XX.

Az aranyszarv olyanforma széles viz, mint a Duna. Öble ez a tengernek, s kürt alakjában nyulik fel Konstantinápoly közepén, meg túl is rajta az erdőkig.

Utasainkat egy rozzant halászcsónak hozta végig ezen az öblön. A csónak orrán Gergely ült, akinek legtörökebb volt a ruhája, közepén Mekcsey, akiről szintén piroslott a törökség; a többi a csónak belsejében foglalt helyet.

A lenyugvó napfényben aranyoszlopokként tüntek fel a minarék tornyai, s aranygolyókként a templomok kupolái. A tengerben mindez vísszatükröződött, s a bámulat kiáltásaira fakasztotta a mi ifjainkat.

– Alomvilág ez! – szólt Éva, amint ott ült a Gergely lábánál.

– Álomnál is szebb, – felelte Gergely, – de olyan ez lelkem, mint a mesebeli kastély: kivül pompás, belül szörnyetegek és elátkozottak lakják.

– Tündérváros! – szólalt meg Mekcsey is

Csak Jancsi ült csendesbúsan a csónakban. Szinte jól esett a szemének, hogy az épületek e rengeteg pompája között valami feketeséget is láthat.

– Micsoda erdő az ott? – kérdezte a cigányt, balfelé mutatva. Ugynézem csupajegenyefa. De milyen feketék erre a jegenyefák! No jól megnőttek.

– Nem jegenyefák azok, – felelte a cigány, – hanem csiprusok. Nem erdő azs ott, hanem temető. A pérai törökök feksenek benne.

[Illustration: Konstantinápoly.

(Török Bálint idejéből. Ma is ugyanilyenek a főépületek, de a tornyok száma sokkal kevesebb.)]

Jancsi összerázkódott. Arra gondolt, hogy hátha az ő apja is ott fekszik már valamelyik ciprus alatt.

Gergely észrevette ezt, és hogy másfelé terelje a Jancsi gondolatait, igy szólt:

– Olyan város ez, mint Buda a Duna partján, csakhogy itt két Buda van, vagy inkább három.

– Én se gondoltam, hogy ilyen dombos város ez, – felelte rá Mekcsey. Azt gondoltam olyan sík mint Szeged, vagy Debrecen.

– Könnyü volt ezeknek ilyen szép várost épiteni, – szólt Éva is. Rablóváros Összerabolták ezt a várost a világ minden részéből. Vajon a mi királynénk butorai melyik házban vannak?

– A Mátyás királyét akartad mondani lelkem, – felelt rá Gergely.

Mert nem szerette ezt a királynét; s igaza is volt, hogy azok a butorok, amelyek Buda várában voltak, nem Lengyelországból kerültek oda.

A nap már leszállt, mikor a hidhoz érkeztek. A hidon lehetett látni, hogy nagy a tolongás.

– Ma sokan lesznek a gyászünnepen, – szólt a kaikos.

Amire Gergely azt mondta:

– Mi is arra jöttünk.

Jancsi erre újra megborzongott, és sápadtan nézte a kavargó embertömeget, amely a hidon át Stambulba nyomakodott.