltam, mit kell most tennem és mi lesz most velem. De bíztam abban, hogy az Isten nem enged elpusztulni, aminthogy azt sem engedte meg, hogy ez a másik szerencsétlen emberfia a komor kétségbeesés pillanatában véget vessen az életének.

Elhagytam a hidat és visszamentem a park felé. Egyszerre csak villamos fényreklám ragyogó betűi mindegyre e szavakat csillogtatták felém: «Coillou cigarettahüvelye». Nem is tudom miért, de jól megjegyeztem magamnak a cég címét és fölkeresésére elindultam a város másik végére. A gyári iroda már zárva volt, de sikerült a kapust meggyőznöm, hogy sürgős ügyben azonnal beszélnem kell az igazgatóval. Néhány perc múlva az igazgatósági szobában álltam egy vöröshajú, halvány ember előtt, aki nagy íróasztalnál ült.

– Mit óhajt?

– A gyár igazgatójával van szerencsém beszélni?

– Igen, – felelte és figyelmesen végigmért.

– Ne haragudjék kérem, mert az irodai órákon kívül jövök önhöz, de kénytelen vagyok, mert munkát keresek.

– Nincs betöltendő helyünk, – dörmögte. – De különben is miért jön éppen hozzánk? Specialista talán a mi szakmánkban?

– Nem tudom, miért, de valami arra kényszerített, hogy ide jőjjek, – feleltem és életemről meg legutóbbi élményeimről beszéltem neki.

Végül, hogy véget vessen a beszélgetésnek, szánakozva ezt mondta:

– Sajnos, vegyész számára nincs munkánk.

– Bocsánatot kérek, mert zavartam, – mondtam szinte suttogva és fölkeltem, hogy távozzak. De az igazgató visszatartott:

– Kérem, várjon még egy pillanatig. Mindjárt visszajövök.

Csakhamar vissza is tért egy másik úrral, aki, mint kiderült, a gyár tulajdonosa volt.

– Főnököm olyan munkát ajánl föl önnek, amelyet a saját kockázatára kellene elvégeznie. Ezt ne feledje.

– Miről van szó? – kérdeztem reménykedés és csüggedés közt hányódva.

– Egyik velünk versenyző cég cigarettahüvelyt gyárt olyan vattabetéttel, amely elnyeli a nikotint. Az előállítás módját titkolja. Ha ön valami hasonló eljárást tudna a számunkra kidolgozni, ötszáz rubelt fizetnénk érte és azonkívül még tíz évig évente ezer rubelt. Mit szól hozzá? De ismétlem, hogy akár sikere lesz, akár nem, minden laboratóriumi költség önt terheli.

Az igazgató kérdőleg nézett reám s nyilván kiváncsian várta, vajjon el merem-e fogadni az ajánlatot. Mindjárt tudtam, miféle vatta szükséges a mérges nikotin elvezetéséhez.

– Van okom hinni, hogy sikerrel megoldom a föladatot, – feleltem, ámbátor magatartásom aligha fejezett ki nagy bizakodást. Hirtelenül nagy gyöngeség fogott el és félig ájultan rogytam a mögöttem levő székbe.

– Mi történt? Mi baja? – kérdezték a gyárosok megdöbbenve, miközben a kezemet dörzsölgették és vízzel itattak.

– Ájulás fogott el.

– Hát beteg? – kérdezte az igazgató.

Anélkül, hogy akartam volna, büszkeségem helyett az őszinteségem felelt és ez csúszott ki a számon:

– Éhes vagyok!

A két gyáros valóban nemeslelkű, előkelően gondolkodó ember volt. Nem mulaszthatom el nevük megemlítését, mert sokkal nagyobb köszönettel tartozom nekik, mint amekkorát együttmunkálkodásunk napjaiban kifejezhettem. Egyikük Coillou Ferenc úr, a másik Shaplignin W. A. úr volt.

Mivel pénzt nem akartam tőlük elfogadni, három napig etettek és ápoltak. Azután Zaleszki professzor laboratoriumában mindjárt munkához fogtam és megkezdtem a kísérletezést. Elméleti föltevéseim a gyakorlatban helyeseknek bizonyultak. Olyan vattát készítettem, amely a nikotin huszonöt százalékát elnyelte. Zaleszki tanárt megkértem, vizsgálja fölül az eredményt és adjon róla szakértői véleményt. Mivel vizsgálata megerősítette állításaimat, még aznap megkaptam hivatalos szakértői véleményét. Ezt és a vattát, amelynek tetszetős, rózsás színt adtam, azonnal elvittem a gyárba.

Sőt a városi vegyi laboratórium, amikor a vattámat megvizsgálta, arra az eredményre jutott, hogy harminc százalék nikotint tud elnyelni, tehát tíz százalékkal többet, mint amennyit a konkurrens cég vattája. Már másnap gazdag ember voltam, mert a cég azonnal kifizette nekem az ötszáz rubelnyi díjat és még ötszáz rubelt mint az első évi fizetés felét. Ez nemcsak másnapra, hanem sok napra biztosította az életemet és most már kellő nyugalommal és megfontoltsággal nézhettem valami állandó és kielégítő kereset után.

