XXX.

A hegyen ülök és bányászok. Kristályos őszi levegő fog körül, a kalapács ugy hangzik, ütemesen csapkod a furóra, Asopus mellettem ül és csodálkozón nézi a munkám. Néha-néha az elégedettség árad el lelkemben; nem tudja senki, hogy itt ülök a kopár sziklákon.

A vándor madarak elmentek már; szerencsés utazást és boldog viszontlátást. Cinegék, sólymok és néhány hegyi veréb éldegélt még a sivár, köves mezőn és a csenevész bokrok között; pipp pip! Olyan különösen megváltozott minden; a lucfenyő vörösen válik el a szürke kövektől, amott egy harangvirág, a bojtorján közül egy madár emelkedik, szeliden ringatja magát és csöndesen énekel: hallga. Ám minden fölött egy halászkeselyü kóvályog, a nyakát előrenyujtja és eltünik az erdő irányában.

Megjött az este; leteszem a vésőt, a kalapácsot és elrejtem egy szikla alá. Pihenek. Minden szunnyad, északon fölkel a hold és a hegyek rengeteg árnyékot vetnek. Telihold van; olyan, mint valami virágzó sziget, olyan mint valami ércből való rejtély és én nézem és én kerülgetem és én csudálom. Asopus fölemelkedik és nyugtalan lesz.

Mit akarsz Asopus? Ami engem illet, én kimerült vagyok a fájdalomtól, elakarom feledni őt, borba akarom fojtani őt. Parancsolom Asopus, nyugodtan feküdj, semmi nyugtalanságot nem akarok látni. Éva kérdezte: Gondolsz néha-néha rám? Én feleltem: Mindig te reád! Éva megint kérdi: És örvendsz, ha rám gondolhatsz. Feleltem; nagy örömmel, semmi mással, mint örömmel. Akkor mondta Éva: A hajad őszül. Én feleltem: Igen, őszülni kezd. Ám Éva kérdezte: De amiatt őszül, amire gondolsz? Erre azt feleltem: Talán… Végül azt mondta Éva; Akkor nem csupán énrám gondolsz… Asopus feküdj csöndesen inkább, valami mást beszélek el neked…

Ám Asopus fölállott és idegesen a völgy felé ráncigált, ugatott és a kabátom rángatta. Mikor fölállottam és követtem végre, nem tudott elég gyorsasággal rohanni. Az égre és az erdők fölé vörösség szökött; szemem előtt fatüz lobogott, egy óriási máglya. Megállottam, magam elé meredtem, mentem néhány lépést és megint magam elé meredtem – a kunyhóm lángokban állt.