XXXVII.

A postahajónak a délután folyamán kellett elindulni.

Lementem a kikötőhidra, podgyászom a födélzeten volt már. Mack ur megszoritotta a kezem, biztatott, hogy kellemes lesz az idő és azzal bátoritott, hogy ilyen időben ő is szivesen vállalkozna tengeri utra. A doktor jött és a kisérője Edvarda volt; éreztem, hogy térdeim táncolni kezdenek.

– Fölkisérjük önt a födélzetre! – mondta a doktor.

Megköszöntem.

Edvarda egyenesen az arcomba nézett és azt mondotta:

– Köszönetet kell mondanom a kutyáért! Összeharapta a száját – ajkai fehérek voltak.

– Mikor indul a hajó? – kérdezte a doktor egy embertől.

– Félóra multán.

Nem szóltam semmit.

Edvarda zavarodottan tekintgetett arra is, amarra is.

– Doktor – mondta – nem mennénk haza? Megtettem ami kötelességem volt.

– Ön elvégezte a kötelességét? – kérdezte a doktor.

Az ő örökös helyreigazitó módján nevetett; Edvarda azt mondta:

– Igen, hát nem az volt, amit tettem.

Nem! mondta szárazon.

Ránéztem. A kis ember hidegen és elszántan állt; ő megcsinálta a maga tervét és elszántan tört a felé. És ha veszitene mégis? Nos, nem mutatja mégse; az ő vonásai nem torzulnak soha.

Alkonyodott.

– Nos, Isten önnel! – mondtam – köszönet minden napért!

Edvarda némán nézett rám. Akkor elforditotta a fejét, egy helyben állt és a hajót nézte.

Beléptem a csónakba. Edvarda a rakodón állott még. Amikor a födélzetre értem, a doktor istenhozzád-ot kiáltott utánam.

Visszanéztem a partra. Edvarda abban a pillanatban indult haza a rakodónál, lassan ment és a doktor messzi bicegett mögötte.

Ez volt az utolsó eset, amikor láttam őket.

A gyötrődés felhője szállt a lelkemre…

A gőzhajó megindult; még láttam Mack ur cimtábláját: Üres tonnák és só eladása; ám nemsokára eltünt ez is. A hold, a csillagok serege kibujt, a hegyek körbe sorakoztak körülöttem és amerre néztem végtelen erdőt láttam mindenütt. Ott állt a malom, és ott, ott állt a kunyhóm, amely leégett; a nagy szürke kő most magányosan busong a leégett területen. Izelin, Éva…

Az északi fény éjszakája elterült hegyen, völgyön.