V.

Most a Baross-utca felé kell nézni. Varróleánykák, egész fiatalok, szegények, de bájosak vonulnak át a téren nagy csapatokban ingadozva és minden tetszenivágyás nélkül. A fiatal urak, az egyetemiek, még mélyen alszanak hónapos szobáikban. De nem mind. Ketten közülök valami hősi elhatározásban fölkeltek és a tér közepén a szökőkút mellett várakoznak. Álmosak, kissé bánják a vállalkozást és semmi kis izgalmat sem remélnek a találkozástól. Csakugyan a leánykák kedvetlenek és sápadtak, és sietnek és alig felelnek a beszédre. A fiatal urak reá fognak jönni, hogy korán kelni nők miatt nem szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt. De akkor is meggondolandó.