XII.

Késő éjszaka, jóval éjfél után, amikor már csendes minden, a Kálvin-tér mint egy fülledt barlang ásítozik a fénytelen égbolt félelmétől megzavarodva. A hazatérőnek tanácsos sietni. Ilyenkor a kút mellett elhaladva, esetleg úgy hallani, hogy valaki a nevünkön szólít. Egyszer hátra lehet nézni, hogy: ki az? Senki. És nem többet, de futni ám hazáig. Mert a sok elhalt, elpusztult, sárbataposott, elvénült erő, amelyet az emberek, a siető, dolgozó emberek, leányok és fiúk itt elhullattak, a kövek hasadékai közül, a sinek nyílásai közül kibukkan, összesűrüsödik és áldozatokra les.

Ha már levetkőztetek, és ágyba bujtatok, nyugodtan megszámlálhatjátok az óraütéseket.

(1908. december.)

A HEGYSZOROS.

_Weiner Leónak._