XXX.

Éjfél volt, mikor Gergely visszatért.

– Itt van e még a bagolyképü török? – kérdezte, amint a korcsmába belépett.

– Alszik, – felelte Milciades.

– Megteheted, hogy holnap tizenegy óráig aludjék?

– Meg, – felelte a kocsmáros.

Azzal poharat vett elő. Vizet töltött bele, és valami port kevert el benne. A por elolvadt, mint a só.

Azután felrázta a törököt.

– Hé Bajguk! nem akarsz-e haza menni?

A török fölemelte a fejét, és zavaros szemekkel nézett maga elé.

– No idd meg ezt az egy pohár vizet, aztán menj haza.

A török rá se nézett a pohárra, csak kinyujtotta a kezét. Azután fölhajtotta. Ismét maga elé nézett. Egy mozdulatot tett, hogy föltápászkodjék, de megint csak visszahanyatlott.

Gergely öt aranyat nyomott a korcsmáros markába.

– Légy nyugodt, – szólt Milciades. – Ez innen el nem mozdul holnap estig egy tapottat se.