IX.

– Jó távolra! ismételgettem magamban, mert kitaláltam Gracián gondolatát. Jó távolra! Ó a mi földünkön csak rövid távolságok vannak, Gracián – folytattam, mintha neki magyaráznám – pár ezer kilométer, pár tíz-esztendő. És már láttam is, hogy Gracián megállott. A földre maga elé nézett valami sajátságos meglepetés heves mozdulatában megmeredve.

Soká állott így kissé előrehajolva, figyelve, szemlélődve, úgy hogy egészen lassú léptekkel utolértem.