Később valahányszor a laboratóriumban vagy íróasztalomnál dolgoztam, azt hittem hogy túl vagyok életemnek legizgatóbb és legnehezebb megpróbáltatásain.

Álmodni sem mertem volna, hogy a világ legféktelenebb és leghihetetlenebb szenvedélyeit megtestesítő állatokkal, emberekkel és istenekkel fogok valamikor szemben állni; hogy még egyszer át kell vándorolnom a keleti országok mocsarain és labirintusain és a legfurcsább kalandokat fogom átélni. Nem is sejtettem, hogy sorsom rendelése szerint magával fog sodorni a modern őrület és perverzitás legvadabb forgataga és hogy az egymást kölcsönösen megsemmisítő, harcoló tömegekből a véletlen kegyes hulláma fog kiragadni és ki fog vetni a megmentő partra, úgy ahogyan vagyok, egész testtel és lélekkel, nem félve harctól és küzdelemtől és azzal a legbensőbb meggyőződéssel, hogy az élet fönséges ajándéka a Mindenhatónak.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Charles Seignobes, a párizsi egyetem bölcsészeti fakultásának tanára «L’Histoire politique de l’Europa contemporaine» című művének orosz kiadásában (II. kötet 522–523. oldal) részletesen olvashatók azok az okok, amelyek miatt a lengyelek résztvettek az 1905. évi forradalomban.]

[Footnote 2: Witte J. S. gróf lett, most a miniszterelnök Pétervárott.]

[Footnote 3: A medve orosz népies neve.]

TARTALOM.

I. RÉSZ. =A front mögött.=

I. A vihar első jelei 7 II. Karddal a nép ellen 15 III. Olajat keresek 24 IV. Munka az erdőben 40 V. Dráma a szénégetők közt 45 VI. A tigris és más vadak 57 VII. Erdei tartózkodásom vége 66 VIII. Jajkiáltás 76 IX. A hegyi ördögök 79 X. Az elátkozott tó 90 XI. Forradalmár kötelességből 96

II. RÉSZ. =A forradalom sodrában.=

XII. A Fekete Százak 105 XIII. A forradalom szolgálatában 112 XIV. A felelősség terhe 125 XV. Az eltűnt zsák 135 XVI. Elnökből fogoly 138 XVII. «Ez tilos! Lövök!» 148 XVIII. Tárgyalás előtt 158 XIX. Az ítélet 164 XX. Az «El Dorado»-fogházban 168 XXI. Novakovszki bombája 174 XXII. Jövők-menők 177 XXIII. Visznek a fegyházba 187

III. RÉSZ. =A fegyházban.=

XXIV. Börtönfalak mögött 197 XXV. Szabad társaim 202 XXVI. «Szaryn da na kiechku» 209 XXVII. Fogházi jelenetek 221 XXVIII. Kupido hatalma 231 XXIX. Kopogtat a halál 244 XXX. Találkozás az anyámmal 250 XXXI. Furcsa szentek 254 XXXII. Három halott 268 XXXIII. Szabad vagyok, de megvetnek 273 XXXIV. Lesz még szőlő, lágy kenyér 283

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

OSSENDOWSKI

EMBEREK, ÁLLATOK ÉS ISTENEK

FORDÍTOTTA SAJÓ ALADÁR

Nagyobb feltűnést régen keltett könyv, mint Ossendowski hatalmas útleírása oroszországi s tibeti kalandjairól, a forradalom és ellenforradalom véres harcairól. Szenvedélyes viták, tudományos harcok támadtak e könyv körül, amelyek az egész világ közönségét foglalkoztatták. A vita végleges eredményre nem vezetett, egy lényeges ponttól eltekintve, amelyben a tudományos körök és az olvasók véleménye egyformán találkozott, hogy Ossendowski könyvében az irodalom izgató, érdekességében soha nem hanyatló, költői szépségeivel meglepő hatalmas művel gazdagodott.

FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

OSSENDOWSKI

ÁZSIAI TITKOK, ÁZSIAI EMBEREK

FORDÍTOTTA SAJÓ ALADÁR

Az «Állatok, emberek és istenek» méltó párja, bizonyos értelemben vett folytatása Ossendowskinak ez a másik könyve. Az embernemjárta Ázsia idegen világát deríti fel, rejtelmes embereit, különös szokásait magyarázza meg a vérbeli írónak lélekbe látó megfigyeléseivel, költői leírásaival, izgalmas elevenségével. A könyv nagyszerű értékei, amelyek vetekednek a legjobb regények szépségeivel, mindenkép indokolttá teszik a világhírt, amelyet Ossendowski rövid pár év alatt kivívott magának.

FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.