XI.

Délután három órakor megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai elméláznak és emlékeznek szép áprilisi délutánokra, szerelmetes májusi délutánokra, ifjú gyönyörű júniusi délutánokra, amelyek mind elmúltak. Azután szomorú megadással burkolóznak újra a késő délután összeszedelőzködő ködfátyolaiba. A gesztenyések tűzhelyeiről mint gyászoltárokról ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén, meglapultan a háztetők felé. Ha most valaki egy ablakból lenéz a térre, amely kétségbeesetten elsülyedni látszik, egy titokzatos búcsúzás érthetetlen bánatába és meglátja felgyulladni a sarki boltban az első lámpalángot, alighanem félelmében világosságot gyújt és zongorához ül.