XXIV.

Délutáni nyolc órakor, vagyis a mi időszámitásunk szerint: két órakor Bálint úr a szobájában aludt, mikor az ajtót rányitotta a bég és betessékelte a főmuftit.

Bálint úr fölült az ágyában és zavarodottan dörzsölt egyet a szemén.

Nézte a nagyszakállu papot, akit sohasem látott, de akinek papi mivoltát a fekete kaftánról és fehér turbánról egyszerre megösmerte.

– Ébredj Bálint úr, – szólt rá a bég. Nagy becsület ér téged. Maga a sejk-ül-izlam őméltósága jött el hogy téged oktasson. Hallgasd őt figyelemmel.

Ezzel a bég lekapta a falról az ágymögi szőnyeget s a szoba közepére teritette, azután a saját kaftánját vetette le, hogy azt meg a szőnyegre teritse, de már ezt az öreg nem fogadta el. Leült és keresztbe tette a lábait. Szakálla épen a szőnyegig ért. Ravasz öreg szeme vizsgálódva járta végig Bálint urat, azután a koránban, – egy pergamenbe kötött tenyérnyi kis vaskos könyvben lapozott.

– Nem tudom mit akartok velem, – szólt Bálint úr, a dolmányát magára öltve, – hiszen én megmondtam a császárnak, hogy nem akarok törökké lenni.

A bég nem felelt. A főmuftira nézett. A főmufti felelet helyett szivéhez, homlokához és ajkához emelte a könyvet, aztán igy szólott:

– Allahnak, az irgalmasnak és könyörületesnek nevében. Abul Kazem Mahamed, Abdallah fia, aki Abd el Motalleb fia: aki Hazem fia, aki Abd Menaf fia, aki Kaszi fia, aki Kelab fia, aki Morra fia, aki Kaab fia, aki Lova fia, aki Galeb fia.

Bálint úr már kábulni érezte a fejét. Leült az öreggel szemben a székre, s várta, hogy mi lesz ebből?

Az öreg nyugodtan folytatta:

– Aki Fer fia, aki Malek fia, aki Madar fia, aki Kenana fia, aki Kazima fia…

Bálint úr ásitott.

Az öreg folytatta:

– Aki Modreka fia, aki Eliás fia, aki Modar fia, aki Názár fia, aki Moád fia…

S a nevek tengerét sorolta még el, mignem visszakerült Mahamedre és a születésére.

A bég már ekkor nem volt a szobában. Észrevétlenül kiosont, hogy a dolgait folytassa. A folyosón Mayláddal találkozott, aki szintén aludt, s most Bálint úrhoz ment volna, hogy felköltse.

– Ne zavard őt, – mondotta a bég. – Pap van nála. Az igaz vallásból nyer oktatást.

– A török vallásból?

– Abból, – felelte mosolyogva a bég.

És tovább sietett.

Maylád kővé változva bámult utána.