VIII.

És két hét mulva megérkezett a főhadnagy. Nem láttuk, csak a hangját hallottuk. Egy erősen bécsies kiejtésű sörízű hang beszélt benn a szobában. Elek a menetrendből kikereste a bécsi vonatok érkezését.

– Háromnegyed óra előtt érkezett a bécsi gyors! – kiáltotta diadalmasan. – Der Leutnant ist hier. A nagy levelezés gyümölcse megért. A tiszt eljött, hogy kis barátnőjét meglátogassa. Egy szánalom-látogatást tesz. Tartozik ezzel a foglalkozásának és hizeleg neki Johanna rajongása… Ach mein Einziger! suttogja Johanna és lezárja szemeit.

A fiúnak ördöge volt. Fél hatkor estefelé, délutáni álmomból zavart föl:

– Nézd csak – mondotta – nézd csak, siess!

Az ablakhoz támolyogtam. A ház előtt csukott hintó indult el. Kék katonazubbonyt láttam az ablakában.

– Ez katona! – szóltam. – De hol van Johanna?

– Benn ül, most szállt be.

Nem hittem. A hintó elrobogott. Elek soká fogadkozott, de a becsületszavát nem merte adni.

Este Johanna, szokatlan időben, fél tízkor kezdett zongorázni. Eljátszotta „A szűz imájá“-t, azután rátért az indulóra.

– Festmarsch des Deutschmeisterregiment! – mondta Elek.

Háromszor hallottuk, rövid pauzák után, a zenedarabot.

– A főhadnagy nem tud betelni barátnője brilliáns zongorajátékával – konferált Elek. – Addig is, hogy Ida a teát zavartalanul ne szervirozhassa a szerelmeseknek, becsöngetem.

Csöngetett.

– Geben sie über dem Herrn Oberleutnant meine beste Grüsse! – mondta ünnepélyesen. – Ida ijedt arcot vágott, azt kérdezte, hogy miféle főhadnagy… és a többi, de Elek nem hallgatta.

– Elmehet! – kiáltotta. – Elmehet!

Egészen izgatott volt.

– Engem nem csapsz be, Johanna, – mondta. – Tudom, hogy a főhadnagy nálad fog aludni. Tudom, hogy meg fogod járni, tudom, hogy a főhadnagyot többet nem látod. Tudom, hogy sírni fogsz és hamar rájössz, hogy jobb lett volna az egyszerű magyar szobaurak mellett maradni!

Eleknek azonban a legnagyobb fáradozás mellett se sikerült a főhadnagyot – még csak nyomokban se – kimutatni. Hiába ment ki a folyosóra, hiába nézett át a Johanna szobájába, a spaléták be voltak csukva, nem lehetett még árnyékot se látni.