I.

Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor egész Budapest sűrű kékes harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a Múzeum-körútról, vagy az Üllői-útról fáradtan, kilumpoltan, de könnyű fejjel beérkezünk a Kálvin-térre, akkor megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és színváltozásában s a siető emberárnyék tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő bátortalan szívdobbanásait.

A városoknak t. i. nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és némely halaknak.