III.

Alig akart megállani, hogy üdvözöljön és csaknem fitymálva szólt:

– Visszafelé mégysz!?

– Dehogy, – mondtam mosolyogva – de kicsit fájt ám a szívem, – kedves Gracián, én nem megyek _visszafelé_, én csak ellenkező irányban tartok, mint te.

– Az mindegy, – mondotta Gracián kegyetlenül – mindegy az, – és már tovább sietett.

Követtem.