III.

A cikk ismét elolvastatik. Utána kis szünet, majd Ani mélázva megszólal:

– Barátom, ilyen nagy művész az apa!

_Balázs:_ Kár, hogy nekünk sose mutatja szobrait.

_Ani:_ A mama azt mondta, hogy apa nem akarja, hogy elmenjünk megnézni. Mama is ritkán megy el, mert apa nem szereti, ha a műteremben van valaki.

_Rolli:_ Te, Balázs, igaz, hogy apánál mesztelen nők is vannak?

_Ani:_ Ugyan, hogy gondolsz ilyen disznóságot apáról!

_Balázs:_ Igaz. Másképp nem lehet szobrot csinálni. Le kell nézni a nő testéről… mert apa csupa mesztelen nőt mintáz a szobraiban, én ezt hallottam és egyet láttam is, de csak az apa egyik szobrának fényképe volt. Mesztelen nő volt.

_Ani:_ Az lehetetlen!

_Balázs_ (komolyan): Ani ne légy buta, hiszen a szobrok mind mesztelenek.

_Rolli:_ Nem láttad a Kálvin-téren is azokat a nőket, az Andrássy-ut végén az angyal majdnem mesztelen, csak egy ing van rajta.

_Ani:_ De nézd meg a Köröndön a szobrokat. Mind férfiak és egészen fel vannak öltözve.

_Balázs:_ De mutass nekem egy egészen felöltözött nőt, szobor nőt!

_Ani_ (gondolkozik).

_Rolli_… Azért nem dolgozik apa itthon, mert itt hová vezetné azokat a mesztelen nőket. Mit szólnának a cselédek.

_Ani:_ No azt a mama sem engedné meg!

_Rolli:_ És itthon nem dolgozhatna olyan sokat a papa, mert mindig vizitbe jönnek.

_Ani:_ A mama mondta is neki: maga soha sincs itthon, ha vizitek vannak és a papa azt mondta: nekem a műteremben van dolgom, a vizitek fogadását azt magára bizom.

_Balázs:_ Rengeteg sok dolga van a papának.

_Ani:_ És nagyon sok pénzt keres.

_Rolli:_ Multkor hallottam, amikor a mama mondta Behr néninek: Nem tudom miféle nőre költi Balázs azt a rengeteg pénzt és a mama akkor sirt. És a Behr néni azt kérdezte, hány éjszakája nem volt itthon az urad. És a mama azt mondta, – már öt éjszakája és hogy a papa akkor is reggel a műteremből küldött haza pénzért. Én ott halottam a zongora alatt, mert mindig szoktam a zongora alá bujni, amikor a Behr néni eljön, mert ők mamával mindig nagyon érdekeseket beszélnek.

_Balázs:_ Most nekünk elmondod, hogy még mit hallottál.

_Rolli_ (kissé fontoskodva elkezd beszélni. A többiek félig kiváncsian, félig borzongva hallgatják): Hát tegnap jött Behr néni és én már ott voltam ám a zongora alatt. És azt mondja a mamának: az urad szeretője egy tizennyolc éves leány. – A mama aszongya: Jézus Mária. Mindjárt csak sirt. – Behr néni aszongya: Látta Franci őket a Stefánia-úton gummirádlison és ismeri Franci a leányt, mert zeneakadémiai lány. – A mama még mindig aszondta: Jézus Mária, Jézus Mária, hát erre költi Balázs azt a sok pénzt!… És milyen? kérdezte a mama. A Behr néni azt mondja: vörös… A mama erre még jobban sirt.

_Balázs:_ Csakugyan?

_Rolli:_ Becsületszavamra.

Szünet.

_Balázs:_ Gyerekek, ezt nem szabad elmondani senkinek, adjuk becsületszavunkat. Én becsületszavam adom. (Rolli tenyerébe csap.) Becsületszavamra.

_Ani_ (igen komolyan Balázs tenyerébe csap): Becsületszavamra.

_Rolli:_ Nekem is add becsületszavadat!

_Ani_ (Rolli kezébe csap): Becsületszavamra.

_Bandi_ (künn): Enged-je-tek be-e! Nem láármázok.

_Balázs:_ Most már beengedhetitek! De egy szót se Bandinak. Értitek, egy szót se arról.

_Ani:_ Természetesen.

_Rolli:_ Csak nem vagyunk olyan buták.

_Bandi_ (bejön): Olvassátok el nekem is a papát.

_Ani:_ De nyugodt leszel?

_Bandi:_ Igen.

_Ani:_ Hát hallgass. (Ani olvassa. Csendesen hallgatják.)

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

… Amikor a kis leány ott olvas, hogy „ő a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik“, Bandi belevág:

– Még egyszer ezt!

_Ani_ (ujra olvassa): Ő a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik.

_Bandi_ (lassan ismétli): Ő a legkiválóbb magyar szobrász, nevét az egész világon ismerik.