Chapter 47 of 67 · 42 words · ~1 min read

IV.

Nagyon kedves és okos fiú volt. Az ölemben hordoztam gyerekkorában és később megtanítottam minden szépre és jóra, amit tudtam. Most, hogy a szabadság mámorában találkoztam vele, megtelt a szívem iránta őszinte szánalommal és sajnálkoztam a reményeimen, amelyeket hozzá fűztem és a fáradozásaimon.