VIII.

A kávéház ablaka előtt most sietve egy szobalány suhan el. Doktorért megy, mert a kis úrfinak fáj a torka. Nagyon fáj és emiatt már reggel sirás van a házban. Nemsokára látni, amint az Üllői-út felől és minden irányból számozatlan doktorkonflik és gummikerekűek gördülnek elő. Mintha a szobalány segélykiáltása adott volna jelt nekik az elindulásra. Doktorok ülnek bennök; szakálasak, tanárok, azaz bundások – és egészen szerény, nyirott szövetkezeti orvosok nem is épen jó télikabátban. Szerte szállingóznak a városba és a betegek már várják valamennyit. Sok ilyen kocsit látni. Egészen féltizenegyig. Benn olykor megvillan egy zsebkendő, amely épen most bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor kissé elkésett a felkeléssel.