Chapter 32 of 43 · 317 words · ~2 min read

XXXII.

A postahajó megjött és meghozta az uniformisom; a hajóra azután berakták a báró sok ládáját, kagylóit, moszatait, mindenét. Most nagy kannákat cipeltek heringgel telin; este már tovább megy állitólag.

Előszedtem a puskám és mindkét csövét erősen megtömtem puskaporral. Mikor elvégeztem ezt, jelentősen pillantottam magam elé. Kimentem a hegybe, puskaporral tömtem meg a bányászott lyukat és megint felentősen pillantottam magamra. Mindent elkészitettem hát. Lefeküdtem és vártam.

Óraszám néztem. Egész idő alatt azt hallottam, hogy a kikötőhidnál, mint recseg-ropog láncain a hajó. Most várnom kell néhány pillanatig. A hold nem jött fel még és én eszeveszettként bámultam a sötét éjre. Amikor az előárboc csucsa megjelent a szirtek között, meggyujtottam a kanócot és gyorsan visszavonultam. Egy perc telt el.

Hirtelen borzalmas robbanás hangzott, a szikla port szórt magából, egész sereg kőszilánk szállt a magasba és irtózatos dörgéssel zuhant, zuhant a mélységbe egy óriás darab szikla. A hegyeken köröskörül visszhangzott ez a zaj, ez a dörgés. Elővettem a puskám és kilőttem az egyik csövet: az soká tizszeresen verte vissza. Egy pillanattal később a másik csövet is kilőttem és a levegő reszketett az üdvözlő lövésektől. A visszhang pedig messzi vidékeknek vitte hirül az én üdvözlő lövéseim és ugy hangzott mindez, mintha a hegyek egyetlen kórusban kiáltoznának üdvözléseként a távozó hajónak. Kurta pillanat mult el, a visszhang elcsöndesedett, a hegyek megnémultak és a földön békességes csönd volt megint. A hajó eltünt az alkonyulatban.

Valami különös izgalomtól remegtem; hónom alá vettem a furót, a táskát és merev térddel lefelé tartottam a hegyről. A legkurtább uton mentem és folyton nyomon követtem az általam okozott hegyomlást, ami füstölgő, forró nyomot hagyott maga után. Asopus az egész idő alatt nyugtalanul ment és tüszkölve rázta fejét az égés szaga miatt.

Amikor leértem a csónakkikötőbe, nagy fölindulásom megmerevitett egy pillanatra: a lezuhant sziklatömbtől szétzuzottan egy csónak hevert és mellette összeroncsolt tagokkal Éva, Éva megőrölten, szétszaggatottan az irtózatos lökéstől. Teste a fölismerhetetlenségig szétszaggatott volt. Éva holtan feküdt azon a helyen.