XXIII.

Azután elesett, lerogyott a kábító vonzásban. Néhány kar hirtelen fölemelkedett és egy hörgést vagy sóhajt hallottam szerteszét, amely hirtelen átfutott az ajkakon, mint a hullámgyűrük, ha valamit vízbe dobnak.

Soká álltam ott meredten a bánattól és reménykedéstől, figyelő szemekkel – míg csak rám nem borúlt a sötétkék éjszaka, de Graciánt nem láttam többé.