II.

Ez a helyzet, amikor beront Balázs, a legnagyobb fiú, teli torokkal, lelkesülten kiabál:

– Gyerekek, gyerek, megtaláltam apát a lexikonban! Megtaláltam apát a lexikonban! (Hadarva olvasni kezd.) Áldor Balázs, szobrászművész. Született Békéscsabán, 1869. május 7-én…

_Rolli_ (a korán érett gyermek öntudatosságával): Ne olvasd hangosan, én is akarom olvasni.

_Ani:_ Ne olvasd, majd nézzük a könyvet. Megint felültetsz bennünket és elmeséled, ha valaki jön és röhögsz rajtunk.

_Rolli:_ Ülj le és lejebb tartsd a könyvet.

(Leülnek az ágyra. Azután csendesen homlokráncoló figyelembe merül a három gyerek.)

_Ani_ (fölkiált): Apa jogász is volt!…

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Balázs:_ De azután ott hagyta az egyetemet…

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Rolli:_ Tizennyolc éves korában már Párisba ment…

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Ani:_ Te, Balázs, mi az az egyéniség?

_Balázs:_ Amilyen ember valaki, – az! – érted?

_Ani:_ Igen.

_Rolli:_ Mi az a medaille d’honneur?

_Ani:_ Érem, amilyent bicikliversenyen nyert a Károly; láttad Károly érmét?

_Rolli:_ Igen.

_Balázs:_ Apának adták a szobráért. Az ő szobra volt a legszebb az egész kiállításon.

_Rolli:_ Hát a legszebb képnél is szebb volt az apa szobra?

_Ani_ (határozottan): Persze, a legszebb volt minden közt.

_Rolli:_ Mi az a Le Figaro?

_Ani:_ Az egy nagy ujság, a madmazell sokszor olvassa.

(Tovább olvasnak.)

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Rolli:_ Tyüh, nézzétek, az apa negyvenezer frankot kapott az első művéért, a „Siratók“-ért.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Ani:_ Mi az az amatőr?

_Balázs:_ Akik a szobrokat megveszik.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_Rolli:_ Nézd, a végén meg azt mondja, hogy: ma kétségtelenül ő a legnagyobb magyar szobrász, nevét az egész világon ösmerik…

_Bandi_ (visszatér az órájához és e pillanatban már ujra visszaeresztette a rugót).

_Rolli_ (fölháborodva): Ugyan Bandi, hogy lehetsz olyan. Most apáról olvasunk itten és te zörögsz. (Elönti a fiúi büszkeség. Odamegy Bandihoz, átfogja a hóna alatt és kicipeli a szobából, közben üti a hátát és befogja a száját; mert Bandi – már nem szép, ami nem szép – köpköd, sőt megrugja Rolli lábát.)

_Rolli_ (jajgat): Jaj, ez a Bandi, jaj megrugott, de azért kidobtam. Nesze! (Dulakodás).

_Ani:_ Mit csináltok? (Bandit együtt kidobják, bezárják az ajtót; a három gyerek újra nekiül a lexikonnak. Odakünn Bandi rugdossa az ajtót.)