IX.

Az idő most már délig bizonytalanul elúszik, eltengődik. Még jó, ha arra jő egy század katona.

A délelőtt elmosódó és unalomba sülyedő perceit felveri és felszínre hozza a lépések hangos ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött; vagy bóbitás fejű szobalányok kandikálnak ki őszinte érdeklődéssel. Egy teherhordó szekér megáll a katonák miatt és a kocsis visszagondol arra a három esztendőre, melyet a császár szolgálatában eltöltött. Mindez pár perc csupán és a kőkockákon nemsokára csörömpölő zökkenésekkel tova gördül a nehéz jármű. Sőt újabbak és újabbak jönnek egymásután